46.rész Stay Strong

Újabb rééééész :3 Sorry, hogy ilyen későn hoztam, el voltam havazva. Na de most itt van és ez a lényeg :D
Ez a rész egy amolyan előkészítő rész lett. A következő fontosabb lesz! 
Amúgy rengeteg mindent tudnék még írni, de most aztszeretném, hogy TI küldjétek el nekem, hogy hogyan folytatsam a blogom :3 
Akinek alegkreatívabb lesz az ötlete, azét fogom belerakni! Huh ez értelmetlen volt xd
Szóval írjátok meg nekem e-mailben az ötleteiteket! :3


Ja és ne feledkezzetek el a blogversenyről sem!!! NAGYON KEVÉS ember jelentkezett eddig :// Viszont akikeddig jelentkeztek azok frel vanna jegyezve :D Kérem aki tud szóljon barétnőjének, tesójának ismerősének, hogy jelentkezzen :) MEGÉRI :D

Itt az e-mailom: faddielizakira@gmail.com
Nem húzom tobább :) Jó olvasást!

Kiss&Love&Hug: El




-Nem veszed észre??  Szeretlek!  Mióta megláttalak! Van benned valami. Valami ami rohadtul megfogott!! -megfogta a kezem és magához húzothht. Hideg homloka az enyémhez ért. Csillogó szeme az ajkaimat bámulta. Keze a cpőm köré volt fonva, az én kezeim pedig a mellkasán.
Megfordult velem a világ. A szívem hevesen és gyorsan vert. Melegem volt. A tekintete, ahogyan rám nézett... égetett. Megcsókoltam. Arcomat a kezeiben tartotta... Hideg volt, de érintése égetett.
-Szökjünk meg...-lihegte két csók között.
-Mi? -néztem a szemébe.
-Csak mi ketten. Lépjünk le! Kezdjünk új életet.
-De Zayn. Nekem mindenem itt van... A tesóim, a szüleim...és...-álltam meg egy pillanatra- Liam.
-Liam? -kérdezte- Szereted igaz?
-Igen...de...-megakadtam. Nem voltam biztos az érzéseimben. Végül kimondtam- Nem bírnám ki nélküled sem...
-Akkor??
-Gondoljuk át. -nyeltem egy nagyot.
-Bízok benned! -csókolt meg újra.
És ekkor hirtelen...
Liam fordult be a sarkon. Azonnal eltoltam magamat Zayntől és...
-Lizzy...-kezdte Liam és kiült a döbbenet+csalódottság az arcára.
-Nem, nem akartam...-ráztam a fejem. Az egész teljesen álomszerűnek tűnt... Pirosló arcomon egy könnycsepp gurult végig, majd megállt az államnál és a ruhámra csöppent. Ezt  követte tízezer darab. Zaynre néztem- Sajnálom, de...nem te vagy az igazi... Liamet szeretem.  
Mire észbe kaptam Liam visszafordult és elindult visszafele. Fogtam magam és utána rohantam.
-Liam! -kiáltottam- Sajnálom... Szeretlek! -a könnyeimtől nem látva szaladtam. Valahogyan kikeveredtem az útra- Beszljük meg... Szeretlek... Nagyon szeretlek...-az egész olyan gyors volt. És össze-vissza kapkodtam. Valaki dudált. Oldalra néztem, de a fény elvakított. Egy kamion jött felem szembe...-Liaaaam!!! -sikítottam a nevét.
Lihegve ültem fel. Túléltem. Ez...ez...hogy? A nappaliban feküdtem a kanapén. Körbe pillantottam. Élek. És jól vagyok. Csak... valami irgalmatlanul remegek. Álmodtam. Csak álmodtam... Istenem...
-Gyerekek, felébredt! -kiáltotta Louis és azonnal leült mellém- Hogy vagy?
Mielőtt megszólalhattam volna, Harry berontott a szobába.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom!!!! Bocsi, bocsi, bocsi!!!!!!!! Nem tehetek róla. Csak eldobtam a hógolyót, te pedig ott voltál és pont beleugrottál!! Jaj, nagyon sajnálom! Attól féltem, hogy betört a fejed, de...-hadarta és hadarta. Őszintén semmit nem értettem a mondanivalójából.
Mindenki egyszerre szaladt be, hozzám. És ugyan úgy egyszerre kezdtek beszélni is. Szeretem az ilyeneket.
-Oké...-nevettem- Hol van Zayn? És Liam? -kérdeztem. Hah, pont ők nem voltak bent. Jaj ne!!
Azonnal felpattantam és mit sem vetve a többiekre kirohantam az udvarra. Khm...zokniban...
Ahogy sejtettem! Kint ültek.
-Haver, holnap megyünk vissza. És ha belegondolsz, júniusban térünk vissza. -tette keresztbe a karjait Liam.
-Hosszú idő lesz...-szívott bele Zayn a cigijébe.
-Hát, az. Még nem gondoltál bele, abba, hogy...hogy nekünk nem kellene ezzel foglalkoznunk?
-Ezt, hogy érted? -nézett rá Zayn.
-Fiatalok vagyunk. A családunkkal kellene tölteni ez időnket. A szüleink se fiatalok már. Mi még azok vagyunk. Mellesleg neked menyasszonyod van. Harrynek is. Louis, és én boldog párkapcsolatban élünk. Niall pedig... Apa lesz??!! Mindegy... Na a lényeget érted!!
-Aha... De ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy...-Zayn elakdt és eltaposta a cigit. Nem tudom, hogy a pasik között, hogy megy ez a "lelkizünk haver" dolog. De most biztos valami fontos dologról beszéltek...kódjelekkel.
-Figyelj egy ideje már gondolkozok ezen. Nagyon szeretem a rajongókat, de ezt nem bírom. Mióta megismertem, csak vele akarok lenni!
-Szerencséd van. -mosolygott Zayn- Különleges csaj!
-Látod? -nevetett Liam- De azért te sem panaszkodhatsz.
-Perrie csodás.
-Az. Még gondolkozok rajta. Kösz.
-Ez a dolgom!
Ezt végig nézni... Huh. Szóval ilyenek igazából. Elválaszthatatlan barátok, akik mindig kiállnak egymás mellet. Aranyos. :3
-Azt hiszem keresnek. -biccentett Zayn felém.
-Kicsim! -állt fel Liam- Hogy vagy? -ölelt át.
-Jól, csak fázom. Zokniba vagyok.
Liam úgy nézett rám, mint aki éppen letartóztatni készül. Jó...igaz tél volt...én pedig zokniban álltam a hóban. :D
-Befelé! -suttogta.
Engedelmeskedtem.
A nap hátralévő részében elmesélték, hogy mi történt velem. Harry fejbe dobott egy hógolyóval, aminek a belsejében egy jégdarab volt. Eredetileg Liamet akarta volna...khm...khm... Egy bizonyos, érzékeny ponton megdobni. ÉS HA EZ SIKERÜLT VOLNA NEKI, AKKOR ÉN TÉNYLEG NAGYON PIPA LENNÉK!!! :D
Az éjszakát Liammel töltöttem. A szívem megszakad, hogy nem fogom látni júniusig! Ahh!

Január 15.

ÁTKOT!!! ÁTKOT E NAPRA!!!!!! Egy biztos ezt a napot MINDENKI el akarja, majd felejteni...
Már a nap elejei is káosz volt. Nem találtam meg a fehér farmerem!! Kiderült, hogy a szennyesben van. Akkor felvettem a feketét, ami lyukas volt. Így utolsó kínomba belebújtam a barna csőgatyámba. Ami szokatlanul állt rajtam.
-Az előbb még nem a...-szaladt el mellettem Liam.
-Lyukas! -kiáltottam vissza- De ez valami irgalmatlanul áll rajtam! 
-Gyönyörű vagy! -suhant el mellettem és egy gyors puszit nyomott az arcomra. Kb. így tudtunk kommunikálni, késésben voltunk, ezért mindenki rohant.
-Telefon? -kérdeztem.
-Van.
-Gyógyszerek, fogkefe, töltők?
-Bent vannak.
-Hajzselé? -nyomott Zayn Liam kezébe két tubus (!!!!) zselét.
-Mi lenne velem nélküled? -nevetett Liam- Kösz...
-Ennyit a hajadra kensz négy hónap alatt? -nem értem a fiúkat...
-Két hét!!! -kiáltott Harry lentről.
-Micsoda??? -két hét alatt fogy el KETTŐ flakon hajzselé??? Én három hónapig használok EGY 300 ml-es hajlakkot!!! Megáll az eszem! :D- Rakd el! Nem akarom látni! -intettem.
Kihurcolkodtunk a kocsi(k)hoz és -óriási fájdalommal- elindultunk a reptérre.
Mind ezt kemény 2 óra alatt. Kínzás volt számomra, Liam számára és a többiknek is.
-Huh...-ültem le az egyik reptéri padra. Hosszú ideig csak magam elé bámultam. Majd Liam hideg arca kizökkentett az elmélkedésemből (a puszija :D).
-Jöhetsz ám látogatóba! Nem muszáj itt gubbasztanod. -nevetett és a homlokára csapott- Basszus! Hogy mi mennyire hülyék vagyunk! -megfogta a kezem és felhúzott a padról.
-Elmagyaráznád? -kérdeztem.
-Lizzy, gyere velünk! Gyere velünk a turnéra!! Akkor együtt lehetünk! -mi?- Folyton ott lennél velem... Ez sok energiát adna.
Teljesen lefagytam. Ez eddig miért nem jutott az eszünkbe?
Várjunk... Hjaj...
Természetesen örültem, sőt, nagyon boldog voltam. De...
Egy újabb látomás...
"Liammel veszekedtünk. Már megint?? Ah... Majd egyszer hirtelen lelép. Otthagyott a....a...reptéren?? Na ne..."
Azt hittem vége, de ekkor képek ugrottak be...
"A szabadság szobor. Az amerikai zászló..."
Értem...
De jól tudom, hogyha nem vagyok Liammel megőrülök!!! 
Pár perc tépelődés után döntöttem...
-Na? -ölelt át Liam.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek...-kezdtem és egy fájó sóhajtás után kimondtam- Nem mehetek veletek! 
-De Lizzy!
-Nem Liam, nem... Nagyon sajnálom, de nem. Valami azt súgja, hogy nem mehetek. Ez nem az én világom. Európában van mindenem. A szüleim, a tesóim... MINDENEM! Nem mehetek Amerikába. Meg...hát... Gondolom a Directionerek sem örülnének ennek...-hazudtam. A látomásom miatt döntöttem így és nem a rajongók miatt.
-Hiányozni fogsz! -puszilt bele a hajamba.
-Megvárlak, de kérlek te is!
-Rendben!
-A 7-es különjárat 3 perc múlva indul! -szólt a hangszóróba egy női hang.
-Mennem kell...-ölelt meg Liam. Hosszasan és szorosan.

 Nem bírtam- Hé...Ne sírj! Kibírod...
-Ki...-töröltem le a könnyeimet.
-Szeretