51. rész I'm broken... Do you hear me?

Hali! Meghoztam a következő részt! És hoztam egy hírt is.
Ugye észrevettétek, hogy a részek egyre rövidebbek és most már csak hetente rakok ki részt. Ennek az az oka, hogy a BLOGNAK HAMAROSAN VÉGE.
Fájó szívvel mondom, mert nagyon szeretlek titeket és ez az első blogom. Na de most még nem búcsúzkodok! :)
Kb. 10 rész lesz még. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok szólni...
Na de nem húzom tovább. Jó olvasást!
Ui.: van pár kérdésem a rész után. Megköszönném, hogyha válaszolnátok rájuk :)
Kiss&Hug&Love: El <3


Volt időm átgondolni mindent. Konkrétan egész éjjel forgolódtam - nem, nem az ágy volt kényelmetlen, sőt... Nagyon hálás vagyok Zaynnek és Perrienek is, hogy itt aludhattam. Most, hogy így belegondolok... Hogy én milyen szemét vagyok!! Megcsalom Liamet Zaynnel, és ezzel együtt Zayn megcsalja Perriet velem. Pedig Pezz tényleg olyan kedves! Őszintén megbántam MINDEN dolgot, ami valaha köztem és Zayn között volt - Megpróbáltam átértelmezni a kapcsolatunkat Liammel. Végül döntöttem. Így sikerült (kb. hajnali 4 tájékában) elaludnom.
Reggel a telefonom csengésére ébrettem (pontosabban Harryre... Ahogyan elkezdi a Story Of My Life-ot. Ez az ismeretlen személyeknél szól). Ideges pillantást vetettem a készülékre. Majd felvettem. Rekedtes hanggal szóltam bele.
-Itt Lizzy White, tessék!
-Jó napot - napot? Ember, reggel fél hét van! - Peter Fitz vagyok, a Seventeen magazintól - Seventeen? Na ne!!!! Minden idők legeslegjobb magazinja! - A szakmája iránt szeretnék érdeklődni!
Nem bírtam megszólalni! Seventeen!!! Egy percig csak magam elé pislogtam, majd belemotyogtam valamit a telefonba.
-Öhm... Öö... Divattervezőként végeztem iskolát, öhm... Dolgoztam már Európa különböző részein. Legutóbb nyár elején volt nagyobb munkám. Az olasz Vogue magazinnak kellett összeállítanom pár darabot... - jó ez így, főleg, hogy egy szót sem beszélek olaszul.
Meséltem ezt-azt - egészen beleéltem magam - de Mr. Fitz félbeszakított.
-Értem - köszörülte meg a torkát - Nos az a helyzet, hogy beajánlották magát Seventeen-nek. Szeretnék önnel személyesen találkozni, ez amolyan állásinterjú féleség lenne.
Ööö..... Ááá!!! Ez most komoly????? A Seventeen-nél dolgozhatnék?? Istenem, alig hiszem el! Végre, a sok munka (khm...inkább kínzás. A főnökeimnek nem volt mindig vaj szíve...) után most egy óriási meló pottyant elém! Komolyan, felfoghatatlan érzés, ráadásul a Seventeen magazin...
Teljesen le voltam sokkolva.
-Nos, mit gondol? - kérdezte.
-Ezer örömmel találkoznék önnel! - csattantam fel.
-Úgy hallottam, hogy Londonban él. Igaz?
-Igen - válaszoltam.
-Nagyszerű! Akkor, akár holnap találkozhatnánk is! Mondjuk egy ebéd? Azaz 12:30? - barátságos hangja van. És miért ne?
-Nekem megfelel! Találkozzunk a Big Ben előtt - javaslotam.
-Ott leszek. Várom a találkozást! Viszlát! - köszönt el.
-Viszlát! - hát nem tudom, hogy mi lesz. Egy biztos, azonnal el kell mondanom Loinak! Ő úgy is odavan a div... Atya ég... Nem mondhatom el. Igaz mindenen járt az eszem, de ezt teljesen elfelejtettem. Lefeküdt Liammel...
A "tök full happy" kedvemből hirtelen "tök full sad and cry" lett... Hali könnyek!
-Lizzy... - nyitott be Pezz két kopogás után - Hallottam, hogy már fent vagy, hoztam re... Mi a baj? - akadt meg. Úgy sajnálom, hogy mindig félbeszakítom a mondatait.
-Hívtak a Seventeen magazintól... Állásinterjúra megyek holnap - szipogtam.
