33. rész Don't forget where you belong

Sziasztok ! Köszönöm az újabb feliratkozót : )Meghoztam a következő részt :)) Üdv: El


November 2.

Reggel bedurrant fejjel és fáradtan ébredtem. Hogy miért ? Az egész éjjelt végig sírtam. Nem vicc... De KÉT csomag százas papírzsepit használtam el. Azaz 200 darabot !!!! Ráadásul emiatt nem aludtam semmit. Ahányszor arra gondolok, hogy Liam a szomszéd szobában alszik Annevel... Könnybe lábad a szemem és a sírógörcs kerülget.
Nagy nehezen, minden erőmet összeszedve -teljesen el ment minden energiám a sok sírás miatt :'(- levánszorogtam a konyhába. Ott összefutottam Harryvel, Loival, Niallel és Ellyvel... Vagyis az exeimen és Annen kívül -ők hárman a "zavaró tényezők"- mindenki ott volt aki miatt még itt vagyok Londonba. Ha ők nem lennének... Már nem itt laknék...
-Jézus ! -kiáltott fel Hazza- Lizzy, mi van veled ?????
Oh igen... Sápadt, vörös arc, karikás és kisírt szemek... Jól nézhettem ki !! :((
Nem válaszoltam csak morcosan leültem az asztalhoz egy pirítós és kávé társaságában.
-Rossz napom van...-motyogtam.
-A-a !! -rázta meg a fejét Loi és leült mellém- Mi a baj ?
-Mondom, hogy egyszerűen rossz napom van !!!!! Nem fogjátok fel !! -nagyon berágtam. Otthagytam a pirítóst, helyette kivettem a hűtőből egy joghurtot és azzal indultam vissza a szobámba.
Már majdnem az ajtóm előtt voltam amikor Liam kilépett az ő szobájából. Minden erőmet összeszedve, megpróbáltam arra koncentrálni, hogy ne sírjam el magam. Erősnek kell tűnnöm !!
-Jó reggelt, Lizzy !
-Jobbat, Liam ! -bah... Már attól kiráz a hideg, hogyha kimondom a nevét. Nyitottam az ajtóm amikor elkapta a kezem.
-Hé ! Baj van ?
Át kellett gondolnom, hogy mit mondok. Végül...
-Nem, nincs... -erre felfigyelt. Már félig bent voltam a szobámba, de Liam nem tágított.
-Ismerlek ! Na, nyögd ki !
-Liam te vagy a baj !! Az, hogy még itt vagy !! Most már igazán elhúzhatnál, de komolyan !! Mit keresel még itt ??? Ki vagy mi miatt vagy itt ??  Nem vagy a barátom. Neked is van lakásod... Húzz már el !!!! -ordítottam és becsaptam az ajtót. Szédülni kezdtem... Sírva lerogytam a földre. Elájultam.
Álmodtam. Persze, hogy Liamről...
"Visszatérő álom volt. Liam mondani akart valamit, de nem mondta ki. A következő pillanatban pedig már a reptéren álltam. A hó esett. És nagyon hideg volt... Liamet láttam elmenni.
-Liam !!! Liam !! -kiáltottam többször is- Ne menj el !! Liam !! Liam..."
-Liam ! -riadtam fel.
-Igen ! -a frászt hozzta rám !! Ott ült mellettem. Várjunk csak, az ágyamon feküdtem. Ezt meg, hogy csináltam ?? Netán alvajáró vagyok ??
-Mit keresel itt ??? -ugrottam fel, de ott helyben össze is estem. Szerencsémre Liam elkapott.
-Vigyázz ! -suttogta- Feküdj vissza !
-Mi van velem ?? -forgolódtam.
-Belázasodtál, ráadásul a sok sírástól teljesen kimerültél !
Tényleg, hol van az a SOK papírzsepi ????? Jaj ne :((...
-Ó ! -csodálkoztam- És, hogy kerültem ide ??
-Nagy puffanást hallottam. Mikor benyitottam a földön feküdtél. Felemeltelek és...
-Oké ! Nem kell folytatnod !! -álítottam le- De azért, khm... Kösz...
-Csak jókor voltam jó helyen...
