52.rész New Love

Alohaaa!! :D

VÉGRE meghoztam az új részt! :) Szerintem egy picikét izgalmas lett :D főleg a vége :3
Igaz még nem +18-as... De azt majd máskorra tartogatom...
Nagyon várom a kommenteket. Most tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok :) 10 komi után fogom hozni a kövit (bár ahogyan ismerlek titeket 2 nap és simán kijön a 10 :'D <3

Bocsánat a késésért! Igyekszek hamar hozni!
Még mindig imádlak titeket és nagyon KÖSZÖNÖK mindent <3

Luv yaa <3

Ui.: Boldog Húsvétot utólag is :)

Kiss&Hug&Love: El

Éppen a másnapra gyakoroltam a "szövegem" amit Mr. Fitz-nek fogok mondani - tudjátok, bemutatkozok, egy kicsit mesélek magamról, stb... Közben pedig kipróbáltam a holnapra eltervezett sminkem. Nem erős, de nem is halvány. Olyan visszafogott. Barna füstös szem, arany pigmentekkel és meggy vörös rúzs. Illetve a holnapi ruhám. Fehér farmer (pff... alap!  Van vagy belőle 5 darabom), halványbarna felső és barna blézer/zakó. Ja igen... 20 éves vagyok, és ilyeneket játszok?? Vagy csinálok?? - mikor kopogtak (inkább dörömböltek) az ajtómon. A válaszom nélkül rontott be Liam.
-Vacsora... - "köszönt be".
Egy szemforgatás után elindultam lefele.
-Miért vagy ennyire kisminkelve? - fordult hátra.
-Miért lélegzel? - vontam vállat ezzel is jobban idegesítve az exemet.
-Randid lesz? - vonta fel szemöldökét. Oh, tehát idegesíti a gondolat.
-Ha randim lenne akkor nem vacsoráznék itthon - logika Liam, logika... - Mindegy - intettem - Megyek lemosom.
-Nem kell, csak megjegyeztem - kapta el a kezem. Lepillantottam a csuklómra. Ahogy rákulcsolta a kezét... A régi időkre emlékeztetett. Nem, nem a tegnap előttre. Hanem a régiekre. Furcsa érzés mikor hozzám ér.  
Kihúztam a karom szorítássból.
-Bocs - suttogtam.
-Ne, várj - kiáltotta - Figyelj, akkor most tényleg vége? Mert akkor... - nézett kétségbeesetten a szemembe.
-Liam, csak nyugodtan. Nem tudunk egymás mellett élni. Próbáld meg mással! - egy ideig toporgott előttem, végül bólintott és lement a lépcsőn.
-"Szívesen" - gondoltam magamban és utána mentem.
Valahogyan nem tudtam leülni a szokásos helyemre. Egyszerűen nem voltam képes rá. Ezért leültem oda ahova Elly szokott. Apropó: hol van?
-Van egy nagy bejelentésem! - kezdte Loi - Igazából akkor szerettem volna közölni mikor már mindenki itt lesz, de... Megvan az esküvő időpontja. Június 1. - majdnem félrenyeltem a dátum hallatán! A múlt évben pont azon a napon találkoztam Liammel... Hosszú évek után először - Mit szóltok?
Én semmit. A többiek már többet.
-Megvan már a ruhád? - kérdezte Anne.
-Pontosan még nincs... De már vannak elképzeléseim.
Őszintén csodálkozok a nővéremen. 1, Ez nagyon hirtelen jött. 2, Miért ilyen korán házasodnak?? Terhes vagy mi? 3, Nem hiszem el, hogy előbb megy férjhez, mint én. Örök életében váltogatta a férfiakat. Most pedig megállapodik eggyel? Nem számít, a lényeg, hogy boldog legyen.
-Lizzy? - fordult felém - És te mit gondolsz?
-Kedves legyek vagy őszinte? - tártam szét a kezem - Megyek aludni - álltam fel.
Lehet bunkó voltam? Sajnálom, de nem tudom elfogadni, hogy Liam is megvolt neki.
Lezuhanyoztam (most valahogy nem volt kedvem a nyakig érő vízben ülni), lemostam a sminkem és amilyen gyorsan csak tudtam... Aludtam (ez furcsán hangzott). Furcsa volt... Egyedül, a nagy ágyban. Liam lehet, hogy Anne-nel "alszik". Ah!! Egy tartotta bennem a lelket, a holnap!
Reggel már fél hétkor kipattant a szemem. Egyszerűen nem bírtam magammal délig. Tíz percenként lementem a földszintre, majd vissza a szobámba. Végül Harry állított le (Hazza az egyetlen olyan személy a házban akivel hajlandó vagyok normális hangnemben beszélni, a többieknél ordíthatnékom támad).
-Csajszi! Nyugi már! - fogott le - Miért pattogsz??
-Ideges vagyok - feleltem.
-Az állásinterjú miatt?
-Aha - bólintottam.
-Lökött vagy! - ölelt meg - Hányra kell menned?
A karórámra néztem. Mindjárt 12:30!!!
-Indulnom kell - kaptam a táskámhoz.
-Elvigyelek? - kérdezte Harry. Meglepett.
-Öhm... Megköszönném - azzal beültün Harry Ronge Rover-ébe.
-Nagyon köszi! - pattantam ki a kocsiból mikor odaértünk - Majd sütök sütit neked!
-Isten ments! - kiáltotta - Inkább maradjunk abban, hogy elmész Loival az esküvői ruha szalonba - gondolhattam volna. A nővéremmel kész kínzás ruhát vásárolni.
-Rendben - forgattam a szemeim - Na megyek! Köszi!
-Sok sikert! - szólt utánam és elhajtott.
Bementem az étterembe. Fogalmam sem volt, hogy ki Mr. Fitz. Azonban a tulsó asztalnál egy férfi vadul integetni kezdett. Közelebb érve jól megfigyeltem. Zöld szemek, sötétbarna jól befésült haj, öltöny. Igazi férfi.
