56. rész I missed you

Tudom nem hosszú, de ez egy amolyan "lelkizős-kiegészítő" rész lett. Magyarul Lizzy csak töpreng benne. Ezt direkt csináltam így, hogy a kövi részben csak az IZGALMAKÉ legyen a főszerep! :))
Azért remélem tetszik.

Egy kis infó: nagyjából még 2 rész van vissza a blogból :(( :'(( egy normális és egy EXTRA hosszú ami az utolsó lesz. Illetve egy Epilógus.

Hamarosan jelentkezek!

Kiss&Hug&Love: El

Pont készültem belekortyolni a pezsgőmbe, mikor Loi betoppant a konyhába. Szélsebesen kitépte a kezemből.
-Mit művelsz?? Teli van cukorral! És ez alkoholos! - kiáltotta. Majd Liam felé fordult - Neked elment az eszed?? Meg is halhatott volna miattad!
-Loi... - kezdte Liam. - Ez gyerekpezsgő... - a szavak hallatán azonnal kitört belőlem a röhögés. - Édesítőszerekkel. - törölte le a nevetéstől kicsordult könnyeit. - Khm... Viccet félretéve. Soha nem ártanék Lizzynek. - és itt előjött a komolyabb oldala.
Igaz komolyabb volt. De én mégis félrenyeltem a pezsgőt.
-Khm, khm... Hogy nem ártanál nekem? - vontam fel a szemöldököm. - Gondolkozz már egy kicsit?? Lelkileg és fizikailag is többször kikészítettél!
-Mert sokszor megérdemelted! - ez hülye. Az előbb mondta, hogy soha nem ártana nekem! Akkor most?!
Mintha forgószél támadt volna. Úgy repkedtek a szebbnél szebb szavak.
Arra eszméltünk, hogy már mindenki bentvan a konyhában. -Liam - nyögte ki Zayn. - Hagyd! Nem ér annyit.
Tehát így reagálja le, hogy újra lát. Köszönöm Malik.
-Menjetek a francba! - csaptam rá az asztalra - Miért van mindig mindenki ellenem?
-Lizzy, sosincs senki ellened. Te látod mindenkiben a rosszat - nyögte ki Niall.
-Na aztán neked is haza kellett jönöd! Haza? Hisz nem is itt laksz! - kaptam a fejemhez - Áh, nem számít - leraktam a kezemben lévő poharat, s kirohantam a kertbe.
A medence vize gőzölgött. Leültem a szélére és csak bámultam hogyan viszi a víz felszíne a fényt. A hold gyönyörűen csillogott. Csend volt. Szokatlan csend. Elgondolkoztam. Tényleg ezt akarom? Hátat fordítani a családomnak, a barátaimnak (már akik maradtak), az eddig felépített karrieremnek? Döntések hada! A kérdések csak záporoztak, támadtak, s csak gyűltek.

Az elmúlt időben ismét "jóban lettem" Liammel. Igaz AZT a korszakot már lezártam, de lehet, hogy valahol maradt egy kis rés. Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, hogy nem akarom látni. Hogy nem érdekel kivel van. Vagy, hogy hol? Valahol legmélyen mindig is érdekelt. Képtelen vagyok itthagyni. De ha csak belegondolok, hogy miket művelt velem. Görcsbe rándul a gyomrom. Hányszor hagyott el? Elment... Hagyott szenvedni. És egyszer sem mondta nekem, hogy menjek vele. Hányszor féltem tőle. Nem tudja kezelni az önkontrollját.

Térdeimet szinte az államig húztam fel, s fejemet megpihentettem azon. Egy másik emberi alak tükröződött vissza a víz felszínéről.
-Te is bántani szeretnél? Hajrá! Most mondd, mert hamarosan húzok el... - suttogtam, a sírással küszködve. Újra kinyújtottam a lábaim, majd megdörzsöltem az arcom.
-Figyelj... - tette Elly a kezét a vállamra. - Akarsz beszélni?
-Aha, minden álmom! Most mit fogsz hazudni? - mosolyogtam "kedvesen".
-Hé! - hőkölt hátra - Kedves voltam. Most miért vagy ilyen?
Elmondjam? Ne mondjam? Szétvet az ideg! Itt kell hagynom mindent. Inkább tereltem a témát.
-Én nem felejtettem el. Ki az a titogzatos személy akivel, folyton telefonálsz? - álltam fel.
-Egy ismerős - Elly karjait a melle alatt szorosan összefonta. Hazudik.
-Aha, vagyis a pasid?
-Jaj, Lizzy! Mi közöd hozzá? - csattant fel. Lázad. Pff...
-Még mindig a nővéred vagyok. Vegyél lejjebb ebből a stílusból... Nos, miért nem mondod el? Ismerem?
-Hagyjál már! - legyintett.
Nálam elszakadt a cérna. Kicsit sok volt a stressz. Így megint ki kellett valahog adnom. Természetesen kikönnyeztem.
-Lizzy, nem akartam! - kapott a szájához Elly - Ne sírj. Sajnálom.
-Nem az! Nem a te hibád... - egy sóhaj ufán végre felszakadt belőlem minden. - Ahh... Neki soha nem jó semmi. Méghogy soha nem ártana nekem! Pff... Most is miatta szenvedek! Sokszor sírhatnékom van... De mégsem sírok. - igaz akkor pont sírtam. - Miért? Miért csinálja ezt? Miért kell azonnal más lányhoz futnia? Tudtam, hogy ez lesz. Egy seggfej! Csak azt nézi, hogy kit juttathat a csúcsra! Lefogadom, minden második csajjal lefekszik, aki jön vele szembe az utcán...
-Kiről van szó? - értetlenkedik a húgom.
-Kiről másről... Arról az állatról! Liam... - belenyúltam a medencébe, és kezemmel egy kis vizet locsoltam az arcomra. Ezzel hűtve. - Oké - pattantam fel - Nagyon látszik, hogy sírtam?
-Öhmm... Egy kicsit elkenődött a sminked. De nem vészes.
-Jól van, hagyjuk. - nyeltem egy nagyot. Elindultam befelé mikor Elly megszólalt.
-Lizzy, muszáj becsapnod magad ezzel a hülye szöveggel? - tette csípőre a kezét - Van egy olyan érzésem, hogy te még mindig érzel valamit Liam iránt.
Itt egy picikét besokaltam (mintha a sírás nem lett volna elég...). Olyan bonyolult volt a kapcsolatunk. És mindig ide lyukadtunk ki.
-És ha igen? - ordítottam - Mi van akkor?? Lehet... De elegem van belőle. Ott van neki Anne. Menjen hozzá... Ne nekem tömjön sütit az arcomba! Áh... Ezt próbáltam az előbb elmagyarázni! De nem lehet. - legyintettem.
-Lizzy... - nevette el magát Elly. - Ne hazudj magadnak. Vállad fel. - mondja az aki nem árulja el, hogy mi a frászt csinál.
-Szerintem is én hazudok! Nem lehet. Nem lehetek belé szerelmes. Lezártam. Végeztünk. Ennyi. - próbálkozni lehet... Tudjátok - Mindegy. Az esküvő után úgyis húzok ki Los Angelesbe. Alig várom!
Elly szemei elkerekedtek. Bőrszíne hófehér lett. Láttam rajta, hogy értetlen.
-Mi van? Minek mész oda?
-Állást kaptam a Seventeen magazinnál. - válaszoltam röviden. Nehezen beszéltem erről a témáról.
-És mi lesz velünk? - már majdnem sírt. Lehet nem így kellett volna közölnöm.
-Semmi. Boldogok lesztek, nélkülem. - vontam meg a vállam.
-Mindent itt hagysz?
-Jaj kérlek! - pillantottam rá lenézően - Igen! Itt hagyok mindent! Megyek ki LA-be dolgozni! Nem érdekel senki és semmi. Egyedül Los Angeles!! Szabad leszek! Ennyi! - azzal a lendülettel megfordultam, hogy bemenjek a házba. Ám kellemetlen helyzetbe kerültem.
Két csillogó barna szempár üdvözölt.
-Los Angeles? - Liam rezzenéstelen arcáról nem lehetett semmit sem leolvasni. Az arcáról nem. De a szemeiből igen. Csillogtak, mint a csillagok. Ő is a sírás medre mellett egyensúlyoz.
Szemeim szinte leragadtak. Éreztem a keserű ízt a számban, ami elmondhatatlanul mart. Liam tekintete lyukat égetett rajtam. Szemeim újra megteltek könnyel. Beharaptam alsó ajkamat, de még így is kicsordultak a könnycseppek.
-I...igen - csuklott el a hangom. - Hallottál mi...mindet? - akármilyen nehéz volt, álltam szúros tekintetét. A forróság ami elöntött. Szörnyű volt.
Liam enyhén biccentett. Szégyenemben (egy nagy lendülettel) elsuhantam (volna) Liam mellett.
-Várj! - kapta el az ajtóban a csuklóm. Elly szó nélkül kikerült minket. Bement a házba, mi pedig kijjebb jöttünk.
Szó nélkül leültünk a medence szélére. Nehezen de megszólaltam.
-Sajnálom. - suttogtam.
-Nem kell. Csak miért nem mondtad előbb?
-Nem rég tudtam meg... - nyeltem egy nagyot - Haragszol?
-Hogyan haragudnék? Ha belegondolok én is megyek vissza dolgozni. Tehát mindegy... Gyere ide! - húzott magához. Karját átvetette a vállamon, s szorosan magához ölelt.
-Nem akartam, de tudod, hogy mindig is ez volt az álmom. - suttogtam.
-Tudom - dörzsölte meg a karom. Közelebb bújtam hozzá, mire belepuszilt a hajamba.
-Ez mi volt? - néztem fel rá.
-Barátok vagyunk - mosolygott - Had adjak már egy puszit a barátomnak! - nevetett.
-Zaynt, Louis-t, Niallt, és Harryt is szoktad puszilgatni? - kérdeztem.
-Ő... Nem.
-Na ugye? - nevettem fel. - De én attól még adhatok neked! - ültem feljebb, és nyomtam egy puszit az arcára. De régen nem tettem meg. Hiányzott ahogyan lágyan hozzám ér. Ahogyan belepuszil a hajamba. Ahogyan megcsókol puha ajkaival. A gondolataim megállapodtak az utolsó hiánynál.
Szemeimmel ajkát bámultam, mire Liam elfeküdt így magára húzva engem. A fülem mögé tűrte az előre lógó hajtincsemet, majd végig simította az arcom.
-Hiányzott. - mosolygott. - Ha igaz az amit Ellynek mondtál akkor... Te is hiányzol nekem...
E szavakra teljesen ledöbbentem, hát még az ezt követő mozdulatra...
Hiányzott. - mosolygott. - Ha igaz az amit Ellynek mondtál akkor... Te is hiányzol nekem...
E szavakra teljesen ledöbbentem, hát még az ezt követő mozdulatra...
-Kérlek! Ne! - toltam el magamtól. - Nem csókolhatsz meg.
-De hisz te is... - makogott.
-Nem. Nem akarom. Nem akarok újra szerelembe esni. Vagyis akarok. Csak nem beléd. Megjártuk már a poklot. Hagyjuk. Oké? Csak barátok. - nyújtottam a kezem.
-Barátok - sóhajtotta.
-Liam én tényleg sajnálom! De nem akarok többet. És attól tartok, hogy nem is tudnék. Neked meg ott van Anne. Legyél boldog! Ugye nincs harag? - vártam Liam válaszát. Megijedtem, hogy annyira megharagudott, hogy feláll, bedob engek a medencébe, majd belefújt.
-Nincs harag! - jelent meg egy halvány mosoly arcán.
-Nagyszerű! Na most húzz fel - nevettem - Begörcsölt a lábam!
Liam felhúzott, s visszamentünk a többiekhez.
-Lenyugodtál? - állt elém Loi.
-Le - válaszoltam.
-Rendben. Akkor neked is elmondom. -mosolygott - Holnap elmegyünk egy esküvői ruhaszalonba! Kiválasztjuk a koszorúslány ruhákat. Plusz a menyasszony ruhát. És ha belefér az időnkbe lerendezzük a többit. Bár most hogy belegondolok... Csak a ruha fog beleférni! - jó látni, hogy a nővérem ilyen izgatott. Loi válla fölött (amire dúson omlott hosszú szőke haja) átpillantottam. Összetalálkozott Liammel a tekintetünk. Bólintott egyet. Behunytam a szemeimet. Ma nyugodtan alszok el. Minden rendben közöttünk...