♥Keep Calm And Listen To Music♥

2013. szeptember 22., vasárnap

20. rész The Ring

Az esőben állva, több száz ember között sírtam. És végül leültem egy padra -ami nagyon hideg és vizes volt. Brrr- amin senki nem ült.
-Csak egyszer láthatnám, hogy bocsánatot kérjek...csak egyszer !! -túrtam bele a (vizes) hajamba.
És ekkor megtörtént. Megpillantottam Liamet a nagy tömegben. A fejét össze vissza kapkodta. Keresett...:')
-Liam ! -álltam fel és megtöröltem a szemem.
-Lizzy ! -kiáltotta amikor megpillantott.
És azt hiszem Ellynek és Loinak volt igaza...mint a filmekben !!
Áttörtem magam a tömegen és egyenesen Liamhez futottam. Azonnal átöleltem -a csomagot mondhatjuk félrehajítottam...hupsz.
-Hülye voltam ! Egy barom !! Amióta ismerlek azóta szeretlek ! -suttogta.
-Nem sajnálom ! -mondtam mosolyogva- Nem sajnálom, hogy így történt ! Szeretlek ! -mondtam és megcsókoltam.
Csak egy film... Vagy nem !!! Ott álltunk az esőben, ketten... Ő az enyém ! Én az övé...
-Nem fázol ? -simította meg Liam a hajamat amikor újból magához ölelt.
-De... Talán, de amíg te itt vagy addig jól érzem magam...-hadartam amikor Liam félbeszakított.
-Szeretlek ! -nézett a szemembe. És láttam, hogy ebben az egy szóban benne van az összes gondolata, mondata, érzelme...
-Komolyan ? -fogtam meg a kezét.
-Ha nem lenne komoly akkor nem mondanám -ott a pont. Igaza van.-Bebizonyítsam ? -fogta meg ő is a kezem.
-Nem...nem kell ! Nem akarom, hogy bajod essen...-és itt mindent megértettem. Most már tudom, hogy Liam hogyan érzett. Féltett... Szeretetből féltett... Én is féltem !!!!
-Féltesz ? -kérdezte.
-Ha nem lenne így akkor nem mondanám ki ! -emeltem fel a fejem és Liamre néztem aki átölelt.
-Figyelj ! -kezdtem- Meg fogunk fázni !! -ja igen esik az eső !!!!!!
-Gyere ! -megfogta a kezem és a bőröndöket.
A reptér előtt Niall, Harry, Louis, és Zayn várt. Mindegyikük (!!) barátnővel. Niall Ellyvel. Harry Loival. Louis Eleanorral. Zayn...pedig Perrievel (örülök, hogy így alakult köztük a "dolog" :)).
Csendben lépkedtünk feléjük.
-Nos ? -kérdezte Niall, de szerintem ez inkább kijelentés akart lenni...
Liam megfogta a kezem. És ekkor kitört a taps és fütty koncert (már amekkora zajt tud csinálni egy tíz fős társaság... :D).
-Csendben ! Még meghallják ! -nyugtatta a többieket Liam én pedig felvont szemöldökkel fordulta felé.
-Miért baj az, ha megtudják ?? Eddig is tudták !!!
-Igen, de tudod, nem szeretném, ha ilyen hirtelen kiírnánk mindenhova és akkor rád zúdulna az a sok rossz komment !!
Ööö, hát...oké...
-Féltesz ? -karoltam át Liam nyakát a két kezemmel.
-Igen ! Nagyon ! -húzott magához és megcsókolt.
-Bocs, nem akarom elrontani a "nagy pillanatotokat", de... SZAKAD AZ ESŐ !!! -kiáltotta Niall.
-Akkor...-nézett rám Liam.
-Menjünk haza ! -mosolyodtam el. Ami azt jelentette, hogy újra együtt lakunk.
Éjfél után értünk haza. Én gyorsan lezuhanyoztam -váá már nagyon fáztam- és a szobám (szobánk) felé vettem az irányt. Amikor beértem szó szerint eldőltem...szerencsémre az ágyra :)) A Batman-es pólómban -most már ez az ÉN pólóm, amit pizsama felsőnek használok :)- néztem a tv-t. Pár perccel később Liam jelent meg az ajtóban. Alsógatyában...vizes hajjal, és törölközővel a nyakában... Na térjünk vissza !! Szóval ő is "eldőlt". Egy ideig mosolyogva figyelt, aztán...kezdtem egy kicsit kínosan érezni magam.
-Liam ! -fordultam felé- Valami baj van ??
Liam közelebb húzott magához.
