23. rész Kiss me

-Csókolj meg ! -néztem határozott Zayn szemébe.
-Mi ??
-Jól hallottad ! Csókolj meg ! -ismételtem meg.
-Liz ! Te hülye vagy !! Hogy csókolhatnálak meg ??!! Hisz...
-Nem ! Most nem érdekel Liam ! Csókolj meg ! -akaratoskodtam tovább.
-Az nem megy olyan könnyedén ! -elenkezett.
Mielőtt valak azt hinné, hogy meghibbantam. Nem. Csak szeretném, hogy Zayn továbbra is a barátom lehessen. És ha ez az ára... Akkor megteszem.
-Talán félsz ? -kérdeztem.
-Én ? Hogy félhetnék ? Na ne nevettess !!
-Akkor ? -álltam Zayn elé.
-Nincs akkor !! -pattant fel- Liz akármennyire is szeretlek, nem foglak megcsókolni !
-Te tudod...-vontam meg a vállam és elindultam az ajtó felé. Majd visszapillantottam. Zayn elindult felém.
-Várj ! -suttogta és elkapta a karom.
És akkor...Végre...
Neki döntött a falnak...megcsókolt. Hosszasan, gyengéden és teli érzelemmel. És...khm...egy kicsit elkalandozott a keze.
-Zayn ! -toltam el magamtól.
-Ajj ! -morgott- Látod ?? Ez történik velem !! Ezért nem lehetett volna...-magyarázta, de én közbevágtam.
-Ne magyarázkodj ! Tudom jól, hogy milyen érzés.
Zayn visszaült a kanapéra én pedig megálltam előtte. Lassan felnézett rám, majd újra felállt.
-Nem. Nem tudod, hogy milyen érzés az amit én érzek.-megfogta a kezem és a szemembe nézve folytatta- Tudom, te is egy ilyen dolgon estél át, de az enyém más. Barátnőm van. Akit szererek, de te is itt vagy akivel szorosabb a kapcsolatom. És...neked ott van Liam...-megsimította az arcom és újra megcsókolt.-Sajnálom...-mondta és kiment a teremből. Én pedig követtem a példáját. Hát...ez gyors volt...
Elindultam megkeresni Liamet. Szerencsémre (vagy Liam miatt) a folyosón összefutottam Louis-val.
-Louis ! Jaj de jó, hogy látlak ! Van egy perced ? Gyors leszek ! -hadartam.
-Lizzy ! -szólt nekem, de nem figyeltem és hadartam tovább.
-Nem ismersz egy Anne Tomlinson nevű lányt ?
-Liz, az unokahúgom.
-Tudom, most lehet, hogy hülyének nézel, de nagyjából velem egyidős és Wolverhamptonba járt általánosba...-folytattam.
-Liz ! Az ég szerelmére !!! Álj már le ! -fogta meg Louis a kezem (mert egyfolytában mutogattam vele), amitől ösztönösen hátrébb léptem. Amiért Lou elég furán nézett rám.
-Baj van ? -kérdezte.
-Nem...csak... Utoljára akkot fogtál meg amikor... A limuzinban...tudod... Mikor Liam otthagyott...-csuklott el a hangom.
-Huh. Te emlékszel arra ?
-Ühüm...-bólintottam.
-Nos. Sajnálom...
-Ne sajnáld, sőt köszönöm neked, hogy akkor ott voltál nekem !
-Csak a dolgom tettem ! -mosolygott. Én pedig hirtelen feleszméltem.
-Mi ??? Anne az unokahúgod ???
Louis nevetve bólintott.
-Leesett ??-kérdezte.
-Azt hiszem...-motyogtam összeszorított fogakkal.
-Örülök. Na most lépek ! Meg kell keresnem Niallt és Ellyt ! Majd még beszélünk. Szeva.-intett és ő is otthagyott.
Oké. Eddig kettőből kettő srác lerázott ÖT perc alatt !!! Akkor megkeresem Liamet.
Épp elindultam megkeresni amikor a társalgó felől kiabálást hallottam. Nem kellett megkeresnem... Ő volt az. Visszafordultam és gyors, de mégis halk léptekkel elindultam a társalgóba. Liam hangját hallottam. És...és...Zaynét !! Szinte odatapadtam az ajtóra. Így mindent hallottam.
-Liam ! Hányszor mondjam még ??
-Nekem elég egyszer is !!! De akkor az igazat mondd !!
Miről beszélnek ezek ?? Remélem Liam nem árt Zaynnek !! -gondoltam.
Az ajtó nyílott, én pedig szó szerint beestem rajta.
-Liz ! -térdelt le mellém Liam és felsegített- Jól vagy ?
-Én igen. És ti hogy vagytok ? Megfértek egy légkörben ?? Mi történt veletek ? -néztem csodálkozva.
-A lovagod fejtágítást tartott ! -mondta Zayn gúnyosan. És itt, újból eltört a mécses Liamnél.
-Eddig bírtam ! Elegem van belőled ! A legjobb barátom voltál ! Mindent elmondtam neked. Megbíztam benned... De most !! Mi van veled Zayn ?? -Liam teljesen kiakadt.
-Hogy velem mi történt ? -pillantott fel Zayn- Hm...hol is kezdjem ? -lassan felállt és elindult felém. Ekkor már tudtam, hogy el fogja mondani...-Szerelmes vagyok ! -vonta meg a vállát.
-Ennyi ? -nézett Liam- Ezt eddig is tudtam !
Folyamatosan hátráltam, mert Zayn egyre közelebb jött. Ismerős szitu... Pár hónapja pont ő mentett meg egy ilyentől...
-Igen tudtad. -legyintett és felém fordult.-Liz, te mit gondolsz ??- Jaj az út elfogyott. Nem tudtam tovább menni. Zayn nekidöntött falnak és Liam szeme láttára megcsókolt.-Szeretlek ! -suttogta, ő folytatta volna, de én eltotam.
Liam tátott szájjal nézte végig a jelenetet.
-Zayn ! Te megőrültél ?? -hábodtam fel és ijedtemben megpofoztam.
-Kinyírlak ! -tűrte fel Liam a pulcsija ujját és megindult Zayn felé.
Olyan gyorsan történt minden.
-Ne tedd ! -álltam Zayn elé.
-Látod lovag ! A barátnődnek kell megvédenie ! -mosolygott Zayn és átölelt hátulról. Kirázott a hideg. Annyira gyengéd volt az érintése. Ahogy magához húzott...
-Liz ! Kérlek menj onnan ! -kérte Liam.
-Zayn engedj el ! -sikítottam, mert Zaynnek kicsit elkalandozott a keze.
-Nem hallottad ?? Engedd el !!! -ordította Liam.-Na jó !
Liam megragadta a karom és olyan erősen megrántott, hogy a földre zuhantam. A következő pillanatban pedig már Zayn is a földön volt. Leütötte...
Ezek láttán sírni kezdtem.
-Liam ! Ne bántsd ! -kiabáltam. De mivel nem tudtam nagyon semmit sem tenni inkább csak sírva néztem.
-Mi történik itt ??? -nyitott be Harry. Először engem vett észre a földön, utána pedig Liamen akadt meg a szeme.-Liam !! -kiáltotta és odaszaladt hozzá. Nehezen lefogta.-Niall ! Niall ! -kiabálta Hazza. Mire Niall jött be.
-Mi folyik itt ??- nézett rám.
-Semmi ! Gyere segíts ! -intett Harry. Lefogták Liamet és kivitték a teremből. Én lassan feláltam és elindultam Zayn felé.
-Zayn ! Za-a-ayn ! -sirdogáltam és lerogytam mellé. A mellkasára borultam és ott sírtam tovább. Hallottam, hogy lélegzik, tehát él... De mit keresek itt ?? Miért nem hívom a mentőket. Nehezen felálltam és tárcsázni kezdtem. Kirohantam a folyosóra. A sminkem teljesen elfolyt. Szerencsémre SENKI nem volt a folyosón (persze amikor kellen valaki akkor nincs senki a közelben). Louis szaladt felém.
-Lizzy ! Rendben vagy ? -ahogy megláttam odamentem hozzá és átöleltem. Nem tudom, hogy ilyenkor miért jó valakit megölelni, de most szerencsém volt, hogy Louis ott volt. Ugyanis összerogytam és elájultam... Louis kapott el, hogy ne essek akkorát.
-Liz ! Lizzy ! Nem hiszem el miért velem történik folyton ilyen ??? Ah...-bosszankodott és innen nálam se kép, se hang...
Amikor magamhoz tértem egy kicsit meglepődtem. Itthon voltam. Az ágyamban feküdtem. Lassan felültem. Minden porcikám fájt. Kezdve a csuklómmal. Teli volt lila/kék/zöld foltokkal. Míg tanulmányoztam a sebeimet, kopogtak. Louis lépett be az ajtón.
-Te ébren vagy ? -csodálkozott.
-Úgy tűnik ! -vontam meg a vállam.
-Leülhetek ? -mutatott az ágy végére.
-Persze -mosolyodtam el.
-Nos hogy vagy ? -kérdezte.
-Rosszul... Nagyon fáj a hátam.
Louis közelebb jött.
-Mutasd ! -nézett a szemembe.
Eléggé elcsodálkoztam. Ebből baj lesz !!! Ahoz, hogy megnézhesse a sebeimet, fel kell húznom a pólóm... Jaj !
-Lou ! Szerintem nem jó ötlet ! Tudod volt az...
-Lizzy ! -fogta hátra a hajam- Megbízhatsz bennem !
-Hjah. Rendben ! De légy óvatos nagyon fáj !!!
-Nyugi...
Louis felhúzta a pólóm.
-Hú ! -húzta el a száját- Ez nem valami szép látvány ! Gyere állj fel ! -Lou feltápászkodott majd nekem is segített felállni. -Figyelj ! -fordult felém- Ez egy elég furcsa kérés lesz...de... Vedd le a pólód ! -ööö... NEM !
-Louis, tudod, hogy bírlak meg minden. De nem fogom elötted levenni !
-Liz ! Kérlek bízz meg bennem ! Lehet, hogy komolyak a sebek !
Megadtam magam.
-Bízok benned...-becsúktam a szemem és lassan levettem a felsőm. -Sssssz ! De óvatosan, mert nagyon fáj ! -szisszentem fel, mert Louis hozzáért az egyikhez.
-Bocs, Liz... De...Nem valami szép a hátad !  Tudod mit ? Maradj ! Kérek Loitől valami kencét ! -majd sarkon fordult.
Én pedig leültem az ágyam sarkára és gondolkozni kezdtem. Mi történik velem ?? Mit keresek itt ?? Hol van Liam ?? Miért viselkedik így ?????? Mit csinálok most ?? Itt ülök a pólóm nélkül és Louist várom... Egy kicsit félreérthető... KICSIT !!! Aj...
Lou hamar visszaért.
-Itt vagyok !
Odasétáltam Louishoz. 
-Óvatosan ! -figyelmeztettem.
-Már mondtad ! -mosolyodott el- Na inkább fordulj meg ! -megfordultam Lou pedig előre tűrte a hajam, hogy hozzáférjen a hátamhoz.
Ahogy hozzám ért kirázott a hideg. Lehet, hogy azért mert hideg volt a krém, de lehet, hogy a régi emlék tört fel. Mire észbe kaptam Louis kikapcsolta a melltartómat.
-LOUIS !!! MIT CSINÁLSZ !???!!?!!! -kiáltottam és előrébb léptem.
-Lizzy ! Ahhoz, hogy betudjam kenni...
-Louis ! Bármit kérhetsz, de ezt nem !! Nem fogom levenni !!!
-De...
-Nem ! Nincs DE !!! NEM és kész...
Louis leült az ágyamra és nevetni kezdett.
-Most min röhögsz ?? Louiiii !!! Figyelj rám ! -nem figyelt csak mosolygott (nevetett).-Hahó !! Louis !!
-Te mondtad, hogy NEM ! -szólt hozzám
-Igen azt mondtam ! -néztem furcsán.
-Akkor NEM ! -vonta meg a vállat.
-Mit nem ????? -na jó ez a gyerek a bolondját játssza velem !!
-Nem segítek ! -mondta gúnyosan.
-Nem is kell ! -fordultam el.-De azért ideadnád azt a krémet.
-Tessék ! -dobta oda. Elkaptam, de lecsúszott a melltartóm pánta. Míg odakaptam, hogy ne történjen semmi OLYASMI...elejtettem a krémet.
-Feladom !!! Lou ! Segíts !
Louis felállt és odajött hozzám.
-Ne aggódj ! Nem lesz semmi baj ! -óvatosan előre hajtotta a melltartóm pántját és bekente a sebeimet.-Amúgy pedig, nem akarok úgy járni, mint Zayn ! -tette hozzá. Bennem pedig megállt a vér...