57. rész Before the wedding

Sziasztoook!! 
Nos nagyon úgy tűnik, hogy ez az utolsó előtti rész. :c Próbálok még kihozni magamból 2-t, de szerintem már csak egy lesz... Plusz az Epilógus. Készüljetek fel, a One Direction is my life-nak... hamarosan... VÉGE!
Na de még nem sírunk!! Hiszen követni kell Lizzy életét! ☺ 
Így a végére még beraktam nektek 4 mellékszereplőt! 
Remélem tetszeni fog a rész.
Hamarosan jelentkezek az utolsó résszel. Addig is legyetek jók, ha tudtok...(a többi nem számít, mert ugyebár vége van a sulinak ☺)
Komizzatok, és pipáljatok, most tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre 
Ja és 35-en vagyunk ^^ nagyon köszönöm! ♥


Kiss&Hug&Love: El ♥



"A szél süvítő hangja csapta be az ablakot. Mint a nyárfalevél, úgy rezzentem össze. Egy keskeny folyosón találtam magam. Az út végén fény volt. Hirtelen dobogást hallottam. Lassan megfordultam, lovak vágtáztam mögöttem. Egyenesen felém. Megijedtem és futni kezdtem. A folyosó végén a fény ketté nyílt. Két irány volt. Döntenem kellett, az idő sürgetett. A lovak, pedig vészesen közeledtek. A bal oldali alagútban emlékképek voltak.

Emlékek a nővéremről, a húgomról, Zaynről, Louis-ről, Harryről, Niallről és Liamről. Sorba ugrottak be a jobbnál jobb pillanatok. Loi különös, és gyors változása, az hogy milyen segítőkész és kedves lett egy srác hatására. Elly kibontakozása, a csendes kislányból hölgy lett. És ez ki is mutatja. Niall bohó nevetése, és csiszolatlan viccei, na meg az arca mikor megkóstolja a főztöm (szegény). Louis őszinte mosolya és szíve. Mindig kimondja, hogy mit gondol, illetve barna, kusza hajtincsei, amiket imádok. Harry smaragdzöld szeme, ami úgy csillog, mint a nap. Huncut gödröcskéi és a pacsijai (?) amiket Niallel rendez le. Hülye viccek. Zayn barátsága, a vele töltött idő. A tanácsai, a viccei, az őszintesége. Az, hogy mindig számíthatok rá, akkor is mikor tudom, hogy rohadtul haragszik és a világ másik felére kíván. Ő mindig itt van nekem. És végül Liam. Az érintése, ahogyan puha kezével végig simítja a karom. Kiráz a libabőr. Ahogyan átölel és belepuszil a hajamba. Megfogja a kezem és rákulcsolja az ujjait. Óvatosan átkarol, majd egy puszit nyom az arcomra. Gondoskodik rólam, féltve óv és...szeret. Forró csókja ami éget. Erővel ölt fel, és megnyugtat. Szinte lángolok.

A másik irányban pedig a csillogás. A rivaldafény. Én, mint híres divattervezőből lett modell, vonulok végig a vörös szőnyegen. A gyönyrű vörös ruhámban autogramokat osztogatok és pózolok a paparazziknak. Majd több tucatnyi sztárral beülök a moziba az Éhezők Viadala 3 premierjére. Elképesztően csábító.
Választanom kellett. A siker, pénz és csillogás, vagy a barátok, család és öröm. Nagy teher ereszkedett a szívemre. Fájt és szinte a mélybe rántott. Mielőtt még választani tudtam volna, a lovak elértek, eltapostak..."


Sikítva ültem fel az ágyamon. Hajam vizesen tapadt az arcomra. Zakatoló szívvel álltam föl és a biztonság kedvéért becsuktam az ablakom. Megdörzsöltem az arcom, a kín amit el kellett viselnem kifárasztott. Egy újabb álom. Csak egy szörnyű rém álom volt. Nem tudtam választani, és mi lett a vége? Eltapostak, belefulladtam a teherbe. Nem bírtam tovább.
A fürdő felé vettem az irányt, gondoltam egy hideg zuhany segít rajtam. Azonban zárva volt az ajtó. Hosszas szöszmötölés után elhatároztam, hogy átmegyek a másikba. Mikor hirtelen kinyílt.
Liammel találtam magam szemben. Teste és haja még vizes volt. Széles mosollyal köszöntött. Megpróbáltam nem a szemébe nézni, túl akartam lenni ezen az egészen. És csak követni az álmom... Ki LA-be.
-'Reggelt.
-Neked is. - suhantam el mellette.
-Hé! - kapta el a karom. Éles pillantást vetettem remegő karomra. Az álom miatt volt. Nagy megrázkódtatás ért. Az exem idegesen nézett rám - Minden oké? - enyhített a szorításon.
-Aha. - fogtam rövidre.
-Hallottam mikor sikítottál. - suttogta.
-Rosszat álmodtam. - Liam bólintott és elengedett. Bementem a fürdőbe, és bezártam magam után az ajtót. Hátamat neki döntöttem, s lerogytam. Miért ilyen nehéz az élet? Mi ez a nagy sietés? Vészesen közeledik az esküvő, én pedig itt sírok...
Erőt vettem magamon, lerángattam a Batman-es pólót magamról illetve a francia bugyim, s beálltam a hideg zuhany alá. Jól esett forró testemet egy kicsit lehűteni. A zuhany után felöltöztem (szokásos fehér farmer, bővült a gyűjteményem, immáron 11 darabom van belőle. Illetve egy kék, pánt nélküli póló), majd fogat mosta és némi vakolatot raktam magamra. Bár nem segített semmin, sőt úgy néztem ki mint egy kiéhezett, fáradt zombi.
Az agyam megállás nélkül kattogott. Mi van most közöttünk? Liam olyan, mint egy rossz útvesztő. Minél jobban próbálok belőle kihabarodni, annál jobban bele keveredek...

*

A fénylő aszfaltot figyeltem, miközben a lányok jól mulattak a kocsiban.

-De nem - tiltakozott Eleanor - Az úgy volt, hogy odament hozzá és szó nélkül ráírta a telefonszámát csaj kezére.

-Hát nálam nem így dobta be magát. - fújtatott Elly. Mi van?

-Azok a csajozós dumák - csapott a homlokára Perrie - "Édesebb vagy, mint a Beyoncé parfüm." Komolyan ki mond ilyet?