-De hisz ez nagyszerű! - ugrott fel - Emlékszek az én Seventeen-es fotózásomra... - kalandozott el, majd hirtelen visszaült mellém - De akkor, mégis mi a baj? Örülnöd kellene!
-Tudom... De... - erőtt vettem magamon és kimondtam azt a nyamvad három szót, amiből kapásbő kettőt SOHA nem akartam hallani... - Liam lefeküdt Loival - temettem el az arcom.
-Jaj, Lizzy - ölelt át Pezz - Van kedved kiönteni a szíved? - simította meg a hátam.
Nem kellett több, belekezdtem.
Két órán át, megállás nélkül soroltam a bánataimat. Hiányzott már egy kis "lelkizés" valakivel.
-Köszi, hogy meghallgattál! - fejeztem be.
-Máskor is - ásított.
-Bocs, ha untattalak - mosolyodtam el.
-Semmi gond, nem volt annyira unalmas - nevetett - Ha nem baj, akkor most visszamegyek Zayn mellé.
-Oké, én pedig haza megyek - egyszer úgyis el kell mennem.
-Ha valami rosszul sülne el, akkor hívj.
-Köszi! De... Szerintem minden rendben lesz - elgondolkodtam. Mi lesz, ha nem? Most nem lesz ott Zayn. Apropó - Hol van Zayn?
-Alszik. Gondolom... - hogy lehet valaki ennyire csinos, mint Perrie? - Mikor haza jön, sokszor délig alszik.
-Nem csodálom... Sokat dolgoznak! - tettem hozzá - Ha nem baj akkor én most megyek. Köszönök mindent Perrie. Nagyon hálás vagyok. Sokkal jövök nektek!
Pezz csak legyintett.
Átöltöztem, visszaadtam neki a pizsamát.
-Szia Lizzy! - intett.
-Köszi mindent, még egyszer! - fordultam vissza. Fogtam egy taxit és haza mentem.
Remegő kézzel nyitottam be a házba. Jelentem: a bejárati ajtóból nem láttam senkit. Megjegyzés: talán nem háttal kellene állnom a folyosónak.
Na viccen kívül... Bementem a konyhába és kivettem a narancslét. Vagyis... Kivettem volna. Hova tűnt a narancslevem?? Oké most ki akadok... Ki itta meg az ÉN üdítőmet??? Nagyon jól tudják, hogy azt az egy dolgot iszom meg a teán kívül (nem nagyon iszok édes dolgokat. A víz és az alkohol más téma)!!
Egy éles hangot hallottam meg a hátam mögül. Egy éles hang, ami késként szúr bele a szívembe, vagy a hátamba, esetleg a karomba... Nem csak irritáló volt, hanem ismerős is. A kezem megállt a hűtőben. Óvatosan kihajoltam a fridzsider ajtaja mögül.
Szemeim elkerekedtek, őszintén nem hittem a szememnek.
Megdöbbenve figyeltem, amint a szemeteshez sétál és kidobja az üres narancsleves dobozOMAT (mert az az ENYÉM).
-Anne jössz már? - kiáltotta Liam a nappaliból.
-Anne - biccentettem.
-Liz - "köszöntött". És ezt a kedves "köszönést" feldobta egy gúnyos mosollyal... Csodás!
Abban a pillanatban hozzá vágtam volna az első tárgyat ami a kezembe akad (ez most éppenséggel egy pohár lett volna). A méreg teljes egészében elöntött. MI A SZENT FRANCOT KERES EZ ITT?? Ki engedte be, és mégis mikor? Milyen okból?
Kezeim ökölbe szorultak, majd miután rájöttem, hogy ugyanannyi évet kapok miatta a börtönben (már ha megverem) ), mint egy normális emberért... Szorításom ellazult.
Az egyetlen személy akivel még hajlandó vagyok normális hangnemben beszélni... Az Elly. 
Szó nélkül, elsuhanva Anne mellett, berontottam Ellyhez.
Megbántam, hogy nem kopogtam. Az ajtó zárva volt. A pulzusom pedig az egekbe. Mit csinál ez odabent??
Csitíthatatlan dühvel dörömböltem az ajtaján. Mintha meg se hallotta volna! Felháborító!!!
