59. rész Won't go

És íme... (a tényleg) Utolsó előtti rész... Hosszú lett. Remélem tetszik majd. :)
Várom a kommenteket!
És hangsúlyozom... a 60. rész lesz a következő és egyben az UTOLSÓ része is a One Direction is my life-nak. :) <3
Hamarosan jelentkezek!


Kiss&Hug&Love: El xoxo <3




Június 1, az a nap ami fenekestül felforgatta az életem. Minden megváltozott. Június 1, a meglepetések napja. Június 1, az öröm és a bánat napja. Június 1, az esküvő napja. Vegyünk mindent sorjában. Kezdjük az előtte lévő nappal.


Június 30.

Niall és Elly (az elmúlt hét folyamán) ismét nyilvánosságra hozták, hogy együtt vannak. Konkrétan Harry rájuk nyitott "akkor". És, hát kiderült. Így Niall felajánlotta, hogy cserél Liammel. Azaz Liam lemegy Ellyhez, Niall meg feljön hozzám aludni. Egész éjjel vigyáz pózban voltam. A szöszi elterült az ágyon. Ilyenkor gondolkozok azon, hogy Elly vajon kibírja? Biztos.
-Niall! - suttogtam. Elsőre nem hallotta meg így újra próbálkoztam - Niall... Lelöksz az ágyról. Menj arrébb! - most mit csináljak vele? Az ötlet, miszerint oldalba rúgom balul sült el. A hülye fizikai törvények miatt én estem le az ágyról.
-Mi van? -ugrott fel.
-Persze amint leesek te felébredsz. - pufogtam. Nem a legjobb dolog, hogyha az embert letaszítják a saját ágyáról, mindezt korán reggel. - Tök mindegy. Ez volt az utolsó előtti éjjelem ezen az ágyon! Már csak a mait kell kibírnom - felálltam és leporoltam magam. Körbetekintve a szobában mindenhol dobozok voltak. Illetve bőröndök.
-Kár, hogy többé nem láthatlak! - ült fel Niall. Halványan elmosolyodtam.
-Niall, ugye tudod, hogy léteznek olyan eszközök amivel lehet tartani a kapcsolatot, még a föld másik feléről is. Telefon, Skype, és még ezer dolog. Ráadásul, nyaranta és karácsonykor hazajövök. Mellesleg, kilátogatok majd egy-két One Direction koncertre is. - mosolyodtam el teljesen, végül eszembe jutott a dolog hátránya. - Ha úgy alakul. - tettem hozzá automatikusan.
Niall azonnal észreveszi, hogyha rossz kedvem van és most is sikerült neki.
-Jaj, Lizzy. Figyelj - csusszant közelebb hozzám - Ezerszer jobb fiúkat is találsz. Ne foglalkozz vele. Inkább gyere együnk valamit, mert kilyukad a gyomrom. - gondoltam, hogy ide akar kilyukadni. Hiszen Niallről van szó!
-Felöltözök, rendben? - fordultam felé.
-Lent várlak. - azzal egyedül hagyott.
Nagyot sóhajtva hajoltam le az előttem lévő dobozból ahonnan kihalásztam egy fehér szoknyát és egy vörös csőtopot. Kezembe véve ezeket elindultam lezuhanyozni. Hamar lent voltam a konyhában, de Niall mégsem várt meg.
-Hé! - álltam meg előtte. Szó nélkül elém tolta a másik tányért amin palacsinta volt sok sziruppal. - Na azért! Hogyha nem csináltál volna nekem tuti egy életre megharagszok! - nevettem fel mire Niall is elmosolyodott.
-Idióta - nyelte le.
-És most mi lesz? - kérdeztem miután a szöszi felfalta az adagját. Beleböktem a villám az egyik palacsintába és a késsel lekanyarítottam egy kis darabot, majd a számba vettem.
-Én még éhes vagyok. - több se kellett nekem. Tudtam mit csinálok.
-Arra gondolsz amire én? - mosolyodtam el. És szerintem igen.
-Pirítós - csillant fel a szeme.
-És kávé - tettem hozzá.