-A dumája nem számít, értelmes legyen. Lehessen vele beszélgetni, megértő, féltve óvó pasi kell. Ő pont olyan... - folytatta a húgom.
Összezavarodottan pillantottam hátra fele a három lány szinte egyszerre fordult felém.
-Pasik - legyintett a volán mögött ülő nővérem. - És csajok.
Néhány percig kínos csend volt, csak a kintről bejövő hangokat lehetett hallani. Agytekervényeim most sem nyugodtak. Elly miért nem akarja elmondani, hogy ki az a pasi? Mitől fél?
Gondolkozásomat Loi szakította félbe.
-Barack rózsaszínre gondoltam. - mosolygott. És felém pillantott - A ruha. Tudjátok miért titeket hoztalak el ide?
-Mert a fiúk unnák az egészet. - felelte egyszerűen Eleanor.
-Igaz - nevettünk - De nem pontosan... Szeretném, hogyha ti lennétek a koszorúslányok az esküvőmön.
Akkor hallottam utoljára ilyen sikítást, mikor One Direction koncerten voltam. Az az tavaly.
Egyszerre szakadt ki négyünkből.
-Ez komoly? - kérdezte magas hangon Pezz.
-Persze.
-Jujj, ez milyen izgalmas lesz! - tapsikolt El. Ilyenkor nem is lehet rájuk ismerni. Azok a One Direction barátnők, akiket minden Directiner bálványoz, ott sikítoztak meg tapsikoltak a kocsiban.
Azonnal kezdetét vette az "esküvőre megyünk, jaj de jó lesz, készülődnünk kell" hadjárat.
-És lesznek szexi kísérőink is? - dobta fel Eleanor a bizarr kérdést.
-Még szép! Hiszen pont van 4 pasink. mindegyikőtöknek egy. - nevetett Loi.
Hirtelen kirázott a libabőr. Végig futott rajtam ez a 4 pasis dolog. Eleanor és Louis, Perrie és Zayn, Elly és Niall (???), és... és... én és Liam?
-Mi az, hogy 4 pasi?  Az oké, hogy Louis, meg Zayn, de Niall és Liam? Elly gondolom nem akar Niallel lenni... - érdeklődtem. Éreztem a hátamban, az ülésen keresztül Elly térdét. És abban a pillanatban minden összeállt. A titokzatos SMS-ek és telefon hívások. A bezárt szobaajtó. A sok értelmetlen kiabálás. És... Niall hirtelen felbukkanása. Illetve ez a "páros" sztori. Tudtam. Niall és Elly együtt van. Persze! Hogyne lennének együtt? Ha utálnák egymást valamelyik már rég halott lenne. Vagyis erre tudok következtetni azután, ahogy legutóbb elváltak.
Elly térde egyre jobban nyomta a gerincem. Ezek szerint a többiek nem tudnak róla. És eddig én sem tudtam. Ki kellett valamit találnom az Elly és Niall téma elterelésére. - Most megmondom... Nem fogok Liammel az oldalamon kísérni téged! - háborodtam fel.
-Lizzy, csak a kedvemért! - könyörgött Loi, s leparkoltunk a kocsival.
-Semmi pénzért! Miért téged se erőltetünk, hogy olyanhoz menj hozzá akit utálsz? Igaz? - fontam fel a szemöldökömet.
Loi a szemembe nézett. Tudja mit érzek pontosan Liam iránt (ez azért gáz, mert még én sem tudom). A nyakamon lévő L betűs nyakláncra pillantott. És elnevette magát.
-Persze, olyannal akit utálsz... - ezt szánta a téma végső mondataként . Felvette a napszemüvegét, majd kiszált a kocsiból.
Idegességemben a nyaklánchoz kaptam aminek a köve szinte pink volt. Lehetetlen. Lehetetlen, hogy szeressek egy olyan embert, mint Ő.
-Nem jössz? - kiáltott be Perrie.
-De. - pattantam ki a kocsiból.
A pláza felé közeledve egyre jobban azt akartam, hogy végre vége legyen ennek az egésznek. Ennek az egész esküvős felhajtásnak.  Miért tart olyan sokáig?
Beérve az plázába megcsapta a bőröm a hideg levegő, egy kicsit felébresztett. Már pedig én akkor sem fogok Liammel "párban lenni". Akkor sem ha belepusztulok! 
-Amúgy rajtunk kívül még lesznek koszorúslányok? - érdeklődött Eleanor. Jó kérdés. 
-Igen. A régi barátnőim. Összesen nyolcan lesztek. - régi barátnők? Jaj csak azt ne... Kegyetlenek! Képzeljetek el még úgy 2 szőke és 2 barna hajú lányt, akik 25 cm tűsarkúban és térd fölé érő miniszoknyában, illetve csőtopban tipegnek. 3 cm körmökkel és melírozott hajjal. Nem beszélve a csokibarnaságukról és a 4 kg sminkről. Nos egykor Loi is ilyen volt. És tavaly mikor kijött utánam, egyszerűen megváltozott. Ők öten voltak a LCSLBM fogat. Azaz Legtutibb Csajok és Legjobb Barátnők Mindörökre csapat. Taylor Ford, Lia Roberts, Vanessa Hill, Bella Silverman és az én szeretett nővérem Eloise White.
-LCSLBM? - kaptam fej a fejem.
-Általános óta barátnők vagyunk. Az esküvőmre csak meghívom őket! - válaszolta. Ezek szerint ők. Hurrá. - Na de menjünk, mert soha nem végzünk!
Az esküvői ruha bolt kész ámulat volt. Mindenhol csillogó, szikrázó szebbnél szebb ruhák. Még jó, hogy csak öten voltunk. Ugyanis mind az ötünk más fele rohant és másmilyen fajtájú, színű ruhát cibált. Ellynél egy türkiz színű félvállas ruha volt, Perrie a liláknál vacillált, El valami vidámabbat (?) akart, ezért a sárgáknál ragadt le. Loi ugye barack rózsaszínt szeretne. Én pedig valahogyan elkeveredtem, és a 'menyasszonyruha' részlegen kötöttem ki. 
Gyönyörű fehér ruhák mindenhol. Égköves, szalagos csodák. Bárcsak én viselhetném az egyiket. 
Kezemet végighúzva a ruhák vállfáján megakadt a szemem egy igen gyönyörűn. Hosszú fehér uszályú, pánt nélküli ruha, aminek a mellrésze égkövekkel van kirakva. És természetesen tűl borítja. 
-Miss White! - engem szólítottak - Oh szóval már választott is! Csodás. Akkor erre tessék felpróbálni. - hadarta és be hessegetett az egyik próbafülkébe. Választott? Mi? 
-Öhm... Igazából, ez egy félreértés... Nem én... - magyarázkodtam. 
-Addig nem hallok semmit míg magán nincs a ruha! - fogta be füleit (?) az eladó. Hát oké.
Egy kicsit félreértett. Nem én vagyok a menyasszony. Igaz én is White vagyok, de csak egy koszorúslány... 
A ruha nagyon tetszett, de tudtam, hogyha felpróbálom, nem fogják rólam tudni lerángatni. Addig nem akartam esküvői ruhát próbálni, míg nem én vagyok a menyasszony. De hát, ha egyszer már ott voltam, belebújtam. 
-Rajtam van - kiáltottam. - Hahó? - az eladó szőrén szárán eltűnt. De meg kell neki mutatnom különben biztos, hogy kivágja a hisztit.
Kiléptem a próbafülkéből és abban a pillanatban megpillantottam magam az óriási fali tükörben. Visszafojtott levegővel álltam ott. A könnyeimmel küszködve. Miért nem én hordom, majd ezt? Mit tettem? Ja, igen... Totál elcsesztem a kapcsolatomat. Nem vagyok egoista (talán egy kicsi), de az a ruha nagyon jól állt. Szívesen igen mondtam volna benne.
Rossz érzés fogott el. Hirtelen szédülni kezdtem. Egy látomás. 

"Rózsaszirmok áradatával együtt az oltárhoz sétálok. A magassarkúmban, gyönyörű hajkoronámmal, illetve ezzel a csodás ruhával. Apám kíséretével. A koszorús lányok mind boldogan intenek felém, Loival (!) együtt. L betűs nyakláncom, csak úgy csillog a napfényben. És akkor a vőlegény megfordul... Kezét nyújtja felém, de a nap elvakít, s az álom szétfoszlik..." 

Mire észbe kapok a lányok és az eladó is a szobában áll. 
-Öhm... Nem akartam - dadogtam - ...én csak...
-Lizzy! - kapott a szája elé Loi - Tudod, hogy mennyire gyönyörű vagy? - a kezében lévő kiválasztott ruhát Elly kezébe nyomta és odajött hozzám. - Ilyenkor kívánom azt bárcsak neked jött volna össze... - könnyeimet nem tudtam sokáig bent tartani, és úgy gondolom egy ilyen eseményen nem is lehetett volna. 
-Szívesen viselném. Csak nincs mikor. És nincs ki elvenne. - nevettem el magam. 
-Lizzy - tette Pezz a jobb kezét a bal vállamra - Ez a Liam egy oltári nagy seggfej lesz, hogyha hagyja, hogy elmenj Los Angeles-be. 
-Már most az! Hogy nem vesz észre téged? - javította ki Eleanor. 
Idegességemben és Liam nevét hallván szorosan összepréseltem ajkaim.
-Leveszem a ruhát - döntöttem. 
-Várj! - kapott el Elly - Csak had fényképezzünk le, hátha egyszer szükséged lesz a ruhára... 
-Igaza van. Na gyere vissza! - parancsolta Loi.
Rossz kedvel és megzuhanva vánszorogtam vissza.
-Na mosolyogj már! - vágott hülye fejet Perrie, hogy elnevessem magam. Hát ha az volta a célja, hogy szétröhögjem magam, akkor sikerült. 
-Most már tényleg leveszem. Egy perc... Vagy fél óra. - mosolyogtam. 
-Végre jókedve van. - hallottam hátam mögül Loi hangját. A fülkéből is tisztán lehetett hallani a lányok trécselését.
-Komolyan nem értem Liamet, ha szereti akkor miért hagyja elmenni? - értetlenkedett Perrie.
-Makacs, nagyon makacs. Vagy csak egyszerűen fél, hogy Lizzy nem viszonozza. - felelte El. Elkészültem, míg megigazítottam magamon a pólóm, addig tovább hallgatóztam. 
-De Lizzy igenis szereti. Csak az Istenért nem akarja bevallani magának. - szólalt meg Elly - Tisztában van az érzéseivel, de egyszerűen képtelen elfogadni azt, hogy Liam dolgai után még képes őt szeretni! 
Ezek hallatán olyan düh öntött el. Nagy lendülettel elhúztam a függönyt és Ellyre meredtem. 
-Nem szeretem! Ki nem állhatom. És igen tisztában vagyok az érzéseimmel. Utálom Őt! Azok után még szeressem? Persze... Eljátszotta a lapjait... És nincs több esélye. PONT! - kiáltottam és mérgemben visszavittem a ruhát - Ezt pedig soha többet nem akarom látni! 
A boltban lévők ámulva figyeltek engem és a kis színjátékom. 
-Az Istenit Liam Payne! - fogta a fejét a nővérem és belépett a fülkébe.
Közben elmentem én is megnézni a koszorúslány ruhákat. A lila, türkiz, sárga, barack rózsaszín kilőve. Maradt piros, mindenféle neon szín, hánytatós rózsaszín, mocsár zöld (no comment)... Ezerféle tarka ruha. És a vajszín. Ami nekem nagyon tetszett. Így azokat vittem megmutatni.
Loi ruhája csodás volt. De szerintem az amit én próbáltam egy fokkal jobb.
-Nos? - kérdezte az egyik stylest.
-Csodás! - kezdte El.
-Mesés! - tette hozzá Pezz.
-Mint egy álom! - hitetlenkedett Elly.
-Szerintem megtaláltuk a ruhát. - mosolyogtam Loira.

-Megvan. - bólintott és neki is kicsordult az első könnycseppje. Ám amikor vendégek érkeztek, azonnal letörölte.
-Nocsak csajszi! - hallottunk egy hangot. Az ötösfogat másik négy tagja. - Jó látni! - mutatta meg 1000 wattos mosolyát Taylor.
-Nagyon perfie vagy! - indult meg Loi felé Nessa
-El sem hiszem, összeházasodsz! - mondta 8 oktávval magasabb hangon Bella
-Harry Styles-szal! - sikította el magát Lia. És akkor mindannyian Odafutottak megölelni Loit. Szívszorító jelenet volt. Tartottak találkákat, de soha nem lesz ugyanaz a banda, mint régebben volt. És elkezdődött az egéritatás.
-Én pedig azt nem hiszem el, hogy itt vagytok! - csodálkozott Loi. - Oh igen bemutatom nektek Eleanor Caldert, Louis Tomlinson barátnőjét. Perrie Edwards-ot, Zayn Malik menyasszonyát, a kisebbik húgomat akit ismertek, Ellyt, és a nagyobbik húgomat Lizzyt. Ők négyen lesznek veletek együtt a koszorúslányaim.
-És a ruhák? - persze a legfontosabb kérdés tőlük. 
-Khm! - köhintettem és meglóbáltam a kezemben lévőket. - Én ezekre gondoltam. 
-Nem rosszak, sőt elegánsak és csajosak! - vette ki a kezemből Bella. 
-Menjünk próbálni - intett Nessa.
A lányok elindultak engem viszont elkapott Loi.
-Hé. Köszi! - suttogta.
-Ez a dolgom. Ha egyszer már Los Angelesbe megyek a Seventeen magazinhoz - így odaszúrtam. Akkor se maradok. Majd én is elmentem próbálni.
A ruhák úgy szint csodásak voltak. Nagyon jól passzolt ránk. 
-Akkor drágáim... - kezdte Loi - A csajoknak megvannak a ruhái! - sikította, és egyszerre tört ki belőlünk az öröm. - Oké nyugi. Remélem, hogy a srácok meg tudják oldani.
-Ahogy ismerem Louis-t felvesz egy szürke melegítőt, egy fehér szakadt pólót, és belebújik, majd a deszkás cipőjébe. Természetesen zokni nélkül. Ő így intézné el. - mesélt Eleanor. 
-Zayn pedig kikötött csokornyakkendővel rohangálna ide oda, de a haja rendben lenne. - jegyezte meg Perrie.
-Mázlink hogy Liam ott van. - jegyeztem meg mire mindenki felém fordult. És csak akkor esett le, hogy mit is mondtam. Behúzott nyakkal ballagtam a kocsihoz. 
Miért van ez? Tényleg nem tudok kiigazodni az érzelmeimen? De hisz, érzem...vagy nem érzem. Oh a francba!

*

Nem tudom, hogy a nővérem, hogyan gondolta azt, hogy majd elszállásoljuk a barátnőit. Minden szobába van valaki. Bár ha nagyon erőltetjük akkor össze tudjuk húzni magunkat. A földszinten Loi-Harry, Elly-Niall (!), Zayn-Perrie. Az emeleten El-Louis, Liamhez beküldjük Annet vagy Taylort (oda van érte). És az én szobámban is elférünk. Plusz a pihi szoba a padlástérben.

-Dobjátok le a cuccaitokat. Később elrendezkedünk. Gyorsan beakasztom a ruhákat a gardróbba... - hadarta Loi.

-Várj! Harry ott meglátja! - szólt Lia.

-Oh, igaz... - a nővérem átgondolta a dolgokat és felém fordult. - Lizzy...

-Add - forgattam a szemeim. - Valaki segítsen beakasztani. - Így kerültek az én szobámba a ruhák. 

Elly segített őket felcipelni. Néma csöndben akasztottuk fel a ruhákat. Itt az idő! Meg kell tőle kérdeznem.

-Együtt vagy Niallel? - jelentettem ki olyan nyugodtan, mintha csak azt mondanám, "kérlek hozz nekem egy pohár vizet". 

Elly lehajtott fejjel pislogott. Majd felnézett rám.

-Miért nem mondtad el? - léptem közelebb. 

-Nem akartam, hogy megtudjátok... Féltem, hogy hogyan reagálsz. - nyögte ki. - Robbansz, mint a bomba, hogyha nem az van amit te akarsz. Most is miért nem vagy képes Liammel sétálni? 

-Mert... - hirtelen megakadtam. Úgy tűnik én sem tudtam, hogy mit akartam. Miért van ez a nagy színjáték? A vak is látja, hogy még van valami köztünk, és, hogy örökre lesz is. Egyszerűen képtelenek vagyunk örökre lezárni ezt a témát. Nem tudunk továbblépni. - Mert, nem akarok úgy elmenni, hogy ráemlékezzek. Arra, hogy vele kísértem oda nővérem az oltárhoz. El akarom felejteni... De...

-Képtelen vagy. - fejezte be helyettem Elly a mondatot. - Ennyit akartam csak hallani. Látod mennyivel könnyebb az igazat mondani, minthogy a hazugságot? 

És tényleg. Hihetetlen, hogy mindig Elly ébreszt rá az ilyen dolgokra. Van esze az biztos.

-Na most meg azt mond meg, hogy hogy a fenében jöttél rá arra, hogy Niall megint velem van?! - terelte a "Liam" témát.

-Hát - nevettem - nem volt nehéz...

Miután elregéltem Ellynek is a furfangosságom, lementünk a nappaliba. A srácok is megérkeztek. Jó volt látni, hogy milyen büszkék magukra, hogy képesek voltak öltönyt venni, női segítség nélkül.

-Ennyit a nőkről! - húzta ki magát Harry.

-Mi pasi ezerszer jobban megoldjuk - pacsizott le Niall, Hazzal.

-Öhm srácok... - kezdtem - Nem akarlak elszomorítani titeket, de reggel 9-kor indultatok el és délután 4 óra van... - a mondatomra, miszerint a nők gyorsabban vásárolnak, mindenki nevetni kezdett.

-Ennyit erről! - tette a kezét Liam a vállamra. Kirázott a hideg. Lassan pillantottam oda. Egy mosollyal ajándékozott meg. 

-Jaj igen! Srácok bemutatom nektek a legjobb barátnőimet. Taylor Ford, Lia Roberts, Vanessa Hill és Bella Silverman. - a lányok a maguk módjára megölelték a fiúkat. És eltopogtak onnan. - Itt az ideje kicuccolni. - dobta fel Loi. - Oké Lizzy kérlek segíts nekem lent elrendezkedni. 

Persze megint én segítsek. Egyszer élek, tehát segítek. Elraktunk pár ruhát. "Párat". Rohadtul kidöglöttem. (És a munkahelyemre be sem tudtam menni. Igaz ezen a héten "áthelyezésen" vagyok, tehát nem is kell) Sokáig eltartott ezért, gondoltam, vacsi nélkül ágyba fekszek. Utam egyenesen a fürdőbe vezetett (csoda, hogy szabad volt), forró vízzel lezuhanyoztam, magam köré csavartam a türcsim és a szobámba mentem...volna.

Amint benyitottam egy ismerős személy fogadott.

-Te mi a francot csinálsz itt? - fogtam magamon jobban össze a türcsit.

-A lányok kitúrtak - ült fel Liam.

-Na nem - forgolódtam, kerestem a kiutat - Nem alhatsz itt! - továbbra is idegesen szorongattam a törölköző szélét és kapkodtam a fejem.

-Mért nem? - állt fel.

-Csak! Mert nem járunk, nem alkotunk párt, nem vagyunk együtt. Érted vagy elmutogassam? 

-Nem vagyok hülye. Kösz. - mosolygott rohadt pimaszul. Oh. Istenem. - Lizzy csak 1 hét. Loi miatt bírd ki kérlek.

Hosszas rágódás után meggyőzött. 

-Loi miatt. És ettől még nem felejtem el, hogy mit tettél. Elfordulnál? 

-Mi? - nézett furán.

-Fel szeretnék öltözni!

-Megáll az eszem - nevetett és elfordult. 

Az a fájdalmas érzés, mikor tudod, hogy az ágy másik felén fekszik... Az szőrnyű. Nagyon fájt... Nem érhettem hozzá. Nem karolhatott át. Ahh Liam Payne olyan vagy, mint egy rossz útvesztő. Minél jobban próbálok belőled kihabarodni, annál jobban beléd keveredek...

Remélem tetszett a rész ♥
Hamarosan jelentkezek.
Itt megtalálhatjátok Loi barátnőit:

56. rész I missed you

Tudom nem hosszú, de ez egy amolyan "lelkizős-kiegészítő" rész lett. Magyarul Lizzy csak töpreng benne. Ezt direkt csináltam így, hogy a kövi részben csak az IZGALMAKÉ legyen a főszerep! :))
Azért remélem tetszik.

Egy kis infó: nagyjából még 2 rész van vissza a blogból :(( :'(( egy normális és egy EXTRA hosszú ami az utolsó lesz. Illetve egy Epilógus.

Hamarosan jelentkezek!

Kiss&Hug&Love: El

Pont készültem belekortyolni a pezsgőmbe, mikor Loi betoppant a konyhába. Szélsebesen kitépte a kezemből.
-Mit művelsz?? Teli van cukorral! És ez alkoholos! - kiáltotta. Majd Liam felé fordult - Neked elment az eszed?? Meg is halhatott volna miattad!
-Loi... - kezdte Liam. - Ez gyerekpezsgő... - a szavak hallatán azonnal kitört belőlem a röhögés. - Édesítőszerekkel. - törölte le a nevetéstől kicsordult könnyeit. - Khm... Viccet félretéve. Soha nem ártanék Lizzynek. - és itt előjött a komolyabb oldala.
Igaz komolyabb volt. De én mégis félrenyeltem a pezsgőt.
-Khm, khm... Hogy nem ártanál nekem? - vontam fel a szemöldököm. - Gondolkozz már egy kicsit?? Lelkileg és fizikailag is többször kikészítettél!
-Mert sokszor megérdemelted! - ez hülye. Az előbb mondta, hogy soha nem ártana nekem! Akkor most?!
Mintha forgószél támadt volna. Úgy repkedtek a szebbnél szebb szavak.
Arra eszméltünk, hogy már mindenki bentvan a konyhában. -Liam - nyögte ki Zayn. - Hagyd! Nem ér annyit.
Tehát így reagálja le, hogy újra lát. Köszönöm Malik.
-Menjetek a francba! - csaptam rá az asztalra - Miért van mindig mindenki ellenem?
-Lizzy, sosincs senki ellened. Te látod mindenkiben a rosszat - nyögte ki Niall.
-Na aztán neked is haza kellett jönöd! Haza? Hisz nem is itt laksz! - kaptam a fejemhez - Áh, nem számít - leraktam a kezemben lévő poharat, s kirohantam a kertbe.
A medence vize gőzölgött. Leültem a szélére és csak bámultam hogyan viszi a víz felszíne a fényt. A hold gyönyörűen csillogott. Csend volt. Szokatlan csend. Elgondolkoztam. Tényleg ezt akarom? Hátat fordítani a családomnak, a barátaimnak (már akik maradtak), az eddig felépített karrieremnek? Döntések hada! A kérdések csak záporoztak, támadtak, s csak gyűltek.

Az elmúlt időben ismét "jóban lettem" Liammel. Igaz AZT a korszakot már lezártam, de lehet, hogy valahol maradt egy kis rés. Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, hogy nem akarom látni. Hogy nem érdekel kivel van. Vagy, hogy hol? Valahol legmélyen mindig is érdekelt. Képtelen vagyok itthagyni. De ha csak belegondolok, hogy miket művelt velem. Görcsbe rándul a gyomrom. Hányszor hagyott el? Elment... Hagyott szenvedni. És egyszer sem mondta nekem, hogy menjek vele. Hányszor féltem tőle. Nem tudja kezelni az önkontrollját.

Térdeimet szinte az államig húztam fel, s fejemet megpihentettem azon. Egy másik emberi alak tükröződött vissza a víz felszínéről.
-Te is bántani szeretnél? Hajrá! Most mondd, mert hamarosan húzok el... - suttogtam, a sírással küszködve. Újra kinyújtottam a lábaim, majd megdörzsöltem az arcom.
-Figyelj... - tette Elly a kezét a vállamra. - Akarsz beszélni?
-Aha, minden álmom! Most mit fogsz hazudni? - mosolyogtam "kedvesen".
-Hé! - hőkölt hátra - Kedves voltam. Most miért vagy ilyen?
Elmondjam? Ne mondjam? Szétvet az ideg! Itt kell hagynom mindent. Inkább tereltem a témát.
-Én nem felejtettem el. Ki az a titogzatos személy akivel, folyton telefonálsz? - álltam fel.
-Egy ismerős - Elly karjait a melle alatt szorosan összefonta. Hazudik.
-Aha, vagyis a pasid?
-Jaj, Lizzy! Mi közöd hozzá? - csattant fel. Lázad. Pff...
-Még mindig a nővéred vagyok. Vegyél lejjebb ebből a stílusból... Nos, miért nem mondod el? Ismerem?
-Hagyjál már! - legyintett.
Nálam elszakadt a cérna. Kicsit sok volt a stressz. Így megint ki kellett valahog adnom. Természetesen kikönnyeztem.
-Lizzy, nem akartam! - kapott a szájához Elly - Ne sírj. Sajnálom.
-Nem az! Nem a te hibád... - egy sóhaj ufán végre felszakadt belőlem minden. - Ahh... Neki soha nem jó semmi. Méghogy soha nem ártana nekem! Pff... Most is miatta szenvedek! Sokszor sírhatnékom van... De mégsem sírok. - igaz akkor pont sírtam. - Miért? Miért csinálja ezt? Miért kell azonnal más lányhoz futnia? Tudtam, hogy ez lesz. Egy seggfej! Csak azt nézi, hogy kit juttathat a csúcsra! Lefogadom, minden második csajjal lefekszik, aki jön vele szembe az utcán...
-Kiről van szó? - értetlenkedik a húgom.
-Kiről másről... Arról az állatról! Liam... - belenyúltam a medencébe, és kezemmel egy kis vizet locsoltam az arcomra. Ezzel hűtve. - Oké - pattantam fel - Nagyon látszik, hogy sírtam?
-Öhmm... Egy kicsit elkenődött a sminked. De nem vészes.
-Jól van, hagyjuk. - nyeltem egy nagyot. Elindultam befelé mikor Elly megszólalt.
-Lizzy, muszáj becsapnod magad ezzel a hülye szöveggel? - tette csípőre a kezét - Van egy olyan érzésem, hogy te még mindig érzel valamit Liam iránt.
Itt egy picikét besokaltam (mintha a sírás nem lett volna elég...). Olyan bonyolult volt a kapcsolatunk. És mindig ide lyukadtunk ki.
-És ha igen? - ordítottam - Mi van akkor?? Lehet... De elegem van belőle. Ott van neki Anne. Menjen hozzá... Ne nekem tömjön sütit az arcomba! Áh... Ezt próbáltam az előbb elmagyarázni! De nem lehet. - legyintettem.
-Lizzy... - nevette el magát Elly. - Ne hazudj magadnak. Vállad fel. - mondja az aki nem árulja el, hogy mi a frászt csinál.
-Szerintem is én hazudok! Nem lehet. Nem lehetek belé szerelmes. Lezártam. Végeztünk. Ennyi. - próbálkozni lehet... Tudjátok - Mindegy. Az esküvő után úgyis húzok ki Los Angelesbe. Alig várom!
Elly szemei elkerekedtek. Bőrszíne hófehér lett. Láttam rajta, hogy értetlen.
-Mi van? Minek mész oda?
-Állást kaptam a Seventeen magazinnál. - válaszoltam röviden. Nehezen beszéltem erről a témáról.
-És mi lesz velünk? - már majdnem sírt. Lehet nem így kellett volna közölnöm.
-Semmi. Boldogok lesztek, nélkülem. - vontam meg a vállam.
-Mindent itt hagysz?
-Jaj kérlek! - pillantottam rá lenézően - Igen! Itt hagyok mindent! Megyek ki LA-be dolgozni! Nem érdekel senki és semmi. Egyedül Los Angeles!! Szabad leszek! Ennyi! - azzal a lendülettel megfordultam, hogy bemenjek a házba. Ám kellemetlen helyzetbe kerültem.
Két csillogó barna szempár üdvözölt.
-Los Angeles? - Liam rezzenéstelen arcáról nem lehetett semmit sem leolvasni. Az arcáról nem. De a szemeiből igen. Csillogtak, mint a csillagok. Ő is a sírás medre mellett egyensúlyoz.
Szemeim szinte leragadtak. Éreztem a keserű ízt a számban, ami elmondhatatlanul mart. Liam tekintete lyukat égetett rajtam. Szemeim újra megteltek könnyel. Beharaptam alsó ajkamat, de még így is kicsordultak a könnycseppek.
-I...igen - csuklott el a hangom. - Hallottál mi...mindet? - akármilyen nehéz volt, álltam szúros tekintetét. A forróság ami elöntött. Szörnyű volt.
Liam enyhén biccentett. Szégyenemben (egy nagy lendülettel) elsuhantam (volna) Liam mellett.
-Várj! - kapta el az ajtóban a csuklóm. Elly szó nélkül kikerült minket. Bement a házba, mi pedig kijjebb jöttünk.
Szó nélkül leültünk a medence szélére. Nehezen de megszólaltam.
-Sajnálom. - suttogtam.
-Nem kell. Csak miért nem mondtad előbb?
-Nem rég tudtam meg... - nyeltem egy nagyot - Haragszol?
-Hogyan haragudnék? Ha belegondolok én is megyek vissza dolgozni. Tehát mindegy... Gyere ide! - húzott magához. Karját átvetette a vállamon, s szorosan magához ölelt.
-Nem akartam, de tudod, hogy mindig is ez volt az álmom. - suttogtam.
-Tudom - dörzsölte meg a karom. Közelebb bújtam hozzá, mire belepuszilt a hajamba.
-Ez mi volt? - néztem fel rá.
-Barátok vagyunk - mosolygott - Had adjak már egy puszit a barátomnak! - nevetett.
-Zaynt, Louis-t, Niallt, és Harryt is szoktad puszilgatni? - kérdeztem.
-Ő... Nem.
-Na ugye? - nevettem fel. - De én attól még adhatok neked! - ültem feljebb, és nyomtam egy puszit az arcára. De régen nem tettem meg. Hiányzott ahogyan lágyan hozzám ér. Ahogyan belepuszil a hajamba. Ahogyan megcsókol puha ajkaival. A gondolataim megállapodtak az utolsó hiánynál.
Szemeimmel ajkát bámultam, mire Liam elfeküdt így magára húzva engem. A fülem mögé tűrte az előre lógó hajtincsemet, majd végig simította az arcom.
-Hiányzott. - mosolygott. - Ha igaz az amit Ellynek mondtál akkor... Te is hiányzol nekem...
E szavakra teljesen ledöbbentem, hát még az ezt követő mozdulatra...
Hiányzott. - mosolygott. - Ha igaz az amit Ellynek mondtál akkor... Te is hiányzol nekem...
E szavakra teljesen ledöbbentem, hát még az ezt követő mozdulatra...
-Kérlek! Ne! - toltam el magamtól. - Nem csókolhatsz meg.
-De hisz te is... - makogott.
-Nem. Nem akarom. Nem akarok újra szerelembe esni. Vagyis akarok. Csak nem beléd. Megjártuk már a poklot. Hagyjuk. Oké? Csak barátok. - nyújtottam a kezem.
-Barátok - sóhajtotta.
-Liam én tényleg sajnálom! De nem akarok többet. És attól tartok, hogy nem is tudnék. Neked meg ott van Anne. Legyél boldog! Ugye nincs harag? - vártam Liam válaszát. Megijedtem, hogy annyira megharagudott, hogy feláll, bedob engek a medencébe, majd belefújt.
-Nincs harag! - jelent meg egy halvány mosoly arcán.
-Nagyszerű! Na most húzz fel - nevettem - Begörcsölt a lábam!
Liam felhúzott, s visszamentünk a többiekhez.
-Lenyugodtál? - állt elém Loi.
-Le - válaszoltam.
-Rendben. Akkor neked is elmondom. -mosolygott - Holnap elmegyünk egy esküvői ruhaszalonba! Kiválasztjuk a koszorúslány ruhákat. Plusz a menyasszony ruhát. És ha belefér az időnkbe lerendezzük a többit. Bár most hogy belegondolok... Csak a ruha fog beleférni! - jó látni, hogy a nővérem ilyen izgatott. Loi válla fölött (amire dúson omlott hosszú szőke haja) átpillantottam. Összetalálkozott Liammel a tekintetünk. Bólintott egyet. Behunytam a szemeimet. Ma nyugodtan alszok el. Minden rendben közöttünk... 

ÚJ BLOG

Sziasztok! Nem bírtam ki. Már hónapok óta a fejembe bujkált egy ötlet. Most leírtam. Elindítottam egy új blogot. Ez most egy kicsi (NAGYON) más lesz (lett). Kezdjük ott, hogy nem Liam a főszereplője, hanem Harry! :D Illetve nem lesz benne a One Direction csak maga HARRY SYTLES. De azért remélem, hogy tetszeni fog :))
Már kint a prológus! :)
FELIRATKOZNI, PIÁLNI ÉS KOMIZNI ÉR! :)

Kiss&Hug&Love: El ♥

Just be FREE

55. rész We are one

Hahhhiii ^^
Itt vagyok megint!! Most már csak egy hajszál választ el minket az utolsó résztől... De rossz ebbe belegondolni.
Viszont van egy jó hírem! ÚJ BLOGOT KEZDTEM! :D  Holnap hozom a linket ^^

Köszönöm a +1 feliratkozót (ez hihetetlen! Nem hittem, hogy még lesz feliratkozóm *-*) <3

Köszönök mindent! Szeretlek titeket!! Várom a komikat és a pipákat! :))

Kiss&Hug&Love: El xxoxoo

A hetek teltek-múltak. Lassan kitavaszodott. Az események pörögtek. Röviden: a betegségemet kezelni kezdték. A házunk kiürült. Teljesen. Loi Harryhez (tisztázták az ügyet, Loi bevallotta, hogy ő lefeküdt Liammel mikor már javában Harryvel "kavart"), Elly pedig a szüleinkhez cuccolt (a többiek azt hiszem haza, illetve Anne Louis-hoz). Anyu ide-oda ingázik. Hol rám figyel, hol a tesóimra, emellett elmondtam neki, hogy Liammel végleg befejeztük. A hír hallatán egy picit megtört. Nem bánta volna, hogy ha Liam tudjátok... Feleségül vett volna (ezt az ötletet honnan szedte?). Hát még apu mennyire magába süllyedt! Teljesen kikészült a lánya "kapcsolata" miatt. Apu mindig is mellettem állt. Tehát, ha szeretem Liamet akkor ő is szereti, ha gyűlölöm akkor ő is. Ám most valahogy máshogyan alakult. Látszott rajta, hogy nagyon csalódott. Úgy tekintett Liamre, mint a fiára. Ez van ha egy apának csak lányai vannak. Liamről annyit, hogy a kiakadásom óta egyszer beszéltünk. Akkor is csak annyit, hogy mi van a vállálval. Apropó! Levették a gipszet a kezemről! Megkönnyebbülés. Már nagyon viszketett. Niallt szerintem elnyelte a föld, vagy az Antarktiszra költözött. Nem érem el. A szülinapom óta 2-ször láttam. És 3-szor beszéltem vele telefonon. Louis-től és Harrytől bocsánatot kértem a múltkori miatt. Végül ők is belátták, hogy részben (NAGYON) igazam van. Amit viszont nagyon és mélységesen megbántam és fogalmam sincs, hogy hogyan tegyem jóvá (pedig nagyon igyekszek)... Az a Zaynnel való civakodásom. Hiába hívom, üzenek neki, e-mailezek, sőt! Még egy kézzel írott levelet is feladtam. De semmi. Azt hiszem ennek a barátságnak is vége. Hm... Ismerős helyzet. Mint augusztus 29. Mindegy. A tegnap a múlté, a holnap a jövőé, a jelen pedig az enyém. Belecsaptam a munkába is. Már a negyedik hetet húztam mikor... Ugyanolyan átlagos napnak (nálam tudjátok, hogy mi az átlagos...) indult. Felkeltem. Az üres (!!) házamban megreggeliztem. És elindultam dolgozni. Siettem mivel a "főnökömnek", azaz Livnek kihűlt a kávéja, így nekem kellett újrét menni. Mikor megérkeztem, neki álltam a dossziékat rendbe rakni. A kezemet tördelve tűrtem ahogyan Liv konkrétan "kiveséz". De komolyan. Mindenemet leszólta! A füleimtől kezdve a bokámig, minden egyes porcikámról mondott valamit. Valami megjegyzést. Pl.: "vékony a csuklód", "milyen a csípőd? Anorexiás vagy?", "ezek itt szilikonok?", "túl vastag a szád". Na várjunk csak! 1. Nem vékony a csuklóm. Sőt! 1-2 karkötőm alig akar rám jönni. 2. A csípőmmel nincsen semmi gond. Nem vagyok anorexiás. 3. A melleim nem szilikonok (itt lezárnám a témát). 4. Hahó?! Hallottál már Angelina Jolie-ról? TERMÉSZETES ajkak! Mikor már végleg kezdett elegem lenni (és még csak fél 2 volt) a magas, nyávogó, irritáló hangjából - ami az Istenért sem akart halkulni - felálltam és a kezemben lévő mappát levágtam az asztalra. Egyenesen Liv orra elé. -Oké, Liv - kezdtem. Kék szemeivel meglepetten pillantott fel rám. - Elég volt! Hagyd abba! Nem tűröm, hogy így bánjanak velem... -Lizzy! - vonta fel a szemöldökét. -Nem, nem szakítasz félbe. Elmondom, hogy mit gondolok! Először is fejezd be, hogy mindenemet leszólod. Senki nem tökéletes - majd gyorsan végig futott az agyamon valami - vagyis nem mindenki tökéletes! - ismerek egy embert aki az. Az a személy per pillanat (szerintem) Afrika legméllyebb tavába kíván. -Lizzy! Mi ez a hangnem? - kiáltotta. -Hogy mi?? Az, hogy nem vagy a főnökök. Ugyanolyan beosztottak vagyunk, mégis én rohangálok neked mindenért. Minden egyes kis hülyeségért."Jaj elfogyott a péksütim, kihűlt a kávém, hideg van csukd be az ablakot!". Csukd be te! Elegem van - már láttam, hogy nyitja a száját. Gondolván valamit visszavág, ezért mielőbb folytattam - Nem hagyom, hogy ilyen lekezelően bánj velem. Peter a főnökünk. Fejezd be ezt a nyávogást és fogadj el olyannak amilyen vagyok. Én is elfogadtalak... Egészen máig. Hetek óta terrorizálsz! Elég! - megfordult a fejemben, hogy szó nélkül elfutok és elsírom magam, de nagyon szerettem a munkám. Nem adtam fel. - Most talán fel kellene mondanom vagy ilyesmi, de nem fogok, mert nem érdekelsz! Ha pedig miattad kirúgnak akkor vállalom a következményeket. - jelentettem ki korrektül, majd visszaültem az asztalom mögé. Onnan lestem Liv reakcióját. Elmosolyodott. És elnevette (?) magát. -El sem hiszem. - csóválta a fejét - Amióta itt vagyok, még soha, senki nem mert így ellenszegülni nekem. Pedig jó páran megfordultak a Seventeen-nél. De te, te vagy az első. Nagyon különleges és bátor vagy - itt konkrétan elkerekedett a szemem - Ilyen embert kerestünk! Abban a pillanatban Peter nyitott be az irodába. -Gratulálunk Lizzy! - nyújtotta a kezét. - Régóta ilyen megbízható é céltudatos személyt kerestünk, most megtaláltuk. Ha nem lenne baj akkor áthelyeznénk a Seventeen Los Angeles-i állomására. Mintha azt mondták volna, hogy a hó rózsaszín vagy a nap zöld. Olyan sokként ért. Komolyan nem hittem el. Kezemet visszanyújtva megráztam az ő kezét. Szavaim szinte belém fagytak. Ilyen nincs... Los Angeles?! -Oh, igen... És bemutatom neked Patrisa Jewelly-t! A New York-i szerkesztő társunkat. - mutatott Livre. Vagyis Patrisára. -De, te - dadogtam. Na ne. - Istenem! - dörzsöltem meg szemeim. - Sírhatok? - felnéztem a plafonra és éreztem azt, hogy kicsordul az első könnycseppem. Majd elnevettem magam. - Bocsánat, enyhe sokk ért! Várjunk, akkor... Most áthelyeztek LA-be?? - értetlenkedtem tovább. -Igen, amúgy semmi gond - biccentett Liv. Vagyis Patrisa. Nehéz lesz megszokni a nevét. Pedig már becenevet is adtam neki Csípős oLIVa. Tudom, nincs humorom... - És amúgy egyáltalán nem vagyok olyan, mint ahogyan az elmúlt hetekben bántam veled! Sőt nagy nehezemre esett eljátszanom... -Neked a Broadway-en a helyed. - töröltem meg a szemem. Mire mindketten elnevettük magunkat. -Nos, akkor Lizzy... Kérlek gyere át az irodámba elintézni a papírokat! - Peter elindult az ajtó felé, én nekem pedig kattogni kezdett az agyam. Los Angeles. LA... A gyomrom fel-le liftezett miközben átballagtam Peter irodájába. És vagy ezerszer elképzeltem az új munkahelyemet LOS ANGELES-ben. Ahogyan leszállok majd a repülőgépről (énekelve Demi Lovato Made in the USA című számát), integetek az engem fogadó új munkatársaimnak. Illetve a rajongóimnak. Mert ugyebár divattervező lettem. Beteljesült az egyik nagy álmom. Ezért jöttem Londonba (a másik ok nem lényeges, annak már úgyis vége...). Egy jó hosszú beszélgetés után, végre megragadtam a tollat és odafirkantottam az aláírásomat. -Huh - döltem hátra elégedetten. -Büszkeség, elégedettség? - sorolta Peter. -Az - biccentettem. -Gondolj bele. Kiköltözöl Los Angelesbe. Amerika másik felébe. Teljesen egyedül, hogy új életet kezdj a divatszakmában. Itt hagysz mindent. A barátokat, a családodat... Csak azért, hogy ottlegyél a legjobbak között. Elképsztő. - forgatta ujjai között a gyönyörű, fekete lakkozott tollat. Belém pedig, mintha villám csapott volna. Levegőt elfelejtettem venni. Illetve szerintem, a szívem is kihagyott pár dobbanást. Így az egyenletes ütemből, valami borzalmas ritmus keletkezett. Tiszta libabőr lettem. Itt hagyok mindent. Elcuccolok a föld másik felére. Magam után hagyva, az ismerőseim. Mikor megtudtam, hogy átkerülök LA-be olyan boldog voltam, hogy szinte ki is ment a fejemből, az áthelyezés hátránya. -Beyoné, Shakira, Rihanna... És egyéb híres celebeket fotózhatsz. Illetve tervezhetsz nekik ruhát. - folytatta a velem szemben ülő (még a) főnököm. - A vörösszönyegen, mint styles-t, fel is vonulhatsz. EMA, TCA, KCA... Golden Globe, Oscar... Csak gondolj bele. Megvan hozzá a tehetséged. Ahogyan sorolta és csak sorolta a jobbnál jobb díjátadókat, egyre roskadtam össze. Lehet rosszul döntöttem nem kellett volna aláírnom? Ah... Belesajdul mindenem. Most már késő. Hirtelen megszólalt a telefonom. Irresistible. Azonnal a készülékhez kaptam. De mielőtt felvettem volna Peterhez fordultam. -Öhm - néztem az órámra. -Mehetsz - bólinott. És már kint is voltam a folyosón. A mobilom még mindig, törhetetlenül csenget. Amióta megismertem az Irresistible a csengőhangja, mikor Ő hív. Mert végül is Zayn ellenállhatatlan. Görccsel a gyomromban nyomtam meg a zöld gombot. Majd remegő hangon szóltam bele. Nem is tudom, hogy mit vártam. Esetleg valami olyat mond, hogy megbánta és szeretné, hogy újra barátok legyünk. Vagy csak (még) melegebb éghajlatra szeretne elküldeni. Mindenesetre én elterveztem, hogy bocsánatot kérek. Ám amikor nem Zayn köszönt vissza, akkor teljesen szétfoszlott minden álomkép előttem. És újra összerakodótt egy másik mikor szöszi barátnőm kétségbeesett, sírástól eltorzult hangját hallottam. -Perrie? - torpantam meg. - Baj van? -Lizzy, kér-kérlek! - csuklott el - Segíts. Gyorsan... -Perrie?! Mi az? Mit segítsek? Történt valami veled? - annyi kérdést tudtam volna feltenni még, de közbevágott. -Zayn... - ennyi elég volt. Nekem nem kellett több szó. Azonnal a táskámba nyúltam és előhúztam a kocsikulcsom. Átfutottam az úttesten a kocsimhoz, már úton is voltam. Idegesen doboltam ujjaimmal a kormányon. Persze, hogy kifogtam az összes piros lámpát. Ráadásul a közlekedés is lassú volt. Közben egész végig azon járt az eszem, hogy mi történt. Perrie sírva hívott, nagy lehet a gond. Arra eszméltem, hogy a mögöttem lévő sofőr rámdudált. A lámpa rég zöld volt. Rátapostam a gázra, szinte tövig nyomtam. Mikor megérkeztem Perrie és Zayn házához rögvest a bejárati ajtóra szegeződött a tekintetem. A kocsimat úgy ahogy volt otthagytam, és berohantam a nyitott ajtón. Az előszobába lépve lerángatott kabátokkal és szétszort cipőkkel találkoztam. Ez még nem volt olyan rettenetes. De amint beljebb értem. Feldöntött székek, eldobált cuccok, szilánk darabok. Ismerős pillanatok ugrottak be a kristályok látván... És hirtelen azt hittem, hogy szöszi barátnőmnek is ez lett a sorsa. -Perrie! - kiáltottam el magam. - Perrie!! Az emeletről hallatszott sírás után vettem az irányt. Perrire az ágya mellett, összekuporodva bukkantam rá. -Istenem! - szaladtam oda. - Jól vagy? Hol van Zayn? -Nem, tud-tudom - préselte ki magából. -Oké - néztem körül - Gyere! - húztam fel a földről, majd az ágyra ültettem. - Nyugodj meg. Elmondod, hogy mi történt? Mi ez az egész? Pezz nagyjából 20 perc múlva nyugodt le annyira, hogy ki tudjon magából préselni egy értelmes mondatot. -Ivott. Kicsit többet, mint kellett volna... - suttogta. - Utána kiabált velem, és gondolom láttad a szétdobált cuccokat. Ő csinálta... - szavait hallgatva, ismerős képek villantak be. Nem akarom, hogy Perrie is átélje azt ami ezután következik.
-Figyelj! - nehezemre esett elmondani, mivel végre egyedül voltam, de így láttam a legjobbnak - Fogj pár cuccot és költözz oda pár napra hozzám. Csak míg lenyugodnak ezek a dolgok.
Perrie hálásan bólintott és a szekrényéhez ment.
-Amúgy, van tipped, hogy hova mehetett? És min is vesztetek össze?
Pezz sóhajtva megfordult és belehajtotta a fehér blúzát a rózsaszín bőröndjébe.
-Szóltam neki, hogy mostanság elég sokat iszik, mire ő mondott valami idióta indokot, ordibált és kitört a 3. világháború. - felelte.
-Milyen okot mondott? - feszegettem tovább. S, ráültem Perrie bőröndjére, hogy össze tudja cipzározni
-Azt mondta, hogy összekaptatok. Tehát miattad... - abban a pillanatban le is estem a táskáról.
-Hogy mi-miattam?? - pattantam fel. - Ő kezdte! Nem hiszem el, ho...
-Lizzy! - szakított félbe - Kérlek ne kiabálj! Elég volt ma egy is.
-Hjaj... Bocsi, csak... - túrtam a hajamba. - Perrie, elmondhatok neked valamit?
-Persze! - erőltetett egy halvány mosolyt az arcára.
-De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - tudom, hogy gyerekesen hangzott, de meg kellett benne bizonyosodnom.
-Ígérem! - tette a szívére a kezét.
-A nyáron Los Angelesbe költözök. -hadartam.
-Hogy mi? - kiáltotta - Los Angelesbe? Miért??
-Halkan! - intettem le - A munkám miatt. Előléptettek.
-De, hisz ez nagyszerű! - ugrott fel.
-Szerintem pedig borzasztó. Itt kell hagynom mindenkit. Mindenkit aki fontos...
-Nekem mondod?! - ült vissza az ágyra - Folyton úton vagyok. Kész felüdülés mikor pár hetet, napot itthon tölthetek! - tényleg. El is felejtettem. Perrie ugyanolyan híresség, mint Liam, Zayn, Harry, Louis vagy Niall.
-Minden álmom ez volt, de most valahogy nem bírom. - éreztem, hogy legurul az első könnycseppem, megint...
-Légy erős. - támogatott Pezz.
-Neked kellene az lenned! - mosolyogtam. - Na gyere, induljunk haza. Kezd elegem lenni a mai napból.
Azt mondtam, hogy kezd elegem lenni. Nos a napom elég light-os volt, ahhoz képest ami otthon fogadott.
Nevetve dobtam le a táskámat és a cipőmet, majd mentem végig a konyhán, a nappali bejáratában azonban megtorpantam.
Szinte lefagytam. Egytől egyig, mindenki ott volt. Ahogyan körbe pillantottam. Harry, Loi, Liam, Anne, Elly, Louis, Eleanor, Zayn (!!!), és Niall (neki örültem egyedül).
Kérdőn Perriere néztem, aki csak megvonta a vállát és leült Zayn mellé.
-Mi folyik itt? - nyögtem ki. - Van egy olyan érzésem, hogy csúnyán becsaptatok. Ugye Perrie? Nincs semmilyen kiabálós sztori! - zavaromban kiesett a kezemből a kocsikulcsom.
-Nincs... - harapott rá alsó ajkaira.
-Nem hiszem el! - ültem le a szabadon maradt babzsákfotelba. - Mit kerestek itt? Nem megmondtam, hogy menjetek el?
-Nem hagyhattuk, hogy tovább szenvedj! - nyögte ki Louis.
-Nem szenvedtem! - védtem magam.
-Akkor bénázz - javította ki.
-Nem bén... Oké bénáztam! - utálom, ha igazuk van.
-Segítenünk kell neked. Nem bírod egyedül eltartani ezt a nagy házat. Úgy döntöttünk leszarjuk, hogy mit mondasz, mi nem tágítunk - egészítette ki Zayn.
-Pont te beszélsz? Nem volt véletlen 100 nem fogadott hívásod, 55 SMS-es, 34 e-mailed és egy kézzel írott, postai leveled? Azon gondolkoztam, hogy lassan morze jelekkel üzenek! - adtam ki magamból a dühöm. Zayn lesütötte szemeit. Ez van.
-Én jöttem mer' régen láttalak, meguntam a remete életet, és mer' rohattul hiányzott a borzasztó főztöd meg meg akarom nézni úgy a Kör-t, hogy nem sikítom végig! - őszinte, kedves, aranyos, vicces. Niall nagyon hiányoztál. Evvel a kis monológjával meg is mosolyogtatott.
-És a többiek? - vontam fel a szemöldököm.
-Jöttünk mer' mér' ne? - nevetett Harry.
-Mer' így jó! - "pacsizott le" Niallel. Mi ez az új lerövidített szó? Mer', mér'?? Olyan nehéz lenne azt a 't' betűt odarakni?
Elkezdtünk beszélgetni. Az idő olyan gyorsan elröppent és ezzel együtt minden düh és harag is. Nevettünk, úgy mint régen.
-Akkor hamarosan esküvő? - vert bele Hazz vállába Niall. Mert vahogyan átrendeződött az ülésrend. A Harry, Loi, Liam, Anne, Elly, Louis, Eleanor, Perrie, Zayn, Niall ülésrendből, Anne, Eleanor, Perrie, Loi, Elly, Niall, Harry, Zayn, Louis, Liam lett. Már amikor valaki nem a konyhában volt.
-Aha, hamarosan. - vágta rá.
-Koszorúslányok, tanuk? - sorolta Niall.
-Az asszonyt kérdezzd! Én csak azt tudom, hogy őt veszem el!
-Jaj, ha rajtad múlna 5 perces esküvő lenne farmerben meg pólóban! - kiáltotta Loi.
-Mer' mér' ne? - "pacsizott le" Harry megint. Niallel és nevetésben törtek ki.
Egy ideig még elvoltunk, de a kedvem kezdett egyre rosszabb lenni. Amit persze egy valaki, azonnal kiszúrt.
-Mi a baj? - fordult felém Liam.
-Semmi. - legyintettem.
-Ismerlek. Tudom, hogy van. De kérlek, most előbb mond el, minthogy kórházba kerülnél.
-Jól van! - forgattam a szemeimet.
-Savanyú a szőlő? - nevetett.
-Liam, most semmi kedvem ehhez! - szóltam neki.
-Mindjárt csinálunk jobb kedvet. - megfogta a bokám és a lábaiat áthelyezte az övéji fölé.
-Mit csinálsz? - nevettem.
-Semmit. - "játsszott el" engem.
-Ez nem vicces! Nem is ilyen vagyok. - mert azért nem is!!!
-Áh, te rosszabb vagy! - legyintett.
-Hé! - tápászkodtam fel.
Hangos, dübörgő zenére kaptam fel a fejem.
-Hogy újra együtt van a csapat! - emelte Niall a poharát. Nekem nagyon furcsa ez a gyerek. Mintha egy kicsit megváltozott volna. De lehet, hogy csak részeg.
A többiek azonnal felpattantak és bulizni kezdtek. Én pár percig (vagy óráig) csak ültem. Mikor már éreztem, hogy tényleg mindenem elzsibbadt kivánszorogtam a konyhába.
Félig bebújtam a hűtőbe, mire hirtelen két kéz fogott meg hátulról. Felsikítottam, ráadásul rendesen bevágtam a könyököm.
-Te állat! - fordultam Liam felé.
-Hohó! Most már állat vagyok? - hőkölt hátrébb.
-Mindig is az voltál. - abban a pillanatban felcsendült Katy Perry Roar című száma - Tessék! Ez neked szól! - ültem fel a pultra kezemben egy pohár vízzel.
-Most azt várod, hogy ordítsak? - lépett közelebb.
-Tőlem aztán! - leugrottam és engedtem még egy pohárral.
-Elég meleg van itt benn. - jegyezte meg.
-Az! - bólintottam. Kb. egy másodpercre fordultam el, Liamen már nem volt póló. - Öhm... - haraptam be ajkaimat. - Ez most miért jó?
-Melegem van - aha...
-Értem - nyögtem ki és mielőtt ott helyben összeestem volna, inkább elfordultam. A térdem még így is beleremegett.
-Hova mész? - kapta el a csuklóm.
-Az udvarra! Megsülök! - tényleg nagyon meleg volt.
-Adok egy jobb tippet. - húzott közelebb magához - Vedd le ezt. - mutatott a pólómra.
-Megőrültél? - néztem rá gúnyosan. - Nem most jöttem le a falvédőről. Tudom mire mész ki. Nem tudod felfogni, hogy vége?! Nem tudom újra kezdeni. Hidd már el, bármennyire is szeretném...
-Én csak javasoltam! Akkor sülj meg - tette fel kezeit.
Mintha egy fazékban lettem volna, olyan érzésem volt. Liam kiment én pedig levettem a pólóm.
-Szóval szeretnéd... Amúgy cuki melltartó - lépett vissza kezében két pezsgővel.
-Idióta - ráztam meg a fejem és elvettem az egyiket.