50. rész Half a Heart

Sziasztok! Hát ide is elértünk! Az 50. rész! Huh... Nem tudok mit mondani! 
NAGYON KÖSZÖNÖK MINDENT! 

Egy kis meglepetést tartogatok nektek, de azt majd a jövőhéten elmondom :)
Szeretném, hogyha a másik blogomba is betekintenétek páran, nemrég kezdtem el így még az elején tartok! ZIAMES :D (milyen meglepő, ugye :D ??)

Another World

Pipálni és komizni éééér :D <3 
SZERETLEK TITEKET!!! <3

Kiss&Hug&Love: El



-Lizzy, mi a franc van a csuklóddal? - franc? Kezd csúnyán beszélni, ki fog akadni. De nagyon - Mi ez a tetkó? Stay Strong?

-Véletlen megvágtam - böktem ki. De tudjátok, Liamet nem lehet átverni - A tetkó pedig megtetszett.
-Véletlen? Ennyiszer? Kicsim, megbízhatsz bennem, de gondolom ezt te is tudtad.
-Igen, de... - kezdtem.
-Egy kapcsolatnak ez a lényege... Nem de? - folytatta.
-Nagyon szeretlek - suttogtam. Nem tudtam mit mondani.
-Lizzy, ha te nem mondod el akkor majd a nővéred - felállt és elindult az ajtó felé.
Tőlem kell megtudnia. Ajj...
-Várj! - kiáltottam utána - Ígérd meg, hogy nem akadsz ki!
-Rendben - bólintott. 
-Megpróbáltam végezni magammal... - motyogtam.
Liam szeme elkerekedett, arca pedig fal fehér lett. Gyengéden megfogtam a kezét, de ő abban a pillanatban elhúzta. Leült az ágy szélére és arcát kezeivel eltakarta. Majd felnézett rám.
-Nem értem... Mégis, MIÉRT? - az utolsó szót, mintha az örökkévalóságig mondta volna. Nem akartam hallani, nem vagyok az a nagy "magyarázós" ember. Ez most nagyon hiányzott. 
-Rossz napom volt - vontam meg a vállam. 
-Ez most komoly? Rossz napod volt? - egyre feljebb emelte a hangját kezdtem megrémülni - Amennyi rossz napod volt, már rég nem élnél!! Miért hazudsz? A társam vagy, mindent meg kellene beszélnünk! És ha most nem jövök haza akkor mi van? Amúgy ez mikor történt? 
-Három hete... - rettenetesen szégyelltem magam. Legszívesebben tényleg végeztem volna magammal...
-Három hete??? Szóval két héttel azután, hogy elmentem? És voltál kórházban vagy valami? - hangja még mindig irtó hangos volt, és ez csak fokozódott. A félelem bujkált bennem.
-Igen, mint már említettem három hétig. 
-Meg áll az eszem! És mondd csak, miért nem sikerült a "kis terved?"
-Nem terv volt, egyszerűen... Csak jött... - nem tudtam kimosni magam. Akármit kérdezett, mindig behúzott a csőbe. 
Rettenetes ordibálás terítette be a szobát. 
-Oké, akkor mi miatt tetted? - hozta fel újra ezt a kérdést.
-Mondtam már... - "régi barátaim" ismét meglátogattak. Üdv könnyek!
-Most mondd el az igazat! - kiabálta.
Nem bírtam, majd' megszakadtam. A félelem teljes mértékben eluralkodott rajtam.
-Miattad!! Miattad tettem!! Azt hittem megcsalsz! Olyan távol voltál, bármit megtehettél!!! - tört ki belőlem.
-Oh, tényleg? Miattam?? Hát ez fenomenális! Igen bármit megtehettem, de miért csaltalak volna meg? Sőt pont az ellenkezője iderepültem, több ezer kilométert magam után hagyva, hogy meglepetést okozzak neked... Bár, ha már említed a megcsalást... - jaj ne! Kérlek ne! Ugye nem járt el Zayn szája? - Azon gondolkoztam, hogy emlékszel mikor azt mondtad nekem, hogy én vagyok az első neked. Nos, akkor, hogy a fenébe feküdtél le Louis-val? - még egy titok amiről, soha nem akartam beszélni.
-Nem feküdtem le vele, vagyis tényleg egy ágyban aludtunk, de a csókon kívül nem nagyon történt más. Csak annyira féltékeny voltam rád és Danira, hogy...hogy... - ültem le mellé.
-Hazudtál... - nevetett gúnyosan - Nem hiszem el.
-Nem nevezném hazugságnak, inkább csak "túl kerekítettem" a történetet. Jaj, Liam olyan rég volt már az! Senkinek sem számít! - ez így nem jó, érzem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz (nem csak azért mert elkenődött a VÍZÁLLÓ (lehet, hogy vízálló, de a könnyeket nem állja meg) szempillaspirálom.
-Neked nem számít! De bennem rohadt mély nyomot hagyott. Főleg, hogy majdnem megvertem - és akkor mi van Zaynnel?
-Na és akkor Zayn? Ha azt mondom, hogy nem csókoltam meg akkor nem került volna kórházba? -teljesen kiakadtam. Ez nem Liam mi van vele? 
-Lehet... De, ha még egyszer azt csinálja bármelyikük is, esküszöm tényleg a kórházban kötnek ki. 
-Liam áll már le! - el kell neki mondanom. Inkább most, minthogy később és akkor tényleg nagy baj lesz belőle. De mi van ha a látomásom teljesül? Úgy érzem ez már nem sokat segít vagy ront a kapcsolatunkon - Hjaj - sóhajtottam. Vettem egy nagy levegőt és kimondtam - A születésnapomon, miután kihúzott Zayn... megcsókoltam.
Liam tekintete lassan végigsuhant rajtam. Vártam a következményeket, de nem történt semmi egészen...
-Aha és még én csallak meg! Jól van... Én nekem is vannak titkaim - még nem számítottam semmire, de ami ezután következett. Lesokkolt - Igen, lefeküdtem Annevel. Voltak egy éjszakás kalandjaim, mikor "rosszban voltunk" - felsorolt még pár sokkoló dolgot, de ami most következik, rettentő - A nővéred is megvolt már.
Egy percig pislogtam, nem akartam hinni a fülemnek.
-Te lefeküdtél Loival?
-Le! Baj? - vonta meg a vállát.
-Jézusom... - kaptam a fejemhez - Most nagyon büszke vagy magadra, igaz?
-Mondjuk. 
-Erre nem mondok semmit... - suttogtam - És mikor, miért?
-Még mikor el volt törve a lábad... Amúgy mondd te miért csókoltad meg Zaynt? - nem tudtam rá válaszolni. Értem.
-Nagyon megváltoztál - álltam fel.
-Aha, szerintem is. Pont te mondod?  - hihetetlen decibellel kezdett el megint kiabálni. Egyre csak hátráltam, és hátráltam. Liam pedig közeledett. Kezével ide-oda kalimpált. A legrosszabb is megfordult a fejemben. Azaz kezet emel rám.
-Liam, megrémítesz...
-Nagyszerű, félsz is tőlem... Mi vagyok én valami szörny? - ordibálását nem bírtam megszakítani, életemben nem féltem még úgy, mint akkor LIAMTŐL!
Az ajtó kilincsért kapkodtam. Végre sikerült. Megvan! Hallottam, hogy kattan a zár én pedig majdnem kiesek az ajtón. 
-Ez az! Menekülj, mert annyira félelmetes vagyok! - kiáltotta utánam.
Sírva rohantam le, és mint tudjuk a lépcsőn nem érdemes rohanni, mert leesel. Így történt volna elem is, HA (és itt a ha nagy szó) Zayn nem kap el.
-Liz! - ölelt magához. Abban a pillanatban pont nem érdekelt, hogy mit keres itt, vagy, hogy honnan a fenéből termett elő. Erősen szorítottam a nyakát, míg ő csípőm köré fonta karjait - Mi van? 
-Engedj, menekül! Bajod fog esni... - Zayn értetlenül bámult rám - Nem hallod fuss!
-Nyugi - simította meg a hátam - Ki bánt?
-Liam! - nyögtem ki.
-Mi? Miért bántana? - nevetett.
-Zayn kérlek vigyél el innen. Nem bírom. Megőrülök!!
-Liz... - kezdte.
-Könyörgök! - Zayn beadta a derekát.
-Gyere - megragadta a karom és kimentünk a kocsijához. Beültünk és elhajtott. Egy háznál álltunk meg.  Tipikus angol stílusú ház volt, de mégis gyönyörű. Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk - Megjöttem! - dobta le a kabátját.
-Ez gyors volt - jött elő Perrie és egy csókkal köszöntötte Zaynt - Szia Li... Mi a baj? - ölelt meg.
Nem láttam a hátam mögé, de szerintem Zayn megrázta a fejét, és egy "hagyd, ha sírjon" mozdulattal, jelzett Pezznek. A szőkeség nagyon együtt érző volt. Ha belegondolok, hogy mit tettem... Pedig Perrie olyan kedves.
-Gyere főzök neked egy teát és adok valami ruhát! - simította meg a hátam.
Perrie adott egy rózsaszín pizsamát és bekísért a vendég szobába. Behozta nekem a teát és csinált nekem vacsit. Tényleg nagyon hálás vagyok neki.
-Hogy érzed magad? - kérdezte. 
-Szörnyen, remeg mindenem - belekortyoltam a mézes teámba, ami nagyon finom volt és összeszedtem minden bátorságomat (már ami megmaradt) - Perrie? Kérdezhetek valamit?
Kék szemeivel kíváncsian figyelt.
-Persze - mosolygott.
-Huh - sóhajtottam - Hogy bírjátok ezt Zaynnel? - Pezz arca hirtelen átváltott a mosolygósból a sírósra.
-Nehezen... Még így az eljegyzésünk után is rengeteg mindent kapunk. Halálos fenyegetések: "Kinyírlak Perrie", "Senki nem veheti el tőlem az én Zaynemet", "Hamis szerelem én vagyok Mrs. Malik"... Szörnyű - rengeteget mesélt, míg a végén el nem sírta magát...- Bocs de ez olyan nehéz, főleg, hogy...hogy a Little Mixben éneklek és a távolság is... Sokszor kikészít!
Egy kicsit magamra ismertem... De Perrie mégis kibírja. Nagyon megbántam amit tettem...
-Nekem is nehéz, tulajdonképpen ezért vagyok most itt...- suttogtam.
-Van kedved elmesélni? 
-Holnap - küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Rendben - küldte vissza.
-Úgy érzem, mintha csak egy fél lennék... Mintha csak a fél szívem lenne meg...
-Ismerős... - nevetett. Örülök, hogy így egymásra találtunk.
Zayn kopogott be.
-Hali lányok csak érdeklődök, hogy va... Na ne... Sírtok? - vakarta a homlokát - Ne csináljátok, mert én is elkezdem! - ült le mellénk. Két oldalról érte párna támadás, így hanyatt vágta magát - Kösz! - mosolygott.
-Szívesen - válaszoltuk egyszerre Perrievel.