Lepattantam a bárszékről, s bedugtam a kenyérpirítót. Belehelyeztem a kenyeret, s vártunk.

-Csini a ruhád. - jegyezte meg Niall.
-Kösz. Így utolsó nap beleadtam mindent. - konkrétan csak belenyúltam a kartondobozba, s kikaptam az első rongyot amit megfogtam.
Niall olyan, mint a bátyám. Mindent megtudok vele beszélni. Azonban a mai reggelen nagyon zötyögős volt a csevegésünk. Alig váltottunk pár szót, de az is értelmetlen volt.
-Ha ezt is elégeted kiírom twitterre, hogy: "@LizzyWhite ezennel hivatalosan is kinyilvánítalak a világ legrosszabb szakácsának. Hahaha."
-Én meg majd visszaírom: "@NiallOfficial én legalább próbálkozok a főzéssel és nem a csajom nővérén lógok egy rohadt pirítós miatt. Lol."

-Oké, most beégtem. - röhögött. Niallt el kellene vinni ilyen hang válogatásra, ahol felveszik a hangját, s azt nyomják be a vicces filmek alá. Tuti, hogy nem a filmen nevetnék. - De komolyan. - fogta a fejét miután már a második adagot égettem oda. - Ez a specialitásod. Mi van veled?
-Semmi - vontam vállat. Ezt tökéletesen értette.
Abban a pillanatban elővánszorgott az a személy akinek nem ejtjük ki a nevét. Nem nem Voldemort. Hanem Liam.
-Jó reg... - akadt meg. És nyelt egy nagyot.
-Haver - suttogta Niall - Csukd be a szád!
-...gelt! - furán összeráncolta homlokát, s végig simította kezét kidolgozott hasán. - Mi ez a szag? - ült le Niall mellé.
-Lizzy főz. - nevetett a szöszi.
-Miért nem használod a szakácskönyveket amiket karácsonyra kaptál? - jegyezte meg Humord Harold, vagyis Humord Liam.
Elengedtem a fülem mellett. Azt gondoltam, hogyha nem reagálok rá, akkor észre veszi mi a szitu.
-Hali! - jelent meg Elly. - Hogy aludtál? - adott egy ráérős csókot Niallnek.
-Kényelmesen. - felelte.
-Én annál kevésbé. - jegyeztem meg.
-Liam mellett aludni... Huh. Lizzy nem értem...
Mielőtt Elly befejezhette volna közbe szóltam.
-Én és ez - biccentettem Liam fele - soha többet nem alszunk egymás mellett! A legutóbbinál is gubanc volt - utaltam a pár nappal ezelőtti veszekedésünkre.
-Lizzy - szólalt meg Liam.
-Nem vagyok rád kíváncsi. A hülye magyarázatodra, hogy miért faltad fel Taylort, na arra meg végképp nem!! - miután Liam fejéhez csaptam a szavakat, rájöttem, hogy nem kellett volna.
-Ki mondta? - kérdezte döbbenten. Majd ideges tekintettel Niallra nézett. A szöszi válaszként megvonta a vállát.
Ajkaimat erősen összepréseltem. Nyelvem alatt forgattam a nevet. Nem akartam kibökni. Mostanság elég jó kijönnek. Azzal csak belekavarnék. Mély levegőket véve, kerültem Liam pillantását.
-Lizzy!! - kapta el a karom. Szorosan magához rántott, s a szemembe nézett. - Ezt honnan vetted? Ez... Ez nem igaz...
-Na én léptem! - állt fel Niall, aki természetesen tudta, hogy ki mondta. Ellyt megragadva vonultak be a húgomhoz.
-Jaj Liam! Legalább ne a szemembe hazudnál! - löktem el, de szorítása nem enyhült, így automatikusan visszakerültem karjai közé. Homlokunk és orrunk összeért. Itt kezdődött a mai kalandunk. - Elegem van belőled! - suttogtam csukott szemekkel. Tudtam, hogyha belenézek a barna szempárba, elgyengülök.
-Kicsim - suttogta. Erősebben szorítottam a szemeimet, s ajkamat. A szó hallatán libabőrös lettem.
-Nem járunk! - tettem hozzá. - Ne szólíts így.