Ez kedves... Vagyis, tök mindegy, hogy ki esik össze ő azt is felsegíti !! Király... :((
-Drágám ! -nyitott be kopogás és köszönés nélkül, azonnal Liamhez fordulva Anne- Hozztam amit kértél ! -rázta meg Anne a kezében lévő szatyrot.
-Köszi !
-Szívesen ! -azt hittem, hogy elhányom magam. Egy azért mert rosszul voltam, kettő... Anne úgy csüngött Liam ajkain és nyakán, mintha oda lenne nőve...
Egy gyors szemforgatással és tüsszentéssel le is tudtam ez a témát.
-Khm, Anne ! Ha nem gond akkor...
-Nyugodtan ! -legyintett Anne Liamnek majd kiment. Szuper... Az orránál vezeti Liamet...
-Mit hoztál ? -kérdeztem berekedve. Na akkor most már lázas, rekedt és a tüsszentésből ítélve náthás is vagyok !!! Agrrr...
-Csak egy pár gyógyszer, C-és B-vitamin illetve gyümölcsök.
Oké... A gyógyszereket, vitaminokat és a gyümölcsöket még értem, de minek kell az a sok zsebkendő ?? Van itt elég... Apropó még mindig nem derült ki, hogy hol vannak a zsepik !!!
-És a zsebkednő ??
-Ahogy láttam a szobádban azt a sok zsepit... Nos kelleni fog még...-mosolygott cinikusan.
-Ha-ha... Rohadt vicces vagy, mondhatom !!! Ráadásul pont te vagy ennek az oka...
-Mi ?? -jaj neee !!!! HÜLYE, HÜLYE én... Na ebből hogyan húzom ki magam :// ??!!!
-Öhm... Semmi... Most szerintem lenézek a konyhába !! -sikerülni fog !!!
Elindultam az ajtóm felé amikor Liam a fejem fölöt átnyúlva, becsapta az ajtót és így kényelen voltam megfordulni. Háttal neki döltem az ajtónak és idegesen rágtam a szám szélét.
-Nos ?? Hogy érted azt, hogy miattam ?? -a barna szempár újra csillogott. Megint volt benne valami, amit...amit szeretek.
Liam összefont karokkal állt előttem. Egyenesen a szemembe nézett. Nagyon zavarban voltam. Választhattam, tettetem az ájulást, vagy elmondom az igazat... Hjaj...
-Egy kicsit sírtam...-kezdtem.
-És miért ? -nézett rám.
-Rossz napom volt...
-Az előbb még azt mondtad, hogy miattam.
-Igen ! Vagyis nem...
-De akkor mégis minek ?? Mindennek oka van. És egy ember nem sír csak úgy ! Bár belőled kinézem. Annyira nyavajgós vagy...-na jó. Nem sok mindennel lehet felidegesíteni, de ha valaki azt mondja, hogy sokat nyavajgok... Attól a falra mászok !!! Mert van indokom, hogy miért nyavajgok !!
-Igen, lehet... De legalább nem dőlök be egy hülye picsának !
-Ho-ho !! Te féltékeny vagy Annere !! - -.- !!!!! Ahhh... Itt kezdődött az egész. Kihoz a sodromból és e miatt elmondok mindent amit tudni akar... Na figyeljetek...
-Dehogy !! Te beverted a fejed ?? -nevettem.
-Akkor miért mondasz róla ilyeneket ?? Hisz te is lehetsz az ! Egy nyafogó...
-Ki ne mondd, mert nem vagyok az...
-Arogáns...
-Liam hagyd abba !!
-Soroljam még ?? Beképzelt...
-Elég !!! Liam nem veszed észre, hogy az orrodnál vezet ??? Minden egyes szavára ugrasz !!! Pedig csak kihasznál... Gondolkodj ember !!! Jobbat érdemelsz !!! Mint például...
-Te !
-Én ! -erre Liam nagyot nézett- Vagyis nem !! Dehogyis !!! Aj ne...
-Ezek szerint, te még mindig szeretsz ? -nagyon lassan mondta ki, mintha nem hinné el.
-Igen, de hagyjuk ! Neked ott van Anne ! Amúgy is csak felidegesítesz ezzel és még jobban belázasodok !! Már annyiszor belekezdtünk ! És sosem működött ! Akármennyire is...-túrtam bele a hajamba, és a mondat másik felét nem tudtam befejezni.
A következő pillanatban már az ajtónak voltam neki döntve. Liam pedig az ajkaimnak... Nagyszerű módot választott az elhallgattatásomra :))...
Szenvedélyes, forró (nem ez nem a láztól volt), és rég várt igazi csók volt. A hosszúról nem is beszélve...
Mikor abba hagyta mosolyogva ölelt át.
-Én is...-suttogta a fülembe és belepuszilt a hajamba. Ez jót jelentett. Szeret :').
Majd újra belekezdett.
-Elég legyen ! -szakítottam félbe. Mire Liam furcsán nézett- Beteg vagyok ! Nem akarlak megfertőzni !
-Együtt vagyunk, boldogságban, betegségben és szomorúságban is. Míg a halál el nem választ ! -mosolygott.
-Hű !! Ezt mióta akartad elsütni ?? -nevettem.
-Fogjuk rá -húzott magához és hátulról átölelt- elég rég óta !
-Liam, ez igaz... De mi lesz Annevel.
-Lerázom... Úgyis Zayn unokatesója tetszik neki ! Én csak amolyan bábu voltam...
-Mondtam -suttogtam.
-Nekem pedig hinnem kellett volna.
Azt hiszem, hogy végre nyugodt vagyok. Megtaláltam azt az embert aki mellett letudnám élni az életem. Ő az igazi... Kerestem, pedig itt volt az orrom előtt. Annyira szeretem... <3
-Ja, amúgy még be sem mutatkoztam ! -vettem "komolyra" a témát és szembe fordultam- Elizabeth White vagyok Wolverhamptonból... De szólíts, csak Lizzynek ! -nyújtottam a kezem.
Liam erre elnevette magát.
-Liam James Payne vagyok ! Szintén Wolverhamptonból. És nagyon örülök, hogy megismerhettelek ! -nyújtotta vissza a kezét- Tudok egy sokkal jobb dolgot a kézrázásnál...
-Beavatnál ? -suttogtam.
-Csak figyelj ! -ledöntött az ágyra és tette amit tennie kellett...
Valami felül múlhatatlan érzés volt ÚJRA Liam mellett feküdni. Most már elhiszem, hogy szeret. De azért még nem bízok meg benne 100%-ig. Nem akarom elkapkodni a dolgokat...
Egészen "el voltunk", ám az, hogy valaki fel le mozgatja a kilincset, plusz ezerrel döngeti az ajtót, megzavart.
-Most mi legyen ? -néztem Liamre.
-Ne nyisd ki ! -suttogta.
-De akkor kihívják a mentőket !! Azt fogják hinni, hogy rosszul lettem és...
Liam megint azt a "nagyszerű módszert" választotta.
-Akkor nyisd ki -támasztotta a homlokát az enyémre- Akármi lesz, én melletted állok ! -fejezte be és egy rövid csókot nyomott az ajkaimra.
Felálltam és elindultam az ajtó felé. Kevés erőm volt, de éreztem, hogy Liam támogat. A kulcsot lassan elfordítottam és, ha nem tartom meg az ajtót akkor Louis beesik az ajtón.
-Louis ! -kiáltottam és csak résnyire nyitottam az ajtót.
-Lizzy ! Hogy vagy ? -lépett közelebb, de én még kisebb résre csuktam az ajtót. Erre Lou furcsán nézett.
-Öhm kicsit jobban...
-Bemehetek ? -kérdezte és már épp lépett volna be...
-Ne !! Vagyis khm...khm...-a köhögés bevállt Louis hátrált. Ám...
-Lizzy ! Mit rejtegetsz ??
-Semmit !
-Akkor ha nem baj...
-Ne !! -késő Lou belökte az ajtót ezzel engem is félrelökve.
Liam gyorsan reagált. Elkapott.
Louis ledermett. Nem szólalt meg. Mintha valaki odaragasztotta volna. Végül...
-Lizzy...-kezdte... Mi is ledermedve figyeltük. Liam nagyon idegesnek tűnt...