-Miért lenne baj ?
-Hát...-kezdtem, de nem engedte befejezni.
-Gondoltál már arra, hogy hol kezdtük ??
-Mi ? -néztem rá értetlenül.
-Arra, hogy mióta ismerjük egymást és, hogy szinte három hónap alatt bepótoltunk kilenc évet !!
-Azt a szörnyű kilenc évet !! -gondoltam vissza rá.
Liam komolyan nézett rám én pedig folytattam.
-Az a sok sírás, érzelem és gondolat... Na meg persze az a halomnyi levél... Az email-ekről pedig ne is beszéljünk !!! -fogtam a fejem.
-Sírás ? -kérdezte Liam és rám nézett.
-Elég sokszor...-motyogtam.
-Huh... Ha nem baj akkor én nem mesélném el azt a kilenc évet.
-Nagyjából már tudom ! -mondtam.
-Szerintem is ! -jelent meg egy halvány mosoly Liamen.- De azt elmesélem, hogy pontosan mire gondoltam... Ugye Wolverhamptonban nőttünk fel. Szomszédok voltunk, majd ovis- és osztálytársak is. Szóval itt kezdődött...mondjuk... Azután hirtelen elköltöztetek, és azt hittem, hogy soha többet nem látlak !! Majd jött kilenc hosszú év. Elmúlt... A koncerten megpillantottalak és nem hittem a szememnek. De miután meggyőződtem arról, hogy nem csal a szemem... Elkezdődött valami... -közelebb bújtam Liamhez, hogy át tudjon karolni- Újra éreztem, hogy itt vagy és, hogy most már az enyém lehetsz. Erre "összejöttél" Louis-val. -ennél a résznél nagyon rosszul éreztem magam... Nem vagyok büszke "arra" a "dologra". De Liam megszorította a kezem tehát minden rendben.- Majd megmentettél, de azzal az ugrással, vagy nem tudom mi akart lenni... Azzal magadnak okoztál gondot. A kórházban történt valami. Ami...ami nem véletlen volt ! -Liam megsimította a hajam én pedig felültem- Azt tudod, hogy miért csináltam ?? -kérdezte.
Egy kicsit elgondolkoztam...
-Szeretlek -leesett... Hogy én erre miért nem emlékeztem ???? - Mielőtt ellöktelek volna azt ordítottam, hogy szeretlek. Olyan hülye vagyok-temettem az arcomat a tenyerembe, de Liam megfogta a kezem és lassan elhúzta az arcom elöl.
-Soha nem fogod megbánni, mert ha akkor nem mondod, talán most nem lennénk itt...-mondta a szemembe.
-Igaz...-motyogtam- És hidd el nem bántam meg ! -feküdtem vissza Liam mellé.
Már majdnem elaludtam amikor Liam megszólalt.
-Ez nem az én Batman-es felsőm ?? -nevetett. Én pedig zavartan felültem.
-Öhm...csak volt ! -mosolyogtam.
-Mit mondjak -kezdte- jól áll ! -gyűrögette a felsőm.
-Komolyan ? -néztem fel reménykedve.
-Khm... Már amennyire egy férfi póló jól állhat...-fejezte be amit elkezdett. Amúgy pedig NAAAA !!!
-Hé !! -vágtam fejbe egy párnával.
-Áu ! Most minek vágtál fejbe ??! -dörzsölte meg a fejét...amit nem nagyon értek nem is ütöttem nagyot !!!! -Tudod, hogy nagyon jól áll ! -ült fel- Neked minden jól áll ! Főleg az ÉN felsőm...-mosolygott.
-Oh... Nagyon sajnálom ! -hajtottam le a fejem. Egy kis csend után újból megszólaltam.- Nagyon fáj ??
-Igen... Szörnyen ! -nevetett ki Liam, majd lassan fölém hajolt.-De ha adsz egy puszit akkor lehet, hogy jobb lesz ! Tudod a puszi gyógyítani is tud...-mosolygott és megcsókolt.
-Na jobb ? -kérdeztem.
-Talán... De...
Nem hagytam, hogy befejezze. Kapott még egyet, vagy kettőt, esetleg hármat... :D
-Elég lesz ! -toltam el magamtól- Ha így folytatjuk soha többet nem leszel beteg !
-Az csak nekem jó ! -mondta.
-Nekem is...de nem kéne aludnunk ?? Hajnali fél kettő múlt...
-Jó ötlet...-motyogta.
-Ugye ? -húztam magamra a takarót.
-Jó éjt ! -"köszönt el".
-Neked is ! -mondtam már fél álomban.
Megint itt volt... Az a furcsa érzés... 