-Nem érdekel - kezeit végighúzta a karomon. Ettől még jobban rosszul lettem. Bal kézfejében megpihentette az én jobb kézfejem. A másik karját pedig a tarkómra rakta.
Ő nyert. A barna szemek a gyengéim. Tapasztaltam azt amit régóta nem. A csókja ízét. Ugyanolyan édes volt, mint máskor. Magával ragadott. Egy pillanatra eltávolodott ajkaimtól. Megvárta, hogy mit reagálok. Lehettem volna dühös, kiakadhattam volna, ordíthattam volna. De nem tettem. Homlokomat nekidöntöttet az övének. Aprókat lihegtem, félve, hogy mi lesz. Lágyan visszacsókoltam. Nem lett semmi. Mikor észbe kapott elkapta fejét.
-Sajnálom - suttogta alig hallhatóan. - Nem tudtam visszafogni magam. - Kezeimbe vettem arcát, s letöröltem a rózsaszín szájfényt ajkairól. Majd lábujjhegyre álltam, hogy jobban elérjem és folytattam a csókunkat. Karjaival átkulcsolta derekamat, egy picit segítve az egyensúlyozást. Lábujjhegyen nehéz csókolózni. Ezt megjegyzem.
Hirtelen belenevetett a csókunkba.
-Már fel sem érsz? - mosolygott elképesztően pimaszul.
-Fogd be! - karoltam át a nyakát.
-Kérlek hallgattass el! - simította meg újból a karom és nevetve megcsókolt.
Ez emlékek lepörögtek előttem. Az első csókunk. Az első nyilvános megjelenésünk. Az első khm...khm... És az első szakításunk... Amit azóta is sokszor átéltem.
Elmémben vihar tombolt. Leálljak? Vagy hagyjam... Nem sokáig tétováztam.
Csókunkat egy füttyszó és egy krákogás szakította meg. Az előbbit Harry az utóbbit Loi adta ki. Harry óriási vigyorral az arcán veregette meg a vállam.
-Lizzy, mennünk kell, hogyha még időben el akarjuk intézni az esküvőt! - szólt Loi. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma Loival a belvárosba megyek. - Rómeó egy, - adott egy puszit Harrynek - Rómeó kettő - intett Liamnek is. - Későn jövünk. Rendeljetek vagy főzzetek. - a nővérem átgondolta a mondatát, s kijavította - Mint mondtam, rendeljetek valamit. Sziasztok!
Azzal a hátamat tolva, kilökdösött a házból.
Teljesen vörös fejjel ültem be Lia és Nessa közé, a hátsó ülésre. Előre pedig Eleanor pattant be.
-Ki vagy pirulva - intett hátra El. Loi résnyire húzta szemeit.
-A lovagjával pusziszkodtak. - mondta ki nemes egyszerűséggel.
Eleanor szája tátva maradt, s most már 180° fokban felém fordult.
-Ne... Ez komoly? Te és Liam? - arcára az öröm ült ki.
Meggy piros fejjel bólintottam, s a kezeimbe temettem az arcom. Louis barátnője meg sikított egyet.
-Együtt vagytok? El sem hiszem. Olyan régen volt, mikor...
-Eleanor! - állítottam le. Mert azért ez nem igaz. - Csak egy csók volt. Emlékszel? Holnap elutazok. Los Angeles. - soroltam. El lebiggyesztett szájjal vette fel a napszemüvegét.
-Értem - mondta.
A mellettem ülő két lány pedig egyszerre nevetett fel.
-Te és Liam? - kérdezte Lia.
-Nevetséges! - folytatta Nessa - Liam Taylorral kavar. - ösztönösen haraptam be alsó ajkaimat. Így tartottam a nyugalmam.
Míg a lányok nevettek rajtam, Loi hirtelen megállt.
-Lehet kiszállni! - mondta. Értetlenül néztünk felé. De hisz az út közepén állt meg!
Hirtelen lett csönd. Még mindig nem értettük.
-Na aki kineveti a húgom az kiszállhat és mehet tovább gyalog! - szólalt meg újból. Oh, most már értem.
Egy kicsi mosolyt erőltettem a szám sarkába.
-Nagyszerű! Én is így gondoltam. Máskor ne halljam meg. - fejezte be a nővérem és újraindította a kocsit.
Hálásan néztem a visszapillantó tükörbe. Loi egy aprót biccentett. Köszönöm. Jól tudja, hogy mit érzek Liam iránt. Még most is.
Miután kiszálltunk a kocsiból csillapodtak a kedélyek. Megrohamoztuk a belvárost. Ahányan voltunk annyi fele szakadtunk. Én a virágot mentem elintézni. Loi a lakodalmat egyeztette. Eleanor a díszítésben segédkezett, míg a két lány időpontot foglalt Loinak a köröm -és hajszalonban.
Legalább az egyikőjük segíthetett volna! Miért ketten intéznek egy olyan dolgot amit egy ember is eltudna?
Mikor beléptem a virágboltba, megcsapta az orrom a jellegzetes mézes illatt. Édes, csábító. Imádom.
-Lizzy! - köszöntött a virágbolt tulajdonosa. Rengetegszer jártam itt (gondoljatok az osztálytalálkozónkra), így szinte rokoni kapcsoltban vagyok Mrs Flower-rel. Ami nem meglepő, hogy a boltnak is Mrs Flower a neve.
-Mrs Flower! - üdvözöltem. - Hogy tetszik lenni?
-Tökéletesen. És te drágám? - kérdezett vissza illemből.
-Meg vagyok... - feleltem és legyintettem. Mrs Flower eléggé ismer. Ha legyintek akkor tudja teljes káosz van. - Az esküvőt jöttem leegyeztetni.
-Oh, persze. Máris! - Mrs Flower előverte az asztala alatt lévő kis füzetet és diktálni kezdte. - ... A csokor pedig...
-Liliom és orchidea - szakítottam félbe.- A kedvencem. - jegyeztem meg egy apró mosollyal.
-Pontosan. - mosolygott vissza rám. Nagyot nyeltem mikor megláttam azt a csokrot, amit Loi el fog dobni. Tudjátok, a sok nő odagyűlik a menyasszony mögé és sikítva várják, hogy az újdonsült feleség elhajítsa a kis csokrot. Amit egy szerencsés elkap és a mondás szerint, a társaságból ő fog legközelebb megházasodni.
Könnyek szöktek a szemembe.
-Minden rendben? - kérdezte a bolt tulajdonos.
-Öhm - dörzsöltem meg az arcom - persze! Csak elkalandoztam.
-Az a fiatal úr? - közelítette meg a témát óvatosan. Aprót biccentettem.
Le sem tagadhattam, hogy nem Liamen kattogok.
-Sejtettem. - bólintott.
-Mrs Flower, szeretném kérni, hogy mennyibe kerül ez a mindenség! - utaltam a virágokra.
A néni rám emelte tekintetét, s lerakta a tollat a kezéből.
-Ajándék! - suttogta - Tőlem.
-Nem, nem - tiltakoztam azonnal. - Ezt nem. Ilyen sok virágot lehetetlen, hogy csak úgy odaad. Kifizetem. Mennyi lesz? 400£? 500£?? - a táskámban lévő boríték után kezdtem kutatni, mikor Mrs Flower felnevetett.
-Ajándék. Jó előérzetem van. Azt hiszem megfelelő személy fogja a kezében vinni a nagy liliom-orchidea csokrot! - azzal felírta egy cetlire, hogy mikor hozza ki holnap a virágot. És átnyújtotta nekem.
-Hát akkor... Nagyon szépen köszönöm! - tekintettem hálásan a nénire.
-Lizzy! Gyere! - ölelt át - Aztán vigyázz a fátyolra! - suttogta a fülembe miközben megsimította a hátam. Hát oké... Biztos. Milyen fátyol?
-Viszlát Mrs Flower! - intettem, s kiléptem a boltból.
Fura egy néni az biztos. Azonnal üzentem Loinak, aki rá egy percre felhívott.
-Minden el van intézve. Perrie az imént hívott, hogy a torta is megvan. - hadarta - Olyan nyugodt vagyok most. - halványan elmosolyodtam.
-Nagy nap lesz a holnap. - mondtam.
-Az biztos! - vágta rá. - Na csörgök Elnek illetve a két Miss England-nak! A kocsinál várj!
-Oké. - kinyomtam és a táskám mélyébe süllyesztettem a mobilt.
Elbotorkáltam a kocsiig, és mivel a nővéremnél volt a kocsikulcs vártam. Neki dőltem a fehér BMW-nek és onnan kémleltem.
A nyári szellő emlékeztetett a tavalyi nyárra. Ilyenkor már be voltam zsongva. Izgatottan vártam azt  koncertet. Ha belegondolok... Minden úgy történt ahogyan azt elterveztem. Egészen a furcsa álmokig.
Ha visszagondolok ezekre kiráz a hideg! A legutóbbi pedig... Rejtély marad.
Kiveséztem a múltat. És csak ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy pár órával ezelőtt megcsókoltam Liamet. Te jó ég. Pánik szerű dolog motoszkált bennem. Visszacsókoltam. Megbántam. Holnap elmegyek. Liam hiányozni fog. Tudtam.
-Héj csajszi! - kiáltott nekem Eleanor. - Megjöttünk! - Loival, illetve a két Miss England-dal sétált felém. - Minden oké? - kérdezte miután nem reagáltam a szavaira.
-Aha, csak... - megakadtam és nevetve vállat vontam.
-Had találjam ki - kezdte Loi - Payne.
Az ajkaimba harapva bólintottam és beültünk a kocsiba. Mintha megérezték volna, hogy nincs kedvem beszélgetni. Az út csendesen telt.
Otthon lerúgtam magamról a telitalpú szandálom, s a nappaliba érve lehuppantam a kanapéra.
Kb. egy óráig bámultam a fehér plafont -aminek őszintén mondom semmi értelme nem volt, sőt még talán be is aludtam 10 percre - mikor betoppant Zayn. Jó volt látni. Az utóbbi időben mindig melegséggel töltött el a jelenléte.
Szó nélkül leült mellém.
Nagyokat pislogtam mire észrevettem, hogy Zayn szokatlan csendben van. Valamit mondani akart.
-Zayn? Gond van? - fordultam felé.
-Nem csak... - nevette el magát. - Furcsa, hogy holnap leszel itt utoljára. Sok mindenen átmentünk.
-Az biztos - néztem magam elé.
-Liz! - ha csak meghallom a nevem rövidített változatát kiráz a hideg. Csak Zayn hív így. - Valamit mondani akarok... - tudtam. Érdeklődve fordultam felé. - Tudom, hogy lehetetlen, de... Kérlek maradj!
-Zayn... - szívem összeszorult. Nem tehetem. -Liz. Ne miattam. - sütötte le szemeit, mire felvontam a szemöldököm - Liam miatt. Szüksége van rád!
-Persze, és szüksége van Annre meg Taylorra is... Chh... - pufogtam.
-Nem, nem... Ott voltam mikor a Tayloros incidens történt. Tudod mit láttam? - kérdezte. Megráztam a fejem és tekintetem Zaynre emeltem - Egy bekeretezett képet rólatok. Illetve egy L betűs nyakláncot. A nyakamhoz kapva észleltem, hogy az enyém rajtam van... Akkor meg?
-Neki is van egy? - húztam elő a medáljánál fogva.
-Ezek szerint. - vont vállat. - Szóval kérlek maradj! - könyörgött.
Számat elhúztam, furcsa volt Zayntől ezeket hallani.
-Ez volt az álmom. Híres divattervezőnek állni. Nem maradhatok! - szemeimet újból a padló felé irányítottam. Kezdett komoly lenni a beszélgetés.
-Jóvá akarom tenni. - suttogta. Értettem mire gondol. A kapcsolatunkra. Mikor megtaláltam a gyűrűt a zsebében. Életem egyik legszörnyűbb napja volt.
-Nem kell. - kezemmel megszorítottam a kézfejét. Arcát felemelte, s a szemembe nézett.
-Liz... - hangja bársonyos volt. - Köszönök mindent. A veled töltött idő egy percét se bántam meg! Ha lehetne újra élném pár pillanatát. És nagyon sajnálom amit tettem, de nekem Perrie az igazi. Ezt te is tudod.
-Persze! Én is köszönöm. - biccentettem. Kínos csend telepedett a szobába. Őszintén mondtam szorongtam. Jól éreztem magam Zayn társaságában, de valamitől tartottam. Valamit még mindig nem tisztáztunk Zaynnel. És jól tudom, hogy ő is ugyanezt akarja mondani. Csak nem tudja megfogalmazni. - Zayn... - kaptam fel a fejem. Barna szemeivel újra arcomat kezdte kémlelni. - Én szeretem. - böktem ki. - Mindig is szerettem... Egész végig, amióta ismerem. Olyan közel álltunk egymáshoz. És még most is... - vettem egy hatalmas levegőt, majd azzal a lendülettel ki is fújtam. - Szerelmes vagyok Liam Payne-ba!
Zayn óvatosan elmosolyodott, megragadta a karom és magához húzott.
-Szabad? - nevetett.
-Szingli vagyok - feleltem úgy szint nagy mosollyal. Azzal belepuszilt a hajamba.
-Megkönnyebbültél? - kérdezte.
-Aha, mondjuk... - terültem el a kanapén.
-Nehéz esetek vagytok! - csapott a homlokára. A többes szám miatt pedig azonnal felültem.
-Esetek? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Zayn... - tudtam, hogy tud valamit amit én nem. A pasik is lelkiznek? - Ti ugyanezt megbeszéltétek Liammel! - támadtam le. - Ti kis... kis, huncutok!
-Hé! Liz, nyugodj le! - nevetett. - Na jó, talán beszélgettünk. De, mint férfi a férfival! - védte magát.
-Aha - legyintettem. - Nem most jöttem ám le a szélvédőről... Na mit mondott? - csusszantam közelebb. A kíváncsiság majd megevett.
-Azt, hogy - hajolt közelebb - ha ezt nem hagyod abba belehajít a medencébe! - kiáltotta a fülembe. Kösz. - Fejezd be. Mi beszélgettünk, kettőnk között marad. A legjobb haverom, nem fogom elárulni.
-És én nem vagyok a legjobb haverod? - vágtam kiskutya képet.
-Jaj, Liz... Ne nézz így! - sóhajtotta. - Megszakad a szívem - pont ez volt a célom.
-Most megsértődtem. - fordultam el játszva a sértődöttet. Szemem sarkából azonban figyeltem a kétségbeesett barátom.
-Oké - sóhajtotta. Elkapta a karom, és az ölébe húzott. Ha nem tudnám, hogy csak barátok vagyunk félreérteném a helyzetet. Nem tudom mi ez, köztünk. Mintha a bátyám lenne. Kötődünk egymáshoz. - Na figyelj. Ismered Liamet. Tudod milyen kis érzékeny típus. Azonban mikor rányitottam a múltkor, mikor Taylorral...
-Jó, tudom... - nem akartam hallani arról a csajról.
-Nagyon maga alatt volt. Az utána lévő percek pedig még rosszabbak voltak számára. Kezdte megérteni, hogy miért féltetted annyira, hogy miért varrattad magadra azt a tetkót - lepillantottam a csuklómra ahol még mindig ott díszelgett a Stay Strong felirat. - Mindent felfogott.
-Uh... - sütöttem le szemeimet. Kellene egy utolsó esély. Egy utolsó, hogy mindent helyre hozzunk.
-Na szóval én ennyit mondtam. Többet nem vagyok hajlandó kotyogni. Ha ebből le tudod szűrni akkor oké, de én ennyi voltam. Ki engedsz? - kérdezte mivel még mindig az ölében feküdtem.
Szó nélkül felálltam és elengedtem.
-Zayn! - szóltam utána. - Kösz! - mosolyodtam el. Mire ő is megvillantotta tökéletes Colgate reklámos mosolyát.
-Szívesen. - azzal felment a lépcsőn.
Nekem meg még volt pár ruha amit el kellett dobozolnom. Így én is felrohantam a szobámban. Szerencsés létemre (haha) belerúgtam a küszöbbe. A lábujjam egy óriásit reccsent én meg egy orbitálisat ordítottam.
-Mi a franc? - szaladt ki Liam.
-Belerúgtam a küszöbbe - jajdultam a földön ülve. Tényleg nagyon-nagyon fájt.
-Istenem de szerencsétlen vagy - fogta a fejét nevetve.
-Most kiröhögsz? Igazából valami segítségre vagy bocsánat kérésre várok! - Liam arca hirtelen komolyodott el.
-Kérjek bocsánatot, mert belerúgtál a küszöbbe? Lizzy te nem vagy komplett! - akadt ki. 
-Nem! Nem, ne forgasd ki a szavaim. Kérj bocsánatot mert kinevettél. - győzködtem. Éreztem, hogy itt kezdődik valami. Valami aminek valami nagy lesz a vége. 
-Te hülye vagy! - azzal legyintett egyet és hátat fordított. Nem hagyhattam, hogy elmenjen. 
-Tudok a nyakláncodról! - kiáltottam utána. Liam megtorpant, ökölbe szorította a kezét, majd újból kiengedte az erőt, s megfordult. Arca nem árult el semmit. Tudta, hogy nem kellett volna elmondanom neki. - A L betű. - húztam elő az enyém.
-Tudom - suttogta.
-Ez cuki - nevettem el magam. Mire elmosolyodott és teljesen belepirult.
-Add a kezed - nyújtotta az övét, s felhúzott.  - Rá bírsz á... - még ki se mondta, már össze is rogytam Liam kezeiben. - Ennyire komoly?
-Nem tudom. Fáj. Meg zsibbad. Hülye küszöb. - szidtam a tárgyat.
Liam egy ideig vacakodott. Idegesen kapkodta a fejét.
-Na figyelj, beviszlek. - emelt fel.
-Nem kell! - kalimpáltam.
-Maradj nyugton, vagy beledoblak a medencébe. - és tényleg ő mondta. Azt hittem, hogy Zayn viccel. - Most miért vágsz ilyen képet? - kérdezte.
-Semmi, semmi. - tereltem a témát. - Amúgy Liam vigyázz a dobozokkal. El fogsz esni! - amint kicsúszott a számon ez a mondat, Payne és csúszott. Elértük az ágyat így én sikeresen ráestem. Az exem pedig rám. 
-Basszus! - nyögött fel. És félig feltápászkodott. Barna szemei radarként pásztázták arcomat. Éreztem szíve hangos dobogását. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Mi az? - nevettel el magam.
-Semmi, csak fura ez a szitu - szemeit továbbra se vette le rólam. - Gyönyörű vagy! - tűrte el a hajam. Kezét végig simította az arcomon. Beleborzongtam. Az utolsó éjszakám volt, és miveel éreztem, hogy ki kell használnom. Meg is tettem.
-Csókolj meg! - böktem ki.
-Mi? - hőkölt hátra Liam.
-Jól hallottad. Liam, ne játsszunk az érzéseinkkel. Semmi nem változott közöttünk. Csak...
 
Liam nem tétovázott. Hogy elhallgattasson, újból rám feküdt, s megtette amire kértem. Legurult rólam és most én kerültem felülre. Elkezdtük. Forró csókokkal halmoztam el, és úgyszint ő is. Nem bírtam magammal. Hogyha nem teszem meg, kész... belehalok. Lerántottam róla a pólót, majd az ölébe kapott. Hirtelen minden durvulni kezdett.
-Lizzy, Lizzy. - tolt ez magától. Homlokunk még mindig összeért. Kezeimet mellkasára helyeztem, onnan figyeltem mit mondd. - Nem lehet - lihegte két csók között.
-Liam... - suttogtam. - Én akarom! - hangsúlyoztam az "én" szót. Elnevette magát, s egy apró csókot lehelt ajkaimra.
Megtörtént aminek meg kellett. És itt a nagy BUMM.
Az utolsó londoni éjszakámon. Az esküvő előtt egy nappal. Lefeküdtem Liam James Payne-nal.
Tudtam, hogy ezzel magamnak okozok fájdalmat. Tudtam, hogy hiányozni fog... És mégis belementem.
A franc egye meg! Képtelen vagyok itt hagyni... Szeretem.