58. rész L&L

Hahhi!!
Jó hírrel jöttem. Kettővel is! :)
1. Itt a következő rész!
2. Terveim szerint 60 rézes lesz a blog! Tehát még 2 rész :) (egy még biztos lesz)

Nem húzom az időt. Köszönöm a pipákat és a kommenteket! Jó olvasást! :)

Kiss&Love&Hug: El xXx

 

Fáradtság, félelem, kín. Ez a három szó jellemzi az elmúlt éjszakát. Kb. 2 percenként riadtam fel arra, hogy valaki mocorog. Illetve, hogy megnézzem; az illető még ott fekszik-e mellettem?
Ott feküdt, kétségtelenül. Egész éjjel. Borzasztó érzés volt, mikor egy kicsit is hozzám ért. Puha bőre egészen kívánatos. Tetőtől talpig kirázott a hideg! Éreztem az illatát, teljesen görcsbe rándult a gyomrom. Mintha a vádlimból tépték volna ki az inakat.
Reggel mikor felkeltem, nyugodtan szuszogott. Az emelkedő, majd lesüllyedő takaró alól halk horkolás hallattszódott.
Ha belegondolok hányszor aludtunk így. A jövőhéttől pedig már egyszer sem lehet.
Ki tudja? A változások néha jók, néha nem. Loi hozzámegy Harryhez. Elly újra Niallel van. És LA-be költözök. Aki azt mondja, még ezek után is, hogy minden rendben lesz, azt esküszöm megfujtom egy kanál vízben!
Belebújtam a köntösömbe és lenyomtam a kilincset.
-Hova mész? - rekedtes hangja megremegtette a földet aladttam. - Már is utazol Los Angeles-be? - nevetett. Lassan felült és beletúrt kócos hajába. Miért? Miért van az, hogy minél jobban el akarom felejteni, annál jobban belém vésődik minden egyes kis dolga, és mozdulata?! Miért?
Megfordultam és elnézve fölötte válaszoltam.
-Még nem. Majd csak az esküvő után. - karjaimat összefontam magam előtt, s csak figyeltem.
Az exem lerúgta magáról a takarót és felállt. Szemeim mágnesként tapadtak rá. Kidolgozott teste és az egy szál boxer valahogyan elterelte a figyelmem. Átkozom azt az embert aki feltalálta a boxert és a kondigépeket.
Amint egy lépést tett felém beharaptam alsó ajkaimat. Ó anyám!
-Lemaradtam valamiről? Te is férjhez mész? - "szólt be".
-Viccesnek érzed magad? - szóltam vissza. - Loi esküvőjéről beszéltem. Amint lezajlik a ceremónia rohanok a gépre. Húzok el innen... Nem érdekel senki és semmi. - idegességemben ide-oda kapkodtam a fejem. Nem akartam folyton Liamet bámulni, de elvesztettem az önkontrolom. Szemeim nem mozdultak a fiúról. - Még ha ideragasztanának... Akkor sem maradnék..
Liam arckifejezése a mondatom hallatán sokat változott. Pimasz mosolyra váltott. Tudtam, hogy mi következik, mégsem futottam el.
Tett még néhány lépést felém, s óvatosan leemelte a kezem a kilincsről. Majd visszacsukta az ajtót. Mögém állt és végig húzta kezeit a karomon. Egy újabb késdöfés a szívembe.
Kezei megállapodtak a csuklóimon. Mélyeket lélegeztem. Mellkasam csak úgy emelkedett. Kezei újra útnak eredtek. Egyik a csípőmnél "parkolt le", míg a másik a hajamat babrálta. Háttal álltam neki így fogalmam sdm volt, hogy mit művel. Félre tűrte barna tincseimet és puszilgatni kezdte a nyakam. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Mire Liam másik kezét használva erősen magához rántott. Éreztem keményedő férfiasságát. Tehát még simán beindul rám. Úgy ahogyan Anne-re, Loira, és akár valamelyik kis vendégünkre?! Na nem.
-Miért csinálod ezt velem? - suttogtam alig hallhatóan. - Hányszor eljátszottuk ezt. Hányszor a csapdádba estem. Két kezemen nem tudnám megszámolni. Mégis... Minek ez?
Liam jobb kezével elengedte a csípőm és a fülem mőgé tűrte a hajam. Teljesen bele borzongtam!
-Szenvedsz? - suttogta.
Kínos helyzetben éreztem magam. Ha azt mondom neki, hogy igen akkor elkezd csesztetni, hogy miért nem vállalom fel az érzéseim. Ha pedig azt mondom, hogy nem, akkor folytatja...
-Nem éppen a legkellemesebb. - feleltem. Erősen összeszorítottam fogaimat, mielőtt még egy sóhaj elhagyta volna a számat.
-Most már tudod milyen érzés. Ugye? Szar. - pontosan tudtam, hogy mire értette. És igen... Szar volt. Liam ugyanezen ment keresztül mikor nem adtam neki több esélyt. Kínozta a puszta jelenlétem. Akkor én mit mondjak? Ahh...
-Sajnálom - nyögtem ki akaratlanul. Liam engedett a szorításon. Sóhajtott egyet és elengedett. Mikor már azt hittem vége a kínzásnak, újból magához rántott.
-Ennyi? - kérdezte és pimaszul elnevette magát. - Szánalmas vagy... Kis ringyó... - a szavak hallatán ökölbe szorult a kezem. Legszívesebb abban a pillanatban behúztam volna neki egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. De a szívem mást súgott. Ész vagy a szív. Az utóbbi mellett döntöttem. Kezemet ellágyítottam és... szívből pofoztam meg... Ész vagy szív. Mindkettő azzal végződött volna.
Kezem akkorát csattant az exem arcán, hogy abban a minutumban kirajzolódott a kezem körvonala. A véraláfutás kezdetét vette.
A belsőszerveim összefacsarolódtak. Mintha egy mihaszna mosogatószivacs lett volna a testem. Ami kezd vizes lenni. Könnyeim eső szerűen kezdtek potyogni. Fejemet értetlenül ráztam. Liam rám emelte szúrős tekintetét.
-Ribanc? - suttogtam. Alig hittem el. - Hiába volt az a pár hónap együttlét?
-Lizzy, nem úgy értettem... - kezdte. De nem hagytam annyiban. A szavakat csak úgy köptem.
-Most van fogalmad róla mit mondtál? Ennyit jelentek neked? Ja igen... Ha nem veled vagyok, akkor már egy szánalmas ribancnak számítok. Elárulom neked, Zayn, Louis, Harry és még Niall is, akivel nem is voltam együtt... Jobb nálad. Hogy jobb-e?? Egy milliószor... Persze az nem számít, mikor te harminc lányt fektettél magad alá két hónap alatt! De ha én nem akarom a kapcsolatot veled, akkor már ribanc vagyok. Liam... Undorító vagy. - éreztem, hogy szemeim felduzzadnak. Sós könnyeim pedig a pizsamámra hullanak. És akkor kimondtam azt a pár szót amik régóta nyomták szilánkosra tört szívemet. - Bárcsak soha ne találkoztunk volna...
Liam szemei elkerekedtek. Arcából hamar kiiramlott a vér, s porcelán színű lett. Ráült a döbbenet és... A csalódottság.
Sűrűn pislogott felém. Pasiból van, de tudom, hogy milyen érzékeny. Egy mély sóhaj után reagált.
-Hibáztam mikor leribiztelek. Te nem egy ribanc vagy... Annál rosszabb. Rád nincsenek szavak. - kolomp szerint ütötték meg a legérzékenyebb pontom. A sírásnak meg már mindegy volt. - Életem legszebb napja lesz, mikor elhagyod ezt a rohadt országot és a világ másik felére költözöl! - kiabálta a képembe. Mérgében egy óriásit ütött a falba. A csendet egy hatalmas reccsenés törte meg.
-A rohadt életbe! - "jajdult" fel. A vállához kapott.
-A kulcscsontod? - léptem hozzá közelebb.
-Mi közöd van hozzá? Menj és inkább pakolásszál! Ilyenkor fontos leszek?
-Csak megkérdeztem, hogy mi a bajod? - védtem magam.
-Te! - vágta rá. Szemeiből csak úgy sugárzott a rosszakarat. Szörnyű volt - Te... Te vagy a bajom! - elfordult, s kinyitotta az ajtót. - Eddig minden erőmmel azzal voltam, hogy itt tartsalak. De nem férünk el egy kontinensen... - suttogta és becsapta az ajtót.
Egyedül álltam a szobában teljesen megroskadva. Könnyeimből lassan tócsa keletkezett. Neki döntöttem a hátam az ajtónak, és hagytam, hogy lábaim ellazuljanak. Lerogytam a földre, arcomat tenyereimbe temettem, s hagytam, hogy a kín és a fájdalom elemésszen. 

*Liam szemszöge*

 

Hirtelen a vállamhoz kaptam. Sikeresen kiugrasztottam. Berohantam a szobámba, hogy felkössem a kezem valami sállal, vagy esetleg egy kendővel. És miután rendbe raktam magam, akkor esett le, hogy mit is tettem. Lizzyvel. Ok nélkül ribiztem le. Ok nélkül sértettem meg, és mégis... Ő okkal sír. Rettentően sajnáltam. A bűntudat csak úgy mardosott. Legszívesebben kiugrottam volna az ablakomból! Átvergődtem magamat a csupa csajos cuccokon - azért furdalt a kíváncsiság. Vajon miket tartanak a bőröndökben? - és leguggoltam az ágyam mellé. Ép kezemmel tiszta erőmből megrántottam a komódom legalsó fiokját. Az erő hatására a fiok kiesett, a benne lévő személyes tárgyaim pedig széthullottak. A fényképek alatt végre megpillantottam azt amit kerestem. Egy pici doboz. Felültem az ágyra és az ölembe vettem. A tartalma nem volt sok. De nekem mégis a fél világomat jelentette. Egy bekeretezett fotó, ami tavaly nyáron készült rólam és Lizzyről. Illetve egy L betűs nyaklánc. Nem, nem loptam el az exemtől. Kettő van. L, mint Liam és L, mint Lizzy. Soha nem mondtam neki, és most már nem is fogom. Hisz elmegy. Konkrétan elkergettem. Talán így jó. Lehet tényleg nem vérünk el egy kontinensen. Vagy ha mégis akkor kitör a III. Világháború. Ez a sok kétségbeesett kérdés. A mögöttem lévő ajtó csapódására kaptam fel a fejem. Taylor lépett be rajta. A kezemben lévő képet az ágyra dobtam és felpattantam.
-Oh... - torpant meg - Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagy. - előre lógó szőke tincsét csavargatni kezdte. - Mi történt a kezeddel? - lépett közelebb hozzám. Vörös, spagettipántos topja tökéletesen simult karcsú alakjára. Ezt még fokozta a combig érő fehér tűlszoknya, illetve, hogy teljes legyen az összkép... A mély dekoltázs. Egyre többször néztem végig rajta és valami dolog folytán megkívántam. Pasiból vagyok! A vörös a gyengém... Az alakjáról és az egyéb dolgairól nem is beszélve. És szőke! Elég szar napom volt. Ráadásul a Lizzyvel való veszekedésem után úgy éreztem, hogy 'minek nekem Ő, mikor itt van ez is?'. Erősen koncentráltam, hogy ne veszítsem el az uralmam. Alsó ajkaimba haraptam, de mégis megtörtem. Loi mondta, hogy Taylorral és Nessa-val vigyázzak, mert ők a pasifalók. Lia huncut, ő is az de csak "csendesen" (?). Bella pedig foglalt. Neki van barátja. Tay volt kéznél. Elkaptam a csípőjét és egy gyors mozdulattal a falnak döntöttem. Vadul neki estem ajkainak. Szívem egyre szaporábban dobogott. De nem Taylor miatt. Az agyam egyfolytában Lizzyn járt. Megkaphatok bárkit! Miért kellene nekem Ő?  Két kezemet a szöszi köré csavartam, majd felkaptam. Egyenesen az ágyhoz vittem, ahol gyengéden lefektettem. Megfosztottam szűk, vörös felsőjétől. Úgy ahogyan rólam is lekerült a fehér póló. Erősen a hajamba túrt, mire felnyögtem. Teljesen begerjedtem, ha Zayn nem nyit ránk talán le is fekszek vele.
-Khm... - pattantam fel. - Taylor - biccentettem. A szöszi kezébe kapta a felsőjét és kitipegett. Az ajtó csapódás után Zayn teljesen kikelt magából.
-Mi a francot művelsz? Neked teljesen elmentek otthonról? - kiáltotta, s a kiáltás furcsa kézjelek kísérték.
-Csajozok. Szabad ember vagyok. - vontam vállat (ami rettentően fájt). Zayn elröhögte magát és folytatta a fárasztó, semmit sem érő agymosást.
-Csajozól? A szomszéd szobában pedig ott van álmaid nője! Miért mást fektetsz le? Komolyan a vak is látja, hogy titeket még mindig vonz valami... Valami ami semmi áron nem akar elmúlni!
Nagyot nyeltem az 'elmúlni' szó hallatán. Zayn mindig is a legjobb haverom volt. Akkor is mikor rohadtul utáltam. Minden titkomat pontosan tudja, és kívül belül tökéletesen ismer. Ezért is ultra gáz mikor neki van igaza.
-Nézd - sóhajtottam - Lehet, hogy van valami közöttünk. De most már csak volt. Az előbb volt egy durva vitánk. Totál ki vagyok!
-Ezért faltad fel Taylort? - vágott közbe.
-Mi? - vontam fel a szemöldököm. - Nem! Mit gondolsz?
-Hát, tudod... Csak úgy vigasz miatt estél neki a csajnak. Hogy elfelejtsd Lizzyt. - nyögte ki.
-Dehogy! Amúgy, ha pedig azért lett volna, akkor mi van?
-Semmi. - Zayn higgadt ember. Nehezen lehet kihozni a sodrából, ellentétben velem. Aki másodpercek alatt robban.
-Akkor meg? Azzal vagyok akivel akarok. Nem érdekel Lizzy!
-Liam - tette Zayn a kezét a fájós vállamra. Mire felszisszentem.- Mi van?
-Semmi, megütöttem. - feleltem egyszerűen. Semmi bajom. Vagyis van, de rohadtul nem érdekel. Amúgy ha Zayn törődne velem feltűnt volna neki a bekötözött kezem.
-Na... Hol is tartottam? Ja... Liam, legalább ne hazudnál magadnak... Vállald már fel, hogy szereted! - akaratoskodott. Nagyon elegem volt. Mindenki ezt hajtogatja nekem. "Vállald fel!" De minek vállalnám fel azt ami nem is igaz? Vagyis, nem is, részben nem igaz?
-Nem szeretem! Ki nem állhatom azt a csajt!! A faszért nem értitek meg, hogy elegem van belőle! Kepesztettem érte, és rohantam utána. Vagy 40-szer próbálkoztam, és visszautasított. Hiába minden! Akármennyire is nagyon szeretem, ő nem szeret viszont... - ordítottam. Utolsó mondatom után hirtelen néztünk össze Zaynnel. Furcsa dolog kezdett el belülről mardosni. Szívem ezerszer gyorsabban vert, mint máskor. Homokomon gyöngyözni kezdett az izzadság. Tenyereim és bőröm égett. Minden testrészem lángolt ahol egyszer Lizzy hozzámért. Számban megjelent csókja jellegzetes édes íze. Szégyenkezve pillantottam Zaynre.
-Csak ennyit akartam hallani. - bólintott. - Liam James Payne, te leszel a világ legnagyobb idiótája, hogyha elengeded ezt a lányt! - azzal megfordult és becsapta az ajtóm.
Kezembe vettem az ágyon lévő fotót. Arra eszméltem, hogy könnycseppek jelennek meg a kereten és a keret üvegén. Erősen a hajamba túrtam. A tárgyat pedig tiszta erőmből neki vágtam az ajtómnak. Az üveg benne több ezer darabra törött, a keret is elrepedt, a fotónak semmi baja sem lett. Ez volt a lényeg. 
Nem nem lehet. Nem szerethetem. Nem akarom szeretni! Úgyis elmegy. Vérig (vagy még tovább is) sértettem. Hogy maradna itt egy ilyen kegyetlen, szánalmas emberrel? 5 perccel ezelőtt estem neki az első lánynak akit megláttam. Igaza volt Zaynek, Taylor csak vigasz volt. És most kezdem átérzem, hogy miről is beszélt folyton Lizzy. Hogy mitől félt mindig. Ettől. Képes vagyok egy szőke miatt így elveszteni a fejem. Hihetetlenül szánalmas vagyok. És még én sértegetem azt a lányt aki az életemet jelenti. Hiába tagadom, szeretem. Nagyon...
Felálltam, s felvettem a padlón heverő gyűrődött képet. Zsebrevágtam és mielőtt még kiléptem volna a szobámből erősen megdörzsöltem az arcom. Nem akartam, hogy a sírás látszódjon.

*Lizzy szemszöge*

 

Görcsberándult gyomorral, felduzzadt szemekkel és égő vörös fejjel ültem fel a konyha pultra. Harry megállás nélkül vigasztalt.

-Na? - toppant be Niall Louis-val együtt.

-Rossz a helyzet - suttogta Harry. Ezek azt hiszik, hogy én süket vagyok?

-Nincs semmi gond! - dünnyögtem. - Fiúk, nagyon kedvesek vagytok, de hagyjuk. Semmi értelme. Mintha Zaynre hallgatna... Amúgy mit tudunk tenni ellene? Utál engem. Meg is mondta. És most már én is egyenesen undorodok tőle! Hiába fogjuk unszolni, nem fog elmenni orvoshoz. Olyan makacs! Rendesen belevert a falba.

Zayn abban a pillanatban ért le a lépcsőn. Nagyot sóhajtva ült le közénk.

-Meg sem említettem neki. De tényleg nagyon megzúzta. - beharapta alsó ajkait. Ideges. - Srácok, aggódok miatta. Arra léptem be, hogy Tayloron fekszik. Szinte felfalták egymást!

Elengedtem a fülem mellett. Szívem ökölnyire szorult össze. De nem érdekelt. Azt csinál amit akar.

-Ki az a Taylor? - nézett furcsán Louis.

-A szőke - feleltem egyszerűen. Egyszer csak egyszer barnával lenne dolgom!! Mindig a szőkék. (Jó Anne barna, de gondoljunk Kate-re vagy az eladó lányra a Mc Donald's-ban)

-Melyik? - kérdezett tovább Lou.

-A nagyobb mellű - szólt bele Harry. Mindannyian felé néztünk - Mi van? Valahogyan el kellet neki magyarázni! - jogos.

-Ajj Lizzy - nézett rám Zayn, letöröltem a könnyeim és egy puszit nyomott a homlokomra. - Annyira sajnálom - ölelt át.

-Ölelééés!! - kiáltotta Niall és ő is rám vetette magát, ahogyan Harry és Louis is.

-Köszi srácok! - mosolyodtam el.

Jól esik, hogy még vannak emberek akiknek fontos vagyok. Őszintén szokatlan volt ott ülni a négy fiúval. Egyformák, mégis külömböznek. Egyediek. Van vicces, komoly, szívtiptó, jőszívű. És persze a makacs, szívtörő. Hölgyeim és uraim, ez a One Direction!