-Jó napot! - húzta ki nekem a széket.
-Jó napot - foglaltam helyet - Ön nyilvánvalóan Peter Fitz - nyújtottam a kezem.
-Igen, de tegeződjünk. Idén múltam 22. És akkor te vagy Elizabeth White.
-Lizzy, szólítson csak Lizzynek - ráztam vele kezet. Elég "lazán" ment.
A pincér felvette a rendelésünket, egy másik kihozta az üdítőket és belevágtunk a beszélgetésbe.
Idegességemben a fekete szívószálammal kavargattam a jegesteámat, míg ő belekortyolt a kávéjába és előszedett két óriás mappát. Természetesen én végig beszéltem ezt az 5 percet. Elmondtam, hogy hova jártam suliba, miket végeztem meg ilyesmi...
Egy dologra azonban direkt nem tértem ki. De Peternek feltétlenül meg kellett kérdeznie.
-És mit keresel itt Londonban? Vagyis, mi sodort ide, mi miatt vagy itt? - ezekre a kérdésekre csak mosolyogni tudtam. Abbahagytam az italom kevergetését, és egy huncut mosoly társaságában belevágtam. Nehéz volt elkezdeni.
-Nem valami, hanem valaki miatt vagyok itt - Peter szemei a London Eye nagyságàra kerekedtek - Van, vagy volt egy fiú akiért bármit megtettem volna. Bajba is keverdtem... párszor, de em nagy dolgok - legyintettem. Áh nem nagyok! Csak kórházban voltam miatta (nem is egyszer), terhes lettem tőle, majdnem öngyilkos... Meséljek még?
-És mi történt veletek? - kíváncsiskodott tovább. Zöld szemei egészen mesébe illőek.
-Nem működött a dolog. Többször szakítottunk, majd újra összejöttünk, de hiába. Szeretem, de nem ő az igazi... - ez van. El kell fogadnom.
Peter arca megenyhült.
-Szereted? - kérdezett újból. És én akkor eszméltem fel, hogy valami kicsúszott a számon. Basszus!!
-Öhm... Már nem... Sőt - próbáltam rögtönözni, amit nem nagyon értek, hogy miért tettem, hisz már tényleg nem szeretem - a múltban elég rendesen összekaptunk. Ráadásul Liam már más lánynak udvaról...
-Várjunk csak - szakított félbe - Liam? - ne már. Nem lehet igaz, hogy ilyen béna vagyok!
Kétségbeesett voltam. A tenyerem izzadt, a szívem meg valami rock szám ritmusát kalapálta. Ijesztő volt.
-Kaphatok egy percet? Csak egy kicsit összeszedem magam - álltam fel. Útam a mosdóba vezetett.
Ledobtam a táskámat a mosdókagyló mellé, majd a csap fölé hajoltam. Remegő kézzel megnyitottam, a jéghideg víz az arcomon landolt. Felfrissültem. Ez kellett. Nagyon izgultam és csak össze-vissza hebegtem. Remélem ez nem volt hatással a "felvételemhez".
Egy zsebkendővel megtöröltem az arcom (vízálló smink. Ismertek, ki tudja, hogy mikor bőgöm el magam?). Abban a pillanatban megcsörrent a mobilom. Nobody Compares. Nem is tudom, hogy miért változtatom ilyen gyakran a csengőhangokat. Sose jegyzem meg, hogy melyik kihez tartozik. Viszont a Nobody Compares-t kivételesen tudtam. Ugyanis ennek a számnak a szövege tökéletesen passzol a mostani helyzetemhez.
Furcsán bambultam a készüléket. Mi a francot akar? Felvegyem? Mindenki megérdemel egy második, khm... Harmadik, negyedik, ötödik... Sokadik esélyt.
-Egy perced van! Mondd! - szóltam bele. De a telefon másik feléről csak valami motyorgás és recsegés hallatszott. Valamint egyéb FURCSA és bizarr hangok. Gondolok itt a cuppogásra és tudjátok a suhogásra (mint amikor a gatya összedörzsölődik, vagy amikor valaki simogat valakit). Teljesen lessokkolódtam. Az első dolog ami eszembe jutott... Nos az elég perverz - Liam? Hahó!! - kiáltottam bele.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem egyedül van, hanem Anne-nel...
Mérgemben lecsaptam a mobilom és kirúgtam a mosdó ajtaját. Ám nem Peterhez mentem vissza. Az étterem másik felében egy laza, bulizós bár található. Odamentem. Felugrottam az egyik bárszékre és egy pohár víz helyett ittam egy jó adag Jack Daniel's-t, amit narancslével(!!!) kombináltam. Nagyon kiborultam. A harmadik ilyen pohár után, már jobban éreztem magam. Lenyomtam még egy vodkát aztán visszavánszorogtam Peterhöz.
SOKKAL felszabadultabb és mosolygósabb voltam. Igaz nem nagyon emlékszek, mivel az alkohol teljesen átvette rajtam az uralkodást, de annyi rémlik, hogy megebédeltünk, aláírtam valami papírt, illetve volt valami telefonos izé is. Talán értesíteni fog? Vagy...nem tudom... El sem hiszem, hogy Peternek fel sem tűnt az állapotom... Vagy csak nem akart szólni.
-Haza vigyelek? - állt fel.
-Öhm... Köszi, elfogadom - a kocsiban is megvolt a hangulat - Köszönök mindent! - támaszkodtam neki az ajtófélfának.
-Majd értesítelek Lizzy, rendben?
-Rendben. Szia! - csuktam be a bejárati ajtót.
Teljesen jól éreztem magam. Semmi gond nem volt. Azonban a következő pillanatban Harry sétált felém, - valamit motyogott - én pedig az ajtónak dölve hirtelen lerogytam a földre. Sötétség, se képse hang...

