18. rész Not all happy end

Augusztus 29. hétfő
Liam szülinapja. Hívtam, kinyomott. Üzentem neki, szerintem meg se nézte. Boldog Születésnapot Liam !
Ezen kívül egy rémes nap. Ha egy új élet van készülőben, akkor általában elveszik egy régi. Aha majdnem...
Loi rontott (?) be a szobámba. Még sohs nem csinált ilyet, ezért felvont szemöldökkel néztem rá. Odasétált az ablakomhoz és elhúzta a függönyöm.
-Loi, mit csinálsz ? -dünnyögtem a takaróm alól.
-Nem, Liz ! Itt az a kérdés, hogy te mit csinálsz ??? Van húsz perced ! Megyünk vásárolni ! -WTF ? Loi jókedvet akar nekem ??? Ez nem az én nővérem...- Na mi lesz már ?? Megvárjam míg a ruha rád mászik ?? -upsz egy kicsit elbambultam.
-Megyek. -álltam fel- De inkább a fehér farmeromat add ! És a lila pólóm ! -mosolyodtam el.

-Én is így gondoltam -biccentett Loi, majd kiment a szobámból.
Huh, hát...először is...hova tűnt a nővérem !!??? Ez nem ő !! Másodszor pedig, mióta ilyen kedves ?? Régóta vagy csak Harry van rá hatással ?! Lehet, hogy mindig ilyen volt, csak én ismertem félre ? Na, nem számít...mennem kell.
Miután összekaptam magam elindultunk a plázába.
-Hol kezdünk ? -kérdeztem miközben rendesen körbenéztem.
-Mani, pedi ? Esetleg a kozmetikus és a fodrász szalonban ? -nézett rám Loi
-Jöhet ! -mosolyodtam el.
-Oké. Úgyis egyhelyen vannak ! -mosolygott vissza.
Hát nagyon úgy tűnik, hogy félreismertem a nővérem. Eléggé...
Három (!!!) órát ültünk a szalonban. Mit mondjak, nagyon jó három óra volt !!! Majd benéztünk pár butikba is.
-Na ? Hogy áll ? -kérdezte Loi.
-Huh ! Ez nagyon csini ! Figyelj, mit szólsz ehez a cipőhöz ?
-Nem rossz ! -mondta mosolyogva. Nos ezennel kijelenthetem, a nőverem nagyon jó fej ! Mindent elkövet, hogy jó kedvem legyen.
Vettünk pár cuccot és beültünk a plázában található étterembe.
-Egy mentes víz és egy barack lé lesz ! -mondta Loi a pincérnek, míg én az étlapot bújtam. Majd felém fordult -Hogy vagy ?
-Nem tudom...nagyon jól éreztem magam ma, de még mindig fáj. Majd megszokom -vontam meg a vállam.
-Tehát jól érezted magad ! Örülök...-ööö...oké ! A nőverem örül...azért mert ÉN jól éreztem magam !!!
Egy kicsit megszakítottuk a beszélgetést -kihozták az üdítőket, és gyorsan rendeltünk- Majd olyat tettem amire biztosan örökre emlékezni fogok.
-Loi...khm...tudod...eléggé jó fej vagy ! -motyogtam- És...azt hiszem félreismertelek !
-Te sem vagy rossz fej...és én is téged ! -mosolygott (!!!).
-Tesók ? -tártam szét a karom amolyan "most ölelkezni kellene" stílusban.
-Tesók ! -biccentett Loi és megölelt (!).
Lehet, hogy elvesztettem két jó barátot, de kaptam helyettük egy csodálatos nővért ! Aki nem csak a nővérem, hanem az egyik legbiztosabb pontom. Anyuék csütörtök reggel indulnak és péntek este megyünk haza.
A nap hátralévő részét London belvárosában töltöttük Loival. Kis idő után Elly is csatlakozott. Így együtt jártuk be Londont. Egy idő után megálltunk egy kávézóban. Kiültünk az erkélyére és néztük ahogy a nap lemegy. Igaz lógott az eső lába, de míg nem esik addig nem baj.
-Hjaj -sóhajtott Elly- Eltudjátok ezt képzelni ?? Mint egy amerikai filmben. Idejövünk, ránk talál a szerelem, boldogok vagyunk és hirtelen minden tönkre megy...
-Igaz -kezdte Loi miközben belekortyolt a jeges teájába- De az amerikai filmeknek mindig happy end a vége...
Erre nagyot néztem. Happy end...ezt meg hogy érti ??
-Mire gondolsz ? -kérdeztem.
Loi még ivott egyett az üdítőjéből és belekezdett.
-Liam Londonban van. -mondta nyugodtan. Összenéztünk Ellyvel és kitört belőlem a nevetés. Elly nem nevetett. Miért nem nevet ??? Tud valamit erről ?
-Mi ? Lányok mit sunnyogtok ? -néztem felváltva Loira majd Ellyre.
-Lizzy...nyugodj meg ! -kezdte Elly- Nos az a helyzet, hogy Liam nem utazott el Londonból.
Lesápadtam. Nekem ezt miért nem mondták ? De akkor miért nem írt, hívott ?? Miért nem reagált semmire amit küldtem neki ?? Ja, igen...eszembe jutott...egy barom vagyok...nem csodálom...Pff...
