53. rész Over again? Again?

Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most hoztam a részt, de nem tudtam befejezni. Viszont minden áron beakartam :D
Most 00:17 van. És hétfő. Nem gond xd
Itt a rész. Izgalmas is, meg nem is. :))
Most már lehet érezni, hogy NAGYON a végén vagyunk. Kb. 5-6 rész lesz még...

Na most még nem búcsúzok!
Jó olvasást xx.
Várom a kommenteket és a véleményeket! :)) <3

Kiss&Hug&Love: El xoxo

Nem volt erőm (meg kedvem se) hajnali háromkor Harryt azzal zavarni, hogy elmagyarázzam neki a "kis" félrelépésemet. Egy: tök részeg voltam. Jack egy kicsit "hatott rám". Kettő: fáradt voltam. Arra gondoltam, hogy majd reggel, kitisztult fejjel átbeszéljük. Három: szőrnyű bűntudatom volt. Ha Loi ezt megtudja, SOHA de SOHA a büdös életben nem fog megbocsájtani! Az Anne-es dolog más volt, mivel ott Anne nyomult Harryre... De most? Ha  Harry nem akarta volna ezt az egészet velem akkor, ott abban a pillanatban - mikor a csókom után, kicsúszott a számon egy "Sajnálom" - na akkor abbahagyta volna. Ezt nem tudom mire véljem...

Reggel egy egész furcsa pózban ébredtem. Harry magához húzva átkarolt. Lassan leemeltem a kezét a csípőmről és felültem. Pislogtam párat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem-e álmodok újra. Nem, sajnos nem. Megdörzsöltem az arcom és a nyugodtan alvó Harryre néztem. Ez neki természetes? Mert nekem nagyon nem az.
A telefonom pittyegett egyet. SMS-em érkezett Petertől.

"Egy beérkezett üzenet
>Peter F.<
Szia! Találkozhatnánk ma? Híreim vannak. JÓ, hírem. Jövőhéttől, kezdhetsz. Legyél 10:00-kor a Big Ben mellett lévő kávézóban."

Na ne. Felvettek... Felvettek! Istenem felvettek! Nem hiszem el! Azonnal ment vissza az SMS.

"Szia! Persze. 10:00-kor a Remember-ben. Nagyon köszönöm" - ez a kávézó neve.

Örömömben "ugráltam" egy sort a szobámban. Majd mosolyogva visszadőltem az ágyamra.
-Ilyenkor jól vagy? - kérdezte Harry.
-Te ébren vagy? - "válaszoltam."
-Szerinted? - ült fel.
-Oké - nevettem el magam - Megpróbálnánk nem kérdésekben beszélni?
-Megpróbáljuk? - nevetett, majd felállt. Belenézett az álló tükrömbe és lazán beletúrt göndör fürtjeibe. Zavaró, hogy ilyen nyugodt - Jó volt az éjszaka - fordult felém.
-Aham...valóban...tényleg az volt - nehéz volt válaszolni. Csak úgy kapartam a szavakat. A boxere elterelte a figyelmemet.
-Na elárulod, hogy miért ugráltál? - a kérdés hallatán újra örülni kezdtem, éreztem, ahogyan a boldogság hormonok szétáradnak bennem.
-Felvettek a Seventeen magazin szerkesztőségébe! - áltam fel az ágyra és megint ugráltam egy sort. Igen, ilyenkor teljesen jól vagyok.
-Lizzy, ez nagyszerű!! - döbbent le Hazza.
-Tudom - sikítottam, persze csak halkan. Örömömben Harry nyakába ugrottam és nyomtam egy puszit oda, ahova nem kellett volna. Mivel az ágyon álltam, így magasabb voltam. Elengedtem Harry nyakát és hirtelen a számhoz kaptam.
A göndör nagyokat pislogva figyelt rám. Míg én idegesen álltam a "magasabb helyen". Ismét beleturt a hajába és leült az ágyamra. Nekem olyan furcsa ez az egész helyzet. Most, hogy nincs Liam... Vagyis nincs senkim. Olyan hiány érzetem van. Muszáj, hogy valaki velem legyen. Hogy átöleljen, megcsókoljon. Ahh!! Bele fogok bolondulni!!!
-Istenem - takarta el az arcát és beleordított a tenyerébe. Szerintem felfogta, hogy mi történt. Kezeit óvatosan elvette arca elől, egy pimasz mosollyal felém fordult. - Felöltözök, kisurranok és elfelejtjük ezt az egészet! - sorolta.
-Ugyanezen az elven vagyok - bambultam magam elé. - Na! - csaptam össze a tenyeremet - Siess!
Harry azonnal felpattant és miután becsatolta az övét is kilopódzott a hálómból.
Én is felöltöztem, mivel eszembe jutott, hogy hamarosan találkozóm van. Belebújtam egy fekete csőnadrágba, egy fekete topba és arra húztam egy korall színű blézert. Gondoltam majd a kávézóban megreggelizek, eszembe se jutott megállni a konyhában. De ez a ház furcsa, vagyis csak a benne lakó emberek azok.
Nagy tanácskozásra "toppantam be" az étkezőbe.
Loi, Elly (ránézésre nincs semmi baja, tehát nem tett magában kárt. De még mindig aggaszt, hogy mit csinált a szobájában), Liam, mellette Anne, a ház összes lakója. Illetve a tanácstalanul rám pillantgató Harry. A többiek jól szórakoztak. Az esküvőt tervezgették. Hazza pedig idegesen makogott. Egy pillanatra elfordult, a mobiljával vacakodott. Majd hirtelen megrezgett az én zsebembe az enyém.

"Egy beérkezett üzenet
>Harry Styles<
S.O.S. Mi lesz ha megkérdezi, hogy hol voltam az éjjel??"

Egy: ott állt mellettem 40 centire... És képes SMS-en üzenni?? Kettő: atya ég! Erre nem is gondoltam.
Elfordultam és válaszoltam.

"Találj ki valamit. Pl.: Haza kellett ugranom!; (A londoni lakásomba) vagy Elaludtam a kanapén;"

Amint elküldtem jött is a válasz.

"Egy beérkezett üzenet
>Harry Styles<
Kösz, könnyű mondani :D na de megoldom, siess mert elkésel!"

Felkaptam a fejem és az IPhone-ját mosolyogva Harryre emeltem a tekintetem. Szemeit ő is rámszegezte és egy hatalmas vigyorral (1000 wattos Colgate mosoly) elköszönt.
-Elmentem! - kiáltottam a bejárati ajtóból.
Pontban 10:00-kor betoppantam a Remember-be. Peter már ott várt. A kezében lévő sok papírtól azonnal mosolyogni támatd kedvem.
-Jó reggelt! - köszöntem.
-Jó reggelt! - köszönt vissza - Na hogy aliudtál? - ha azt elmondanám. Még fel sem vettek (hivatalosan), de már ki is rúgtak volna.
-Khm... Forgolódtam - ami részben igaz is. Rendeltem egy kávét (mégsem reggeliztem, túl izgatott voltam), s míg kihozták elolvastam a szerződést.
-Huh - lapoztam, majd a lap alján megpillantottam a pontokot, ahol alá kellett írnom. - El sem hiszem! - vettem elő a tollamat és odafirkantottam a nevemet: Elizabeth White. Elégedetten dőltem hátra a székbe. Végül is ezért jöttem Londonba, a karrierem miatt (jó Liam nagyobb szerepet játszott benne, de ez is fontos volt).
-Üdvözöllek a Seventeen magazin szerkesztőségében. Holnap kezdesz! - állt fel Peter.
-Máris menned kell? - ráncoltam a homlokom.
-Sajnos igen... Dolgom van! Holnap reggel 9-kor! Szia! - intett.
-Szia! - mondtam ki betűnként. Furcsa egy ember.
Megittam a kávém és hazaindultam. Az egyik piros lámpánal megint rezgett a mobilom.

"Egy beérkezett üzenet
>Harry Styles<
Nem bírom! Siess haza! Beszélnünk kell. Amúgy, kimagyaráztam magam."

A mögöttem lévő autós rám is dudált, ezért hirtelen tapostam a pedálra.
Szinte beestem az ajtón, mikor hazaértem. Részben az örömtől, részben Hazza SMS-e miatt.
-Sikerült! Holnaptól a Seventeen magazinnál dolgozok! - hadartam el az első velem szembe jövő embernek aki Loi volt.
-Komoly? - pislogott, mire csak bólintottam egyet. - Te jó ég! Anyuékat hívtad?
-Még nem - szinte remegtem. Majd hirtelen beugrott, hogy mi miatt siettem haza. - Felhívnád őket? Nekem még el kell küldenem pár adatot - füllentettem.
-Persze - ilyenkor nagyon hálás vagyok a nővéremnek. El sem hiszem, hogy egy ember, hogyan tudott ennyit változni?
A lépcső tetején várt Harry. Megfogta a csuklóm és berántott a szobámba.
-Megőrültél? - kaptam a kezem után - Ez fájt! Majdnem kitépted a karom!
-Sajnálom.
-Minek kellett iderohannom? - tértem az eredeti okra.
-Figyelj. Meg kell beszélnünk a tegnapi kalandunkat, hogy...
-Nem akarok róla beszélni! - vágtam közbe - Nem úgy beszéltük meg, hogy nem beszélünk róla? Elfelejtettük. Kész! - hadartam.
-Lizzy, addig nem nyugszok. Ismersz - nézett rám. Megenyhültem. Ha belegondolok nekem sem ártott.
-Oké... - adtam meg magam.
-Kezdjük az elején. Milyen álmaid vannak? Vagy mik ezek? - ült le az ágyamra. Nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Még múlt nyáron kezdődtek. Mikor kijöttem Londonba. Eleinte csak, azt hittem, hogy valami hülyeségek. Érted, szóval kezdek meghülyülni. Aztán az egyik valóra vált. Majd a következő is. A harmadik is. Majd hirtelen abba maradtak. Meg tudom őket változtatni. Tehát nem mindig az történik amit, úgymond "előre látok". - magyaráztam.
-És azt nem látod, hogy mi lesz ennek az egész helyzetnek a vége? - nevetett.
-Nem jósnő, vagy látnok vagyok. Egyszerűen jönnek ezek a képek. Így bevillannak - nevettem vele együtt.
-Értem - bólogatott. Pár perc kínos csend után megszólalt. - Ki tud erről?
-Csak te - válaszoltam.
-Liam? - kérdezett vissza.
-Csak te - ismételtem meg magam. - Senki más. Sokszor vitáztunk Liammel az álmok miatt. Pontosabban, amiatt, hogy nem mondtam el neki, hogy mi van velem. Általában az álmok "álltak a háttérben" - legyintettem. Ah! Beleborzongok ebbe az egészbe.
-Lizzy, megbízhatsz bennem - suttogta Harry.
-Eddig is bíztam - mosolyogtam és megöleltem - De egyszer el kell mondani Loinak, amit műveltünk.
-Talán majd a szülészeten, akkor úgyse fog rám figyelni... Mondjuk a második-harmadik gyerek után - rántott meg a vállát amolyan "majd eldől" stílusban.
-Őrült vagy! - nevettem.
-Tudom - vallotta be. Ezt is lerendeztük.
-Három gyereket akarsz? - fordultam újra felé.
Hazza elkerekedett szemekkel bámult.
-Öhm... Lizzy, az előbbit viccnek szántam - vakargatta meg a fejét.
-Oh... - ráncoltam a szemöldököm, mire Hazza felnevetett.
-Meglátjuk, hogy alakul majd. - dőlt hátra. Újabb csend után, Harry megint egy kínos témába vágott bele. Ám ez ezerszer komolyabb volt, mint az előző - Figyelj, amúgy...khm mi volt ez a...a...öö...ez az egész dolog. Tudod...khm - egy normális ember ebből a makogásból semmit nem értett volna meg. De én pontosan tudtam, hogy a göndör mire gondolt.
-Értem mire gondolsz. - szóltam közbe mielött a sok köhögésől megfulladt volna. - Egy kicsit bonyolult napom volt. Amolyan "sírós-egyedül vagyok-os". És, hát... Az állásinterjún megismerkedtem Jack Daniel's-el. - húztam el a szám. Szégyelltem magam.
-Tehát a pia miatt volt valami? - fordított magának.
-Aha. Mondjuk. Plusz mert oltári nagy hiány érzetem van. Még meg kell szoknom, hogy nincs mellettem senki - egészítettem ki magam.
Harry a plafonra nézett, és kifújta a levegőt. Majd elnevetge magát.
-Van fogalmad róla, hogy mennyivel megkönnyebbültem? - nézett rám, a tekintete tényleg más volt. - Már azt hittem, hogy a menyasszonyom húga belémzúgott! - itt belőlem is kitőrt a nevetés.
-Én meg te? - kérdeztem szinte könnyezve a nevetéstől.
-Ijesztő, mi? - fogta a hasát. Atya ég. Még az kellene! Én meg Harry. Ne már. Azért ennyire nem vagyok pasifaló. Bár ha jobban belegondolok. Lassan elmondhatom magamról, hogy közelről is találkoztam a One Direction összes tagjával. Kicsit túl közelről. Szegény Niall. Apropó Niall. Ezer éve nem láttam. De bevallom nincs pofám felhívni. Félek. Félek, hogy haragszik rám. Majd beszélek Zaynnel, lehet ő tud róla valamit.
-Nem megyünk le? Éhes vagyok! - váltottam témát.
Harrynek több se kellett, lementünk reggelizni? Ebédelni? Passz.
Mivel nem lehet úgy bemenni, a konyhába, hogy át ne vágjak a nappalin, kénytelen voltam arra menni. Loi, Elly és Anne megint az esküvőt tervezgették.
-Neked nem kellene ott lenned? Hisz a te esküvőd is - ültem fel Harryvel szembe aki már javában evett valami tejszínas-habos sütit.
-Bízok Loiban. Amúgy pedig egy életben egyszer van esküvőnk... A jobbik esetben - húzta el a száját.
-Nem lesz gond! - nyugtattam - Apropó, nem láttad valahol az exem? - forgolódtam.
-Melyiket? - kérdezett vissza. Ha-ha... Nagyon vicces vagy.
-Ez nem vicces! Amúgy Liamet.
-A szobájában, gondolom. Miért? - Harry kivette a narancslevet és öntött nekem.
-Köszi. Régen láttam. Azt hittem, hogy elköltözött - kortyoltam bele mosolyogva, de abban a pillanatban vissza is köptem. Felpattantam és a csaphoz siettem. Hideg, bő vízzel kezdtem el kiöblíteni a számat. Majd csatlakozott a köhögés, illetve az égő, maró, viszkető és csípő érzés. Majdnem megfulladtam. Valami irgalmatlanul csípett.
-Lizzy, jól vagy? - állt meg mellettem Harry.
-Khm... Egy per...khm...perc! - a köhögés közepette, sikerült lebotorkálnia az imént említett személynek is. A vállam fölött hátrapillantottam, épp Hazzát kezdte faggatni.
-Mi van vele? - hogy mi van velem?? Van egy olyan érzésem, hogy ezt ő csinálta.
-Minek kellett ez?? - suttogtam továbbra is a csap fölé hajolva.
-Mi? - hőkölt hátra Liam - Mit??
-Tudod jól, hogy allergiás vagyok az erőspaprikára! Minek raktál a narancslébe? - két kezemmel megtámaszkodtam a mosogató pulton és hagytam, hogy a könnyeim lefojjanak - Azt is jól tudod, hogy csak egyes paprikákat ehetek meg, mert allergiás vagyok rájuk. Akkor minek raktál a narancslébe?
-Mi, ki?? - ez ennyire hülye vagy csak tetteti?
-Egér! - kiáltotta Harry. Egy halálos pillantás után magunkra hagyott a konyhában. Jól tette. Bírom a humorát, de sokszor rossz időben "jön elő".
-Lizzy, elmondanád végre, hogy miről beszélsz? Miért támadtál le? - lépett közelebb hozzám.
-Jaj Liam, kérlek ne játsszd a hülyét! Miért raktál erőspaprikát a narancslevembe? - ismételtem meg sokadszorra is a kérdésem.
-Te hülye vagy! - kiáltotta. - Soha nem tettem volna ilyet. Hisz jól tudom, hogy meg is halhatsz tőle. Csak a chilit bírod, de azt is mértékkel - magyarázta.
-Akkor mégis hogyan került bele? - mutattam a dobozra - Te vagy az egyetlen aki jelen pillanatban ki nem állhat!
-Az egy dolog, hogy nem vagyunk jóban, de gondolj már bele! Az életedbe kerülhetett volna! Most komolyan, te ezt kinéznéd belőlem? 9 év legjobb barátság és pár hónap együttlét után? - megtöröltem az arcom és kiegyenesedtem. Odaléptem Liamhez és határozottan a szemébe néztem. Csokibarna szemeiből nem lehetett semmit sem kiolvasni.
-Igen. - válaszoltam nemes egyszerűséggel. Liam arcára kiült a döbbenet.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - tért magához.
-Képes lennél rá. Többször is volt olyan helyzetünk, amiben az tükröződött vissza, hogy igen, képes lennél megbántani.
Lehet, hogy túl mélyre hatoltam. Elszakadt a cérna.
-Lizzy, menj a francba! - ordította Liam a képembe. Majd még elküldött melegebb éghajlatra, aztán hidegebbre is. Ugye milyen szeretnivaló pasi? :)
-Menj te is! Amúgy minek laksz még itt? Ki kíváncsi rád? Jó lenne ha végre elhúznál. - vágtam vissza. De Liam nem lenne Liam, ha nem vágott volna valami durvábbat a fejemhez.
-Ilyen idióta nőt mint te. Nőt?? Te egy kisgyerek vagy! Egy idióta gyerek. Aki nem tud semmit sem megcsinálni önállóan. Ha nem lettem volna melletted, ki tudja már lehet, hogy rég nem élnél?!
-Rég nem élnék. Talán azért mert megvertél volna? Vagy mi? Arra is majdnem képes voltál! - kezdtek elfajulni a dolgok, mázlinkra ajtónyitódást hallottunk. Egy kicsit visszább fogtuk magunkat.
-Hogy? Hogy mondhatsz ilyet? Soha nem bántottalak volna! - lépett megint közelebb. -Nincs semmi önuralmad! - kiáltottam.
-Ha nem lenne önuralmam, akkor már lehet, hogy kezet emeltem volna rád! Ne gondolod?
-Nem.
Liam az asztalon lévő (Harry által) félig megcsócsált habos sütire nézett, majd rám.
-Tudod mit? Tényleg nincs önuralmam - belenyult a sütibe és azzal a lendülettel a képembe nyomta.
Felsikítottam.
-Te vadállat! - a düh elöntött. Ugyanezt csepekedtem.
-Méghogy nekem nincs önuralmam - paffogott.
Elfogyott a muníció, vagyis a süti. Így kinyitottam a hűtőt és kikaptam az elő dolgot ami a kezembe akadt. Egy tejszínhab spray. Tökéletes.
-Meg ne próbáld - hátrált Liam. Úgy tartottam a flakont, mintha egy pisztoly lett volna a kezemben. - Lizzy, ha elsütöd esküszöm az első adott alkalommal belelöklek a Temzébe! - a fülem mellett elment ez a mondat. Lenyomtam. És a tejszín Liamen landolt. - Te nem vagy normális!
-Tudom - vontam meg a vállam.
-Na megállj csak! - szintén benyúlt a hűtőbe és előkapta a csokiöntetet - Ez a sütihez jár - mosolygott, majd rám nézett.
-Liam, maradj ott! - távolodtam - Kérlek, én csak hülyültem. Liam. Liam!! - sikítottam. A spray-m kifogyott. Így a fejemhez kaptam és futni kezdtem a konyhában. A pult másik végéhez. Kihúztam a fiokot és kikaptam a színes drazsékat. - Maradj távol tőlem! - dobáltam a franciadrazsékat Liam fele.
-Visszakapod! - mivel a kergetőzéssel soha nem kapott volna el, átmászott az étkezőasztalon, feldöntve egy széket ami elzárta az útam. A másik irányba menekültem, de egy laza mozdulattal átvetette magát a pulton. Elkapott. Szó szerint letepert a földre. A hátamon feküdtem a hideg konyhakövön. Nem volt menekvés. Átvetette a lábát rajtam. Végem, a drazsé nem ér semmit. A csokiöntet lesz a vesztem. - One... Direction - suttogta. Ezt a menekülésemre értette. Vagyis, egy irány van. Egy irány, ami az ő győzelmét jelentette.
-Liam... Kérlek! - kínomban már nevettem, illetve könnyeztem. Egy: valamilyen szinten tényleg nevetséges volt. Kettő: Liam baromi nehéz!! - Könyörülj meg rajtam.
-Megvolt az esélyed. Sajnálom. - a csoki elöntöt.
-Fúúj!! - kiáltottam fel - Ez meleg és ragad és fúj! Szállj már le rólam! - nyavalyogtam.
-Nyugi, van lekvár is. - mosolygott pimaszul. El is felejtettem, hogy milyen jól áll neki ez a pimasz mosoly.
-Na azt nem! A lekvár marad a helyén!
-Késő - rámborította. Nekem pedig beugrott egy ötlet. Rákenem. Méghozzá a hajára, azt félti a legjobban. - Mit művelsz??
-Fodrászkodom, csokival és lekvárral. - válaszoltam.
-Hülye vagy?! - kapott a hajához. Így könnyen ki tudtam szabadulni. Most ő volt alul.
-Megvagy! - rászortam a maradék drazsét. Felnyültam a pultra hátha találok még valamit. Pechemre csak egy mandarin volt. Nem gond. Szép nyugodtan megpucoltam, természetesen a héját Liamre dobáltam, nos a belsejével is ez történt.
Fura volt ez a helyzet. Abban a pillanatban újra a "régik" voltunk. Ha visszagondolok mindenre. Undorító volt az a sok kaja. De mégis nem számított. Nem számított... Nevettünk! Nevettünk magunkon. Nevettünk azon az őrült helyzeten. Milyen idióták voltunk.
Az exem a fülem mögé tűrte a szemembe lógó hajtincsemet, míg én "művészkedtem" tovább (na jó, nekiálltam drazsét enni).
-Nem vagy normális. Ugye tudod? - mosolygott.
-Igen, tudom - vontam meg a vállam - Zavar?
-Nem, pont ez tesz különlegessé. A legnagyobb a káosz, te pedig rajtam ülve nekiállsz cukorkát enni. Elképesztően idióta vagy! - nevetett. Engem őszintén nem hatott meg ez a pár mondat. Így elnevetve magam ettem tovább. Így jár az aki nem reggelizik.
Egy valamivel azonban nem számoltam. Liam erősebb. Egy mozdulattal lerántott magáról, így mellé estem. A zuhanásomat egy (tényleg) nagy koppanás követte, majd egy reccsenés. Liammel egyszerre ordítottunk fel.
-A vállam! - sziszegte.
-A kezem - jajgattam.
A bejáratiajtó becsapódott. Zayn, Perrie, Louis és Eleanor állt a konyhaajtóban.
-Mit műveltek? - sápadt le Zayn.
-Beszálhatok? - nevetett Louis.
-Nem mosom ki a ruhád - jegyezte meg Eleanor.
-Gyerekek, szerintem baj van - fogta a vállát Liam - Eltört a kulcscsontom.
-Nekem pedig a kezem. - ültem fel.
-Gyere - segített fel Louis. Majd Zaynnel felhúzták a földön fekvő exemet is.
-Mi folyik itt? - lépett be Loi - Te jó ég! Mi a francot csináltok?
Pillanatok alatt olyan bolondok háza lett a konyhában. Uh... És csak most jön a java.
-De most komolyan. Mi folyik itt?? - szaladt oda hozzám Loi.
-Semmi. Veszekedtünk - zártam rövidre
-Veszekedtünk? - fordult felém Liam - Chh... Rámszegezte a tejszínhab spray-t!
-És el is sütöttem. - nevettem. Míg a többiek a sebeinkkel voltak elfoglalva, Anne is odatalált a konyhában. Ekkorra már (Elly és Eleanor segítségével) átöltöztem. Liamen is tiszta ruha volt. Perrie pont a karomat rögzítette, ideiglenesen. Éppen hogy átláttam Pezz válla fölött amikor...
-Jaj, kicsim! Jól vagy? - állt meg Anne Liam elött. Kicsim?
-Persze, csak baromira fáj - panaszkodott. Anne lábujjhegyre állt és egy csókkal "vigasztalta" (ezek szerint) a barátját...
Teljesen lefagytam. Ezek megint együtt?? MEGINT?
-Hogy történt? - játsszotta Anne továbbra is az ápolónőt.
Liam rámpillantott. Pontosan sikerült elkapni a könnyes tekintetem. Látszott rajta, hogy elakadt. Nem tudta megmagyarázni.
-Perrie - kaptam el a karom. - Jó lesz így köszi! - egy halvány mosolyt eröltetve az arcomra bólintottam a szöszi barátnőmnek. Majd mielött elsírtam volna magam. Elkaptam a fejem, ezzel megszakítva köztem és Liam között a szemkontaktust. Elrohantam onnan.
-Lizzy! Ahh - kiáltotta utánam Liam. - Bocs - kerülte ki Anne-t. - Kérlek várj! - a lépcső fordulóban ért utol.
-Mi van már? - fordultam meg. - Hagyj békén, idióta!
-Elakartam mondani! De...
-De?? - kérdeztem. - Mikor? Ma? Holnap? Az esküvőtökön? - ahogy kimondtam beugrott az álmom. Lemerevedtem. A szívem gyorsabban kezdett verni, a pólóm szorítani kezdtett.
-Jól vagy? - simította meg Liam a karom.
-Ne érj hozzám! - kiáltottam. De abban a pillanatban jobb lett volna, ha hozzám ér. - Segíts! - suttogtam. Innentől homály volt minden.
-Liz! Basszus! - Liam elkapott. Két kézzel. Terheltem a vállát. Jaj. - Valaki! - kiáltotta - Lizzy bólogass, ha hallasz.
-Hallak - suttogtam. - Nem jól vagyok.
-Látom. Siessetek már! A vállam. Te jó ég! - én tényleg nem akartam. - Figyelj, hamarosan jobban leszel.
A pólóm egyre jobban szorított. Nem kaptam levegőt.
-Megfulladok! Szorít a pólóm! - préseltem ki magamból.
-Mi? Bírd ki! Kérlek... - a homályból sötétség lett - Miért mindig nekem jutnak ezek a feladatok? - sóhajtotta és nálam a hang is elment...

52.rész New Love

Alohaaa!! :D

VÉGRE meghoztam az új részt! :) Szerintem egy picikét izgalmas lett :D főleg a vége :3
Igaz még nem +18-as... De azt majd máskorra tartogatom...
Nagyon várom a kommenteket. Most tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok :) 10 komi után fogom hozni a kövit (bár ahogyan ismerlek titeket 2 nap és simán kijön a 10 :'D <3

Bocsánat a késésért! Igyekszek hamar hozni!
Még mindig imádlak titeket és nagyon KÖSZÖNÖK mindent <3

Luv yaa <3

Ui.: Boldog Húsvétot utólag is :)

Kiss&Hug&Love: El

Éppen a másnapra gyakoroltam a "szövegem" amit Mr. Fitz-nek fogok mondani - tudjátok, bemutatkozok, egy kicsit mesélek magamról, stb... Közben pedig kipróbáltam a holnapra eltervezett sminkem. Nem erős, de nem is halvány. Olyan visszafogott. Barna füstös szem, arany pigmentekkel és meggy vörös rúzs. Illetve a holnapi ruhám. Fehér farmer (pff... alap!  Van vagy belőle 5 darabom), halványbarna felső és barna blézer/zakó. Ja igen... 20 éves vagyok, és ilyeneket játszok?? Vagy csinálok?? - mikor kopogtak (inkább dörömböltek) az ajtómon. A válaszom nélkül rontott be Liam.
-Vacsora... - "köszönt be".
Egy szemforgatás után elindultam lefele.
-Miért vagy ennyire kisminkelve? - fordult hátra.
-Miért lélegzel? - vontam vállat ezzel is jobban idegesítve az exemet.
-Randid lesz? - vonta fel szemöldökét. Oh, tehát idegesíti a gondolat.
-Ha randim lenne akkor nem vacsoráznék itthon - logika Liam, logika... - Mindegy - intettem - Megyek lemosom.
-Nem kell, csak megjegyeztem - kapta el a kezem. Lepillantottam a csuklómra. Ahogy rákulcsolta a kezét... A régi időkre emlékeztetett. Nem, nem a tegnap előttre. Hanem a régiekre. Furcsa érzés mikor hozzám ér.  
Kihúztam a karom szorítássból.
-Bocs - suttogtam.
-Ne, várj - kiáltotta - Figyelj, akkor most tényleg vége? Mert akkor... - nézett kétségbeesetten a szemembe.
-Liam, csak nyugodtan. Nem tudunk egymás mellett élni. Próbáld meg mással! - egy ideig toporgott előttem, végül bólintott és lement a lépcsőn.
-"Szívesen" - gondoltam magamban és utána mentem.
Valahogyan nem tudtam leülni a szokásos helyemre. Egyszerűen nem voltam képes rá. Ezért leültem oda ahova Elly szokott. Apropó: hol van?
-Van egy nagy bejelentésem! - kezdte Loi - Igazából akkor szerettem volna közölni mikor már mindenki itt lesz, de... Megvan az esküvő időpontja. Június 1. - majdnem félrenyeltem a dátum hallatán! A múlt évben pont azon a napon találkoztam Liammel... Hosszú évek után először - Mit szóltok?
Én semmit. A többiek már többet.
-Megvan már a ruhád? - kérdezte Anne.
-Pontosan még nincs... De már vannak elképzeléseim.
Őszintén csodálkozok a nővéremen. 1, Ez nagyon hirtelen jött. 2, Miért ilyen korán házasodnak?? Terhes vagy mi? 3, Nem hiszem el, hogy előbb megy férjhez, mint én. Örök életében váltogatta a férfiakat. Most pedig megállapodik eggyel? Nem számít, a lényeg, hogy boldog legyen.
-Lizzy? - fordult felém - És te mit gondolsz?
-Kedves legyek vagy őszinte? - tártam szét a kezem - Megyek aludni - álltam fel.
Lehet bunkó voltam? Sajnálom, de nem tudom elfogadni, hogy Liam is megvolt neki.
Lezuhanyoztam (most valahogy nem volt kedvem a nyakig érő vízben ülni), lemostam a sminkem és amilyen gyorsan csak tudtam... Aludtam (ez furcsán hangzott). Furcsa volt... Egyedül, a nagy ágyban. Liam lehet, hogy Anne-nel "alszik". Ah!! Egy tartotta bennem a lelket, a holnap!
Reggel már fél hétkor kipattant a szemem. Egyszerűen nem bírtam magammal délig. Tíz percenként lementem a földszintre, majd vissza a szobámba. Végül Harry állított le (Hazza az egyetlen olyan személy a házban akivel hajlandó vagyok normális hangnemben beszélni, a többieknél ordíthatnékom támad).
-Csajszi! Nyugi már! - fogott le - Miért pattogsz??
-Ideges vagyok - feleltem.
-Az állásinterjú miatt?
-Aha - bólintottam.
-Lökött vagy! - ölelt meg - Hányra kell menned?
A karórámra néztem. Mindjárt 12:30!!!
-Indulnom kell - kaptam a táskámhoz.
-Elvigyelek? - kérdezte Harry. Meglepett.
-Öhm... Megköszönném - azzal beültün Harry Ronge Rover-ébe.
-Nagyon köszi! - pattantam ki a kocsiból mikor odaértünk - Majd sütök sütit neked!
-Isten ments! - kiáltotta - Inkább maradjunk abban, hogy elmész Loival az esküvői ruha szalonba - gondolhattam volna. A nővéremmel kész kínzás ruhát vásárolni.
-Rendben - forgattam a szemeim - Na megyek! Köszi!
-Sok sikert! - szólt utánam és elhajtott.
Bementem az étterembe. Fogalmam sem volt, hogy ki Mr. Fitz. Azonban a tulsó asztalnál egy férfi vadul integetni kezdett. Közelebb érve jól megfigyeltem. Zöld szemek, sötétbarna jól befésült haj, öltöny. Igazi férfi.
-Jó napot! - húzta ki nekem a széket.
-Jó napot - foglaltam helyet - Ön nyilvánvalóan Peter Fitz - nyújtottam a kezem.
-Igen, de tegeződjünk. Idén múltam 22. És akkor te vagy Elizabeth White.
-Lizzy, szólítson csak Lizzynek - ráztam vele kezet. Elég "lazán" ment.
A pincér felvette a rendelésünket, egy másik kihozta az üdítőket és belevágtunk a beszélgetésbe.
Idegességemben a fekete szívószálammal kavargattam a jegesteámat, míg ő belekortyolt a kávéjába és előszedett két óriás mappát. Természetesen én végig beszéltem ezt az 5 percet. Elmondtam, hogy hova jártam suliba, miket végeztem meg ilyesmi...
Egy dologra azonban direkt nem tértem ki. De Peternek feltétlenül meg kellett kérdeznie.
-És mit keresel itt Londonban? Vagyis, mi sodort ide, mi miatt vagy itt? - ezekre a kérdésekre csak mosolyogni tudtam. Abbahagytam az italom kevergetését, és egy huncut mosoly társaságában belevágtam. Nehéz volt elkezdeni.
-Nem valami, hanem valaki miatt vagyok itt - Peter szemei a London Eye nagyságàra kerekedtek - Van, vagy volt egy fiú akiért bármit megtettem volna. Bajba is keverdtem... párszor, de em nagy dolgok - legyintettem. Áh nem nagyok! Csak kórházban voltam miatta (nem is egyszer), terhes lettem tőle, majdnem öngyilkos... Meséljek még?
-És mi történt veletek? - kíváncsiskodott tovább. Zöld szemei egészen mesébe illőek.
-Nem működött a dolog. Többször szakítottunk, majd újra összejöttünk, de hiába. Szeretem, de nem ő az igazi... - ez van. El kell fogadnom.
Peter arca megenyhült.
-Szereted? - kérdezett újból. És én akkor eszméltem fel, hogy valami kicsúszott a számon. Basszus!!
-Öhm... Már nem... Sőt - próbáltam rögtönözni, amit nem nagyon értek, hogy miért tettem, hisz már tényleg nem szeretem - a múltban elég rendesen összekaptunk. Ráadásul Liam már más lánynak udvaról...
-Várjunk csak - szakított félbe - Liam? - ne már. Nem lehet igaz, hogy ilyen béna vagyok!
Kétségbeesett voltam. A tenyerem izzadt, a szívem meg valami rock szám ritmusát kalapálta. Ijesztő volt.
-Kaphatok egy percet? Csak egy kicsit összeszedem magam - álltam fel. Útam a mosdóba vezetett.
Ledobtam a táskámat a mosdókagyló mellé, majd a csap fölé hajoltam. Remegő kézzel megnyitottam, a jéghideg víz az arcomon landolt. Felfrissültem. Ez kellett. Nagyon izgultam és csak össze-vissza hebegtem. Remélem ez nem volt hatással a "felvételemhez".
Egy zsebkendővel megtöröltem az arcom (vízálló smink. Ismertek, ki tudja, hogy mikor bőgöm el magam?). Abban a pillanatban megcsörrent a mobilom. Nobody Compares. Nem is tudom, hogy miért változtatom ilyen gyakran a csengőhangokat. Sose jegyzem meg, hogy melyik kihez tartozik. Viszont a Nobody Compares-t kivételesen tudtam. Ugyanis ennek a számnak a szövege tökéletesen passzol a mostani helyzetemhez.
Furcsán bambultam a készüléket. Mi a francot akar? Felvegyem? Mindenki megérdemel egy második, khm... Harmadik, negyedik, ötödik... Sokadik esélyt.
-Egy perced van! Mondd! - szóltam bele. De a telefon másik feléről csak valami motyorgás és recsegés hallatszott. Valamint egyéb FURCSA és bizarr hangok. Gondolok itt a cuppogásra és tudjátok a suhogásra (mint amikor a gatya összedörzsölődik, vagy amikor valaki simogat valakit). Teljesen lessokkolódtam. Az első dolog ami eszembe jutott... Nos az elég perverz - Liam? Hahó!! - kiáltottam bele.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem egyedül van, hanem Anne-nel...
Mérgemben lecsaptam a mobilom és kirúgtam a mosdó ajtaját. Ám nem Peterhez mentem vissza. Az étterem másik felében egy laza, bulizós bár található. Odamentem. Felugrottam az egyik bárszékre és egy pohár víz helyett ittam egy jó adag Jack Daniel's-t, amit narancslével(!!!) kombináltam. Nagyon kiborultam. A harmadik ilyen pohár után, már jobban éreztem magam. Lenyomtam még egy vodkát aztán visszavánszorogtam Peterhöz.
SOKKAL felszabadultabb és mosolygósabb voltam. Igaz nem nagyon emlékszek, mivel az alkohol teljesen átvette rajtam az uralkodást, de annyi rémlik, hogy megebédeltünk, aláírtam valami papírt, illetve volt valami telefonos izé is. Talán értesíteni fog? Vagy...nem tudom... El sem hiszem, hogy Peternek fel sem tűnt az állapotom... Vagy csak nem akart szólni.
-Haza vigyelek? - állt fel.
-Öhm... Köszi, elfogadom - a kocsiban is megvolt a hangulat - Köszönök mindent! - támaszkodtam neki az ajtófélfának.
-Majd értesítelek Lizzy, rendben?
-Rendben. Szia! - csuktam be a bejárati ajtót.
Teljesen jól éreztem magam. Semmi gond nem volt. Azonban a következő pillanatban Harry sétált felém, - valamit motyogott - én pedig az ajtónak dölve hirtelen lerogytam a földre. Sötétség, se képse hang...

"-Hol a fátyol?
-A dobozban! Lizzy ideadnád? - kérdezte Elly. A dobozhoz sétáltam majd a húgom kezébe nyomtam a tűl anyagú ruhadarabot.
-Perrie, kész a smink? - kiáltotta Loi.
-Hamarosan - válaszolta szőke barátnőm.
Mi ez az egész? Hirtelen egy teremben találtam magam. Mindenhol fehér ruha és rózsa. Mint, mint... Mint egy esküvő.
Magamra tekintettem. Rózsaszín koszorúslány ruha.
-Annd készen vagy? - rontott be Eleanor. Anne??
-Igen - fordult meg Anne, aki egy gyönyörű menyasszonyi ruhában tipegett - Mehetünk? - karolt belém.
Azt se tudtam, hogy hova megyek!! Csak követtem a többieket.
Az templom ajtaja lassan nyílni kezdett. És megtudtam, hogy pontosan hol vagyok.
-Liam - torpantam meg. Egy esküvőn. Méghozzá Liam Payne és Anne Tomlinson esküvőjén. Az exem, mint mindig nagyon káprázatos volt. Az öltöny rajta... Huh...
Legszívesebben sírni szerettem volna... Volna... Fájó szívvel figyeltem ahogy Anne a csodás ruhájában a Liamhez topog.
Vicces, mindig is azt hittem, hogy én fogok egyszer abban a ruhában ott állni... Ott... Liam mellett...
Miközben a pap beszélt, nálam elszakadt a cérna. Sírni kezdtem. Kirohantam a teremből és futottam.
Nem tudtam merre, csak mentem... A magassarkúmat útközben levettem, így könnyebb volt. A hajamat is kiengedtem a konytból.
Megálltam a Tower Bridge szélén. Egy dolog járt a fejemben: "Ugorj!"
Megborzoltam a hajam és ugrottam. Bele a jéghideg vízbe..."

Vizesen ugrottam fel az ágyamról.
-Normális vagy? - ordítottam. Ahogyan végig néztem magamon. Mindenem vizes volt. Harry állt előttem, kezében egy pohárral.
-Aggódtam - enyhült meg. Egy kicsit meginogtam, így azonnal a nyakába borultam - Jól vagy? - simította meg a hátam.
Olyan szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. Nyaka körül összefontam kezeim, ő pedig csípőm köre. És kitört belőlem a hiszti...
-Nem!! Nem vagyok jól. Kimondom! Rohadtul szarul vagyok. Harry nem tudod elképzelni ezt a helyzetet! Te boldog vagy... Elárulok neked valamit. Ezt senki nem tudja. Látomásaim vannak! Most is az volt. És általában beteljesülnek! Mindegyik. Valamikor meg tudom változtatni, de fogalmam sincs, hogy hogyan?!
-Lassíts! Ezt hogy érted? - kérdezte.
-Előre látok dolgokat. Harry, Liam feleségül fogja venni Anne-t!! Ez tudod milyen érzés? Legszívesebben... Ahh!!! - sikítottam.
Szegény Harryt nagyon megijeszhettem.
-Hé, hé - fogta meg a kezem - Nyugi van! Lizzy! Nincs semmi gond... Oké - kezeit arcomra helyezte, és a szemembe nézett - Figyelj ide! Hallod? - nem akartam a szemeibe nézni. Ismertek, makacs vagyok - Kérlek segíteni akarok! - na erre már nem tudtam nemet mondani. Amióta ismerem Hazzát csak segít, és sokszor bejön a segítsége. Mindig is törődött velem, érdekelte a véleményem. Tényleg ő az egyetlen olyan személy, akiben mindig megbízhatok, akinek elmondhatok bármit. Mellesleg ne feledjük én is segítdttem neki, mikor Loival nagyon brutálul összekaptak Anne miatt... És mi lett a vége? Jegygyűrű! Az utóbbi időkben pedig nagyon közel állt hozzám. Talán túlságosan is.
Az a pillantás, mikor belenéztem zöld szemeibe. Teljesen magával ragadott. Azonban szemeim pár centivel lejjebb állapodtak meg. Ajkain. A pillanatot az is fokozta, hogy nagyon közel álltam hozzá.
Egy pillanat alatt történt minden. Szemeim mellé ajkaim is csatlakoztak. Lefordítva: megcsókoltam.
Első pillanatban megálltam, nem tudtam, hogy mit szól. Őszintén azt sem tudtam, hogy hol a fejem. Teljesen elvesztettem az önuralmam. Harry nagyokat pislogva bambult rám.
-Harry... Sajnálom - lihegtem.
-Hagyd - rázta meg a fejét és arcát kezeibe temette. De abban a minutumban újra felnézett, odalépett hozzám, csípőmnél fogva magához húzott és folytatta amit én elkezdtem.
Testünk teljesen egymásnak simult. Ahh tökéletes volt. Érzéki, forró és megnyugtató.
Éreztem, hogy a pólóm alatt nyulkál, majd szép lassan leszedte rólam. Neki döntött a szobám ajtajának így be tudtam zárni. Egy hirtelen mozdulattal ledöntöttem az ágyra és megszabadítottam a fehér pólójától. Göndör hajába markolva csókolgattam, erre ő jobban beindult... Megszabadultam az alsómtól is. Harryre rámfeküdt... Khm... Megtörtént.
Kifulladva és lihegve feküdtem le mellé. Szerintem az alkohol miatt, de lehet, hogy csak a fáradtság miatt, azonnal elnyomott az álom...
Az első gondolatom a kis hancurozásunk után: "BASSZUS! Ezt nem kellett volna..."

Óriási késés és hatalmas bocsánat kérés /MINDENKI OLVASSA EL/

Sziasztok! Kérem, hogy MINDENKI OLVASSA EL!!

Valamit szeretnék veletek közölni, nyugi nem rossz... :)
Sajnos most sem egy résszel jöttem. Amit meg tudok magyarázni. Egyszerűen nincs időm leülni és megírni!!! Igyekezek, de... Lassan egy hónapja nincs új rész... És úgy érzem (szépen mondva) "leég a pofámról a bőr" annyira haragszok magamra!! Ez olyan kínos :(
Nem azért van, mert utállak vagy, hogy elhanyagollak titeket, hanem, mint már említettem NINCS IDŐM! :/
VISZONT, készítettem egy FACEBOOK CSOPORTOT (KINT VAN A KÉP AZ OLDALSÁVBAN, arra kattintva tölt be), ahova mostantól MINDEN EGYES NAP posztolok majd valamit :) Mindig kikérem a véleményeteket, vagy idézek a régebbi részekből. És rakok fel a következő részekből előzeteseket :D (Leiner Laura stílusban nyomom, ahh kedvenc írónőm :D <3).
Illetve ott tudunk beszélgetni is :)

Ennyit szerettem volna közölni! Legyetek türelemmel, hamarosan jelentkezek :-*
Ne felejtsetek el belépni a facebook csoportba, nyugodtan kérdezhettek :))

Szeretlek titeket és mindent NAGYON KÖSZÖNÖK!!

Ui.: a történet vége 2 esélyes... Lehet tervezek egy játékot és a nyertesnek elárulom, hogy miket gondoltam, ki majd segít befejezni :))

Luv ya <3 Xxx

Kiss&Hug&Love: El xoxo