"-Hol a fátyol?
-A dobozban! Lizzy ideadnád? - kérdezte Elly. A dobozhoz sétáltam majd a húgom kezébe nyomtam a tűl anyagú ruhadarabot.
-Perrie, kész a smink? - kiáltotta Loi.
-Hamarosan - válaszolta szőke barátnőm.
Mi ez az egész? Hirtelen egy teremben találtam magam. Mindenhol fehér ruha és rózsa. Mint, mint... Mint egy esküvő.
Magamra tekintettem. Rózsaszín koszorúslány ruha.
-Annd készen vagy? - rontott be Eleanor. Anne??
-Igen - fordult meg Anne, aki egy gyönyörű menyasszonyi ruhában tipegett - Mehetünk? - karolt belém.
Azt se tudtam, hogy hova megyek!! Csak követtem a többieket.
Az templom ajtaja lassan nyílni kezdett. És megtudtam, hogy pontosan hol vagyok.
-Liam - torpantam meg. Egy esküvőn. Méghozzá Liam Payne és Anne Tomlinson esküvőjén. Az exem, mint mindig nagyon káprázatos volt. Az öltöny rajta... Huh...
Legszívesebben sírni szerettem volna... Volna... Fájó szívvel figyeltem ahogy Anne a csodás ruhájában a Liamhez topog.
Vicces, mindig is azt hittem, hogy én fogok egyszer abban a ruhában ott állni... Ott... Liam mellett...
Miközben a pap beszélt, nálam elszakadt a cérna. Sírni kezdtem. Kirohantam a teremből és futottam.
Nem tudtam merre, csak mentem... A magassarkúmat útközben levettem, így könnyebb volt. A hajamat is kiengedtem a konytból.
Megálltam a Tower Bridge szélén. Egy dolog járt a fejemben: "Ugorj!"
Megborzoltam a hajam és ugrottam. Bele a jéghideg vízbe..."

Vizesen ugrottam fel az ágyamról.
-Normális vagy? - ordítottam. Ahogyan végig néztem magamon. Mindenem vizes volt. Harry állt előttem, kezében egy pohárral.
-Aggódtam - enyhült meg. Egy kicsit meginogtam, így azonnal a nyakába borultam - Jól vagy? - simította meg a hátam.
Olyan szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. Nyaka körül összefontam kezeim, ő pedig csípőm köre. És kitört belőlem a hiszti...
-Nem!! Nem vagyok jól. Kimondom! Rohadtul szarul vagyok. Harry nem tudod elképzelni ezt a helyzetet! Te boldog vagy... Elárulok neked valamit. Ezt senki nem tudja. Látomásaim vannak! Most is az volt. És általában beteljesülnek! Mindegyik. Valamikor meg tudom változtatni, de fogalmam sincs, hogy hogyan?!
-Lassíts! Ezt hogy érted? - kérdezte.
-Előre látok dolgokat. Harry, Liam feleségül fogja venni Anne-t!! Ez tudod milyen érzés? Legszívesebben... Ahh!!! - sikítottam.
Szegény Harryt nagyon megijeszhettem.
-Hé, hé - fogta meg a kezem - Nyugi van! Lizzy! Nincs semmi gond... Oké - kezeit arcomra helyezte, és a szemembe nézett - Figyelj ide! Hallod? - nem akartam a szemeibe nézni. Ismertek, makacs vagyok - Kérlek segíteni akarok! - na erre már nem tudtam nemet mondani. Amióta ismerem Hazzát csak segít, és sokszor bejön a segítsége. Mindig is törődött velem, érdekelte a véleményem. Tényleg ő az egyetlen olyan személy, akiben mindig megbízhatok, akinek elmondhatok bármit. Mellesleg ne feledjük én is segítdttem neki, mikor Loival nagyon brutálul összekaptak Anne miatt... És mi lett a vége? Jegygyűrű! Az utóbbi időkben pedig nagyon közel állt hozzám. Talán túlságosan is.
Az a pillantás, mikor belenéztem zöld szemeibe. Teljesen magával ragadott. Azonban szemeim pár centivel lejjebb állapodtak meg. Ajkain. A pillanatot az is fokozta, hogy nagyon közel álltam hozzá.
Egy pillanat alatt történt minden. Szemeim mellé ajkaim is csatlakoztak. Lefordítva: megcsókoltam.
Első pillanatban megálltam, nem tudtam, hogy mit szól. Őszintén azt sem tudtam, hogy hol a fejem. Teljesen elvesztettem az önuralmam. Harry nagyokat pislogva bambult rám.
-Harry... Sajnálom - lihegtem.
-Hagyd - rázta meg a fejét és arcát kezeibe temette. De abban a minutumban újra felnézett, odalépett hozzám, csípőmnél fogva magához húzott és folytatta amit én elkezdtem.
Testünk teljesen egymásnak simult. Ahh tökéletes volt. Érzéki, forró és megnyugtató.
Éreztem, hogy a pólóm alatt nyulkál, majd szép lassan leszedte rólam. Neki döntött a szobám ajtajának így be tudtam zárni. Egy hirtelen mozdulattal ledöntöttem az ágyra és megszabadítottam a fehér pólójától. Göndör hajába markolva csókolgattam, erre ő jobban beindult... Megszabadultam az alsómtól is. Harryre rámfeküdt... Khm... Megtörtént.
Kifulladva és lihegve feküdtem le mellé. Szerintem az alkohol miatt, de lehet, hogy csak a fáradtság miatt, azonnal elnyomott az álom...
Az első gondolatom a kis hancurozásunk után: "BASSZUS! Ezt nem kellett volna..."