-De miért nem szóltatok ??? Várjunk ! -eszméltem fel- Ti honnan tudjátok ?
-Hívott...-mondta Elly és lejjebb csúszott a székén.
-Hívott !?!? -álltam fel úgy, hogy a székem eldőlt.-Titeket hívott engem meg nem ??? Az eszem megáll. Hogy lehet ennyire gyáva ?? Tudom egy szemét voltam, de akkor is...-hátat fordítottam és elindultam.
-Lizzy hova mész ? -állt fel Loi.
-Szerinted ? -és ekkor kitört belőlem a sírás. És az ég is sírni kezdett. Szakadt az eső ! Én pedig elkezdtem futni. Most nem tűsarkúban, nem törött lábbal. Én voltam ! Csak éppen a dühös változatom...
Teljesen eláztam. A futás nem tett jót se nekem, se a kicsinek. De nem érdekelt. Liamet nem tudtam elérni. Mikor odaértem Liam lakásához -vizesen, őrülten és fájdalmasan- ráragadtam a csengőre. Semmi. A csengő mellett elkezdtem kopogni -igaz majd bedöntöttem az ajtót. Jé...ismerős- és üvölteni.
-Liam ! Liam !!! -ordítottam hisztérikusan, a sok sírás így hat rám.
Nyitódott. Akkor abba hagytam mindent. Liam állt meg az ajtóban. Nem tudtam, hogy boldog vagyok-e, vagy mérges. Valami elöntött, minden erőmet beleadva megpofoztam Liamet. És kiadtam magamból mindent.
-Te...gyáva ! Hogy szerethettelek ? Ezt teszed velem ?? -ordítottam bőgve- Szégyen... Nézz rám !! Egész álló nap hívlak, üzenek, mindent elkövetek,...te pedig...
-Liz ! Sajnálom... -szakított félbe. És ahogy láttam elkezedett kialakulni egy tenyér nyom az arcán.
-Mit sajnálsz ??? Itt csak én sajnálhatom magam, hogy egykor szerelmes voltam beléd ! -és akkor megfagyott bennem a vér és elállt a lélegzetem. Danielle állt Liam mögött egy köntösben...
-Te alattomos szemét ! -ordítottam a képébe- Utállak !! Utállak !! -és elindultam, de megtorpantam s visszaléptem- Komolyan, ha megkérdeznék mi volt életem legnagyobb hibája azt válaszolnám...hogy megismertem Liam Paynet ! És ha lehetne egy kívánságom mi lenne az...eltörölni TÉGED az életemből ! Mert ez nem az a Liam akibe 19 éve szerelmes vagyok...bocs...voltam. -a sírástól muszáj volt leállnom egy kicsit. Vettem egy mély levegőt és közelebb léptem Liamhez. Ekkor már nem állt ott Danielle. Kezeimmel átkulcsoltam Liam nyakát és megcsókoltam. Ő megfogta a derekamat és magához húzott. Értette a csókot, ezért belement. Hosszú szenvedélyes csók volt...a szakadó esőben. Hm...igaza volt Ellynek mint egy amerikai filmben... Egy kicsit eltoltam magamtól Liamet és mélyen a szemébe néztem.
-Gyűlöllek ! -léptem közelebb és a fülébe suttogtam.-Teljes szívemből ! -motyogtam és megint megcsókoltam.-Viszlát ! -engedtem el. És megint bőgni kezdtem.
-Várj ! -kiáltott utánam.-Én is mondok valamit ! -magához húzott és megcsókolt. Ez volt az utolsó szava.
Sóhajtottam egyet és elindultam haza. A könnyeim összekeveredtem az esővel. A hasam és a szívem fájt. A számban keserű íz volt. Egyedül sétáltam... A fejemben folyton az I Would dalszövege járt... Hm... mintha csak nekem írták volna. 
Mikor hazaértem Loi és Elly kisietett elém. 
-Lizzy ! -kezdte Loi, de Elly félbeszakította.
-Ne Loi ! Hagyd ! -látszik, hogy ki kivel jár... Elly és Niall, Loi és Harry... tökéletes párosok ! Nem úgy mint én és az a szemét ! Wááááááááá !!!!!!!
Lassan levettem a cipőmet. Olyan csend volt a házban, hogy lehetett hallani, ahogy lépkedek. Ezért is döbbentem le amikor a nappaliba értem. Ott ültek... Niall, Harry, Louis (jó ők támogató barátok és minden ilyen helyzetnél azonnal itt vannak), és.... Zayn !!!!
-Zayn ! -fordultam felé és szó szerint a nyakába ugrottam. Ő viszonozta az ölelést.
-Ne sírj ! Minden rendben ! -nyugtatott. De nem tudok parancsolni az érzelmeimnek !!!! -Sajnálom ! -húzott közelebb magához és erősebben ölelt át. Enyhén eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem kell sajnálnod !! Csakis az én hibám...-sóhajtottam és elengedtem Zaynt. Elindultam a lépcső felé (a szobám az emeleten van). 
Az utolsó lépcsőfoknál leesett a nyakláncom (amióta megkaptam, nem vettem le...). Elszakadt... -Talán ez jelent valami ?? Na mindegy.- Lehajoltam, hogy felvegyem amikor, megszédültem. És mivel vizes volt a talpam megcsúsztam. Leestem a lépcsőn... Kemény egy emeletnyit estem és elájultam...