"Liammel álltunk a stúdiójuk előtt.
-Liz, mondanom kell valamit ! -lépett közelebb hozzám. -Ne akadj ki ! Tudom, hogy visszajöttél Londonba és én is itt vagyok neked, de el kell válnunk !"


És ennél a résznél felébredtem. Vert a víz és a pulzusom az egekben volt. Féltem. Oldalra tekintettem... Liam mellettem feküdt. Minden rendben. Mégis nagyon rosszul érzem magam. Megnéztem az órát. Hajnali három múlt. Azt gondoltam, hogy most már biztos, hogy nem tudok visszaaludni. Ezért csendben lesurrantam a konyhába. Így is volt. Egy bögre teával leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Valami üdítős reklám -komolyan egyre furább reklámokat találnak ki- ment, amikor valaki megfogta a vállam. Én pedig ösztönösen összerezzentem.
-Niall ! -kiáltottam. Amúgy pedig mit keres itt ???? -Mit keresel itt ? -figyeltem Niallt aki eközben leült mellém.
-Képzeld Elly a barátnőm ! -vonta meg a vállát olyan "mégis mit keresnék itt" stílusban.-És történt ez az...-tette hozzá, amire...én azonnal felé fordultam.
-És "arról a dologról" minek számolsz be nekem ??? -néztem rá.
-Gondoltam, jobb ha tudod, hogy vigyázok Ellyre.
-Ezt eddig is tudtam...-mondtam forgolódva, mert zajt hallottam a konyhából.-Van még valami ? -fordultam vissza Niallhez.
-Nem, nincs...-válaszolta és felállt- Popcorn illat van ! -mondta mosolyogva. Belőlem pedig kitört a nevetés. 


-Ti sem tudtok aludni ? -sétált oda hozzánk Harry. De most komolyan lassan az összes One Direction tag nálunk lakik ?? Nem bánom, mert nagyon jó fejek, SŐT az egyik a barátom, de... Na hagyjuk !!
-Hoztál Popcorn-t ?? Jaj de kedves vagy ! -nyúlt oda Niall.
-Tudom Szöszi, tudom...-felelte Hazza és helyet foglalt a fotelban. -Mit nézünk ?
-Semmit. Vagy is néznénk valamit, de Niall folyton kapcsolgatja a tv-t -motyogtam.
-Várj ! Kapcsolj vissza ! -kiáltotta Harry.
-Ez a Kör ! -mondtam. Ja igen ha valaki nem tudná a Kör egy horror film.
-Tudom, hogy az ! Na Niall olvass !! Mikor kezdődik ?? -kérdezte Harry.
-Négy perc múlva. -felelte Niall.
Hm... Horror...? Horror... Horror !!! A fiúk biztosak ebben ??
-Öhm... Harry ! Biztos vagy abban, hogy ezt szeretnétek megnézni ?? -kérdeztem miközben kihordtam pár pokrócot.
-Teljes mértékben ! -bólintott.
-Oké...-vontam meg a vállam.
-Kész van a Popcorn ! -ért vissza Niall.
-De Niall ! Már volt egy adag készen !! -mondta Harry.
-Ahogy mondod Hazza... Volt... -mosolygott Niall és belemarkolt a Popcornba.
-Megetted ?? -nézte Harry felvont szemöldökkel.
-Meg...-válaszolta és tovább ette a pattogatott kukoricát. Harryvel összenéztünk és szakadni kezdtünk a röhögéstől. Hát Niall elintézte az első adag Popcornt. Úgy ahogy később a következő hármat (!!!) is. Mindenki helyet foglalt -Harry az egyes fotelban, Niall és èn pedig a kanapén- és elkezdődött a film.
Már egy jó háromnegyed órája néztük a filmet amikor Harry megszólalt.
-Van még hely mellettetek ?
-Ööö... Igen ! Miért ?? Talán félsz ?? -kérdezte Niall és szerintem valami "húúú"-zásra számított. De mivel ő csúfolt, Hazza gondolom nem csúfolja ki magát... Rám pedig ne is számítson... Ami azt illeti én is félek !!!!!
-Nos ?? -nézett Harry.
-Gyere ! -húztam összébb magam. És így már hárman ültünk a négy személyes kanapén.
Hát mit mondjak ??!! Minden egyes zajra felkaptam a fejem...Harryvel együtt. Niallt nem érdekelte a film, de annál jobban érdekelte, hogy mennyi van még a kukoricából.
-Most mi lesz ?? -húzta a fejére a pokrócot Harry.
-Nem akarom tudni !! -takartam el a szemem.
Nos igen húsz évesek vagyunk -jó hivatalosan még csak tizenkilenc- és a takaró alól horrort nézünk, hajnali négykor. Hű nagyon menő !!
Talán a film legijesztőbb jeleneténél jártunk amikor...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése