48.rész Oh my God

Hali! Na végre írhatom, hogy hali! :D Már nagyon régen volt rész :/ amit rettentően sajnálok, de egyszerűen nem volt időm ://
Nem tudom, hogy mikor fogom a kövit hozni, valószínűleg hétfőn.
MÉG MINDIG IMÁDLAK TITEKET :D ♥
Amúgy megint újítottam a blog kinézetén. Hogy tetszik nektek? Örülnék, hogyha megírnátok kommentbe :3

Remélem tetszeni fog ez a rész is :D 
ui.: a blogversenyt MEGHOSSZABBÍTOTTAM! SZÓLJATOK AZ ISMERŐSÖKNEK! 

KÖSZÖNÖM :D  ♥


Várok mindenféle kommentet. Ja igen PIPÁLNI ÉS KOMIZNI ÉR :D (meg természetesen feliratkozni, bár annak nehéz lesz aki már egyszer feliratkozott :D)


Kiss&Hug&Love: El



Az eső friss illatára tértem magamhoz. Ahogy a hideg szellő megcsapta az arcom, kész felüdülés volt. Párat pislogtam, majd mikor feleszméltem, hogy mi történt arcom fal fehérré vált.
Azonnal felültem és körbe pillantottam. Újra a kórházban. Lassan bérletet kell ide váltanom...
Kezeimen végigtekintettem, de nem sokat láttam. Az egész be volt kötözve. A fehér géz úgy szint marta sebeimet. Csak kíváncsiságból kukkantottam be a takaróm alá. Ahogy gondoltam, a térdemet is a fehér kötés díszítette.
Visszadőltem a puha párnára és a kezemet tanulmányozva elmélkedtem. 
Ahh... De hülye voltam!! Tönkretettem magam egy hülye álom miatt!!!! Hogy lehettem ilyen, hogy is mondjam... Önfejű? Vak? Beképzelt? Makacs? Idióta? Túl aggódó? Hülye? Ezekre a szavakra kellene egy gyűjtőnév... Na kb. az voltam én -tessék rímekben beszélek!
Ajtó nyikorgásra kaptam fel a fejem. A nővérem lépett be rajta. Arcára kiült a megnyugvás amint megpillantotta, hogy ébren vagyok. Lassan mellém sétált, s leült.
Hosszú ideig csak az ablakon besütő, aranyló napfényt bámulta. Majd megtörte a csendet.
-Hogy vagy? - alap kérdés, de ez is sokat számított.
-Fáj! - nyeltem egy nagyot.
Loi bólintott és idegesen tördelni kezdte az ujjait. A kezén észrevettem valamit. Egy bőrkarkötőt. Méghozzá... Harry karkötőjét!!!! 



Az agyam beindult. Ezer meg ezer gondolat lepte el. De csak egy számított.
-Hol van Liam? - kérdeztem teli reményekkel és némi izgalommal. De érezte, hogy Loi mit fog válaszolni, elfordult és az ablakon kinézve válaszolt. 
-Amerikában. 
Szívem összeszorult, tehát képzelődtem. Biztos az altató miatt volt. Pedig olyan valóságosnak tűnt, ahogyan megjelent a kocsi ajtajánál... 
-Nem vagy éhes? - kutakodott egy szatyorban a nővérem.
-Nem. 
-Egyél valamit.  Ez így nem egészséges... 
-Loi - kiáltottam - hagyjál már! Most pont ez a szar hiányzik a legkevésbé!!! - na jó ez lehet, hogy egy kicsit sok volt tőlem, de amilyen állapotban volta, nem csoda - Kimennél? - sóhajtottam.
-Szólj ha valami kell - és még mindig tűri a viselkedésemet. Minden tiszteletem az övé.
Miután Loi elhagyta a szobát erőt vettem magamon és felültem. A szám eléggé kiszáradt, így az éjjeliszekrényen lévő pohár után nyúltam. A kezem megremegett és a párás külsejű pohár kicsúszott a kezemből. Úgy járt ahogy a gyümölcsleves üveg. Kristályló szilánkokra tört. 



A csörömpölésre azonnal beszaladtak vagy tízen. 
-Csak kiesett a kezemből! Nem vagyok őrült - nevettem a saját szerencsétlenségemen. A fejemet csóválva figyeltem, ahogy a "nép" kivonul a szobámból. 
Elly azonban megtorpant és visszanézett rám. Kétségbeesettség ült ki az arcára. Intettem neki: üljön le.
-Baj van? - tudakoltam.
-Ezt pont te kérdezed tőlem? Nekem kellene tőled? - simította ki a takarót a lábamnál, majd helyet foglalt.
-Amúgy, ha már itt tartunk borzalmasan vagyok. Most kezdem csak igazán felfogni, hogy mit műveltem, mint ezt egy hülye álom miatt. Ami még hihetetlen, az, hogy ez az egész dolog lelkileg jobban megviselt, mint fizikailag... - Elly arca felvette a fal fehér színét, így abbahagytam a monológom és a lényegre tértem - Még egyszer kérdem, jól vagy?
-Lizzy - nézett rám ijedten és a hasához kapott. Atya ég - a baba... - suttogta.
-Elly, mi van? - rúgtam le magamról a paplant.
-Hívj orvost. 
Szörnyű volt látni a húgomat szenvedni. A levegőt gyorsabban vette, míg könnyei lassan eláztatták a papírzsepit. 
Az ágyam mellet lévő telefont használva szóltam egy nővérnek.
-Egy perc és jönnek, bírd ki - nem volt valami bíztató, de abban a pillanatban akkora sokk ért, hogy nem tudtam reagálni. Felcsendült a You&I (hangulatom szerint változtatom a csengőhangokat, de szerintem ezt már mondtam), ami azt jelenti, hogy Liam hív. Ha Loi beszámolt neki a dolgokról, akkor...akkor...
Egy pillanatig gondolkoztam, végül a piros telefonra mentem. Kinyomtam.
A nővérek bejöttek Ellyért és kivitték.
Én egyedül maradtam a csendben, és idegeskedtem a húgomon. Végül legnagyobb kínomban elnyomott az álom.
Este 8 óra körül a Forever Young ébresztett (igen addig aludtam). Kérdő pillantást vetettem a mobilomra, majd magamhoz vettem.
-"Louis Tomlinson"  - suttogtam magamnak a hívó nevét. Mit akar? Jesszusom! Nem hívtam vissza Liamet!
Mire észbe kaptam Harry szólója abba maradt, vagyis Lou letette a telefont.
-Hoztam vacsit! - nyitott be Loi, azonnal felkaptam a fejem és eszembe jutott Elly.
-Köszi - nem pirítós!! Nem pirítós!!!! Valami húsféle, vagy tojás. Mindegy! Az a lényeg, hogy nem pirítós.
Jó ízűen kortyoltam bele a baracklébe. Szomjas voltam, és éhes is. Igaza volt Loinak, muszáj ennem és innom. Az étkezésem közepén "szívrohamot kaptam", vagyis nem igazából, csak Harry hívott (nála a Heart Attack szól...).
-Nem veszed fel? - pillantott Loi a mobilomra.
-Nem tudom. Félek, hogy hallatszani fog a hangomon, hogy valami gond van.
-Felvegyem? - csillant fel a nővérem szeme.
-Ne szólj semmiről. És legyél gyors!
-Rendben - bólintott és felvette - Kihangosítom. Szia Harry!
-"Loi? Liam vagyok! Lizzy a közeledben van?"
Óvatosan megráztam a fejem. NEM. NEM!
-Öhm... Most nincs. De ha hazajön akkor szólok neki, hogy kerested! - egy átlagos ember itt elköszönne és lerakná a telefont, de Liam nem átlagos.
-"Hazajön? Hol van?"
-Vásárolni a...a... - suttogtam, de megakadtam.
-Vásárolni a...a... -ismételte Loi a telefonban.
-A plázában! - fejeztem be.
-A plázában. Igen. Ott van. Elment Ellyvel egy kicsit vásárolni.
-"Értem. Na mindegy, szólj, ha hazaért. Szia!"
-Szia! - Loi lerakta. Szúrós pillantást vetettem rá.
-Igen. Ott van?? Ez komoly! Loi, Liam nem hülye ebből simán rájön!
-Szerintem, nem sejt semmit.
-Hagyjuk! Reménykedjünk.
-Nyugi, Lizzy. Nem lesz semmi. Hamarosan hazaérnek és minden visszatér a régi kerékvágásba.
-Jó lenne... Amúgy - jutott újra az eszembe - mi van Ellyvel?
Loi, lehajtotta a fejét és csak intett egyet. Mi van vele? Már mint Loival, de ha már itt tartunk, akkor már Ellyről is beszámolhatna.
-Loi? Mi történt?
-Ne mo-most...- csuklott el a hangja. Istenem!!!
-Ugye nem...nem halt meg? - a pulzusom az egekben volt. Így a mellettem lévő gép hangosan (és gyorsan) csipogni kezdett.
A nővérem megrázta a fejét (enyhe megkönnyebbülés).
-Akkor meg mi van vele? - még mindig ezerrel csipogott az a rohadt gép, mikor a nővérem felállt és kirohant a szobájából.
Mivel még mindig fájt a talpam, Ariel módjára "óvatosan" mankóval "rohantam" utána. Kb. a folyosó végénél elvesztettem az irányát.
Nem adtam fel, befordultam jobbra, majd be a liftbe, végül a porta elé álltam.
-Üdv. Elly White szobája iránt szeretnék érdeklődni - álltam a portásnő elé, aki elég furcsán nézett rám.
-Maga...maga nagyon ismerős nekem - tolta lejjebb a szemüveget.
Tudom mire gondolt. Mikor Anne kiszivárogtatta rólam a képeket, tel volt a net velem. Nos, nem akarom előröl kezdeni ezt a egészet, így...
-Oh, igen. Sokszor jártam már kórházban. Hol a tesóim miatt, hol magam miatt - szép mentés!
-Biztos - vonta meg a vállát és kikereste nekem Elly szobaszámát (jaj Lizzy megint a rímek!!!) - 169 - mondta. Ez most komoly? Ilyen szerencsétlen egy szobaszámot! :D
-Köszönöm. További szép estét! - azért az illem nem maradhat el. Elköszöntem és már ott is voltam a szoba előtt.
-169 - mosolyogtam, majd a vigyort letörölve benyitottam.
Elly aludt. Lassan odasántikáltam az ágya végébe meglesni a papírjait. Egyiken csak rajta kell lenni, hogy mi a baja?
Leakasztottam a tömböt és a kezembe vettem. Elkezdtem olvasni. Elly White, 17 éves... Tipikus adatok. De amikor a végéhez értem, a szemem megtelt könnyel.
Ez nem lehet. Ezért szenvedett annyit? Nem...
Lesokkolva álltam az ágy végében mikor Elly felébredt.
-Elly - fordultam felé. Az arcomról pedig egy nagy, kövér könnycsepp zúgott le.

A húgom ugyanolyan kétségbeesetten nézett rám, mint ahogyan én rá.
-Lizzy, mondd, hogy csak álmodok - megráztam a fejem és megöleltem.
-Sajnálom... De mégis... Hogy? Mi történt?
Elly pont belekezdett volna, mire Loi rontott be a szobába, teljesen lesokkolva. Konkrétan úgy bőgött, mint akinek az a munkája.
-Loi? Jól vagy? - rohantam oda hozzá.
-A fiúk..- préselte ki magából.
Ösztönösen gyomorgörcsbe állt a gyomrom.
-Jól vannak? - kerekedett el a szemem - Mi van velük?
-Louis most hív-hívott. Autóbalesetet szenved-vedtek...
-Istenem... - kaptam a szívemhez, mintha egy pillanatra megállt volna. Atya ég...  Le kellett ülnöm, de még így is rosszul lettem. Hirtelen forogni kezdett a világ. A földre zuhantam, és minden elsötétült...