Most mi legyen? Elly nem nyit ajtót, Loival nem fogok szóba elegyedni, Liamről nem is beszeélve... Ah!! Haza se kellett volna jönnöm... Várjunk. Haza... Hazza... Harry!!!! Tényleg, ha Liam és Zayn itthon vannak akkor Harrynek, Louisnak és Niallnek is Londonban a helye... Vagy Holmes Chapelben, Doncasterben esetleg Mullingarben.
Ahhoz, hogy feljussak az emeletre át kell suhannom a nappalin.
Nem is tudom, hogy mit gondoltam?! Talán, hogy láthatatlan vagyok? Esetleg, hogy olyan gyorsan megyek, hogy nem vesznek észre? Tévedtem...
-Lizzy - kiáltotta a nővérem - Nem ülsz le? Amúgy meg hol voltál?
-Közöd? - fordultam meg - Egy biztos nem feküdtem le a húgom pasijával... - vontam meg a vállam.
Loi szemei elkerekedtek és Liam felé kapta a fejét.
-Nyugi, tudok róla. Kitálalt - legyintettem és felmentem a szobámba.
Még mindig nem értem... MIT KERES ITT ANNE??? Ha csak belegondolok, hogy aki el akart tenni lábalól, az lenn ül...
Gondolkozásomat kopogás szakította félbe.
-Gyere - dünnyögtem. Amint megláttam Liamet felugrottam - Te inkább maradj kint!
-Beszélnünk kell - ült le az ágyamra. Kezeivel kisimította a gyűrődést a paplanon.
-Szerintem is - ültem le, szerintem elég távol tőle - Mi a francot keres itt Anne???
-Állást kapott Londonban és míg nincs saját lakása itt fog lakni...
What the f*ck?
-Mi?? És nem kellett volna engem is megkérdezni?? Végül is én is itt élek!! - ordítottam
-Idejött! Nem mondhattuk neki, hogy huzzon el!
-Na és Louis?? Miért nem nála van? - ugrottam fel.
-Tudod jól, hogy Louis többet van Doncasterben vagy Manchasterben Eleanorral.
-És az nem számít amit tett? Ki akart nyírni! Titeket pedig szétválasztani!!
-Most már mindegy... Egy darabig itt lesz... Törődj bele... Amúgy én nem bánom, hogy itt van. Rendes csaj... - vont vállat.
Besokaltam. Ennyi!
-Oké! Végeztem, elegem van! - ültem vissza - Fgyelj... Mindketten tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége... Hányszor próbáltuk újra? - kérdeztem nagyot sóhajtva.
-Már nem számolom - nevetett.
-Látod? A szerelem elvileg mindent kibír, nos úgy tűnik a mi kapcsolatunkat nem - fél perc gondolkozás után folytattam - Túl sok a távollét, a felhajtás... Mindent! Én nem vagyok ehhez hozzá szokva... Remélem tudod, hogy mit akarok mondani. Már rengetegszer hallottad a kapcsolatunk során.
-És ha ez csak egy mélypont? - érintette meg a kezem, mire én azonnal elrántottam onnan - Félsz tőlem? - vonta fel a szemöldökét.
-A tegnapi után... Igen - álltam fel - Nem akarok magyarázkodni, már számtalanszor megbeszéltük. Ez nem műkődik közöttünk... Hidd el, én harcoltam. Tudod jól, hogy nagyon fontos vagy... De ez így nem jó...
-Értem. Ugyanezt gondolom. De azért ha meggondolnád magad...
-Nem Liam! Képtelen lennék újra kezdeni... Ez most már végleges...
-Sajnálom - suttogta.
-Én is... Hát akkor... - kezdtem.
-Akkor... - folytatta és itt egyre gondoltunk. VÉGLEG VÉGE.
-Sok szerencsét! Egyszer találjon meg a szerelem!
-Megfog! De te se feledkezz el erről - bólintott és kiment.
Hjaj... Megint vége. És most nagyon úgy tűnik, hogy TÉNYLEG vége van! Szörnyű érzés. De ennek a "se veled, se nélküled" kapcsolatnak semmi értelme nem volt. Óriási megkönyebbülés. És ami még a lelket tartja bennem... Az a Seventeen magazin! Talán jónak találnak és teljesíthetem az álmom. Nagy-Britannia, készülj! Lizzy White közeledik...


Szerintetek mi fog történni?
Mit csinált Elly?
Mit keres itt Anne?
Lizzynek sikerü majd az állásinterjú?
A Lizzam párosnak tényleg vége?
Happy end lesz, majd Liammel a történet vége? Vagy Lizzy Zaynnel, esetleg mással találja meg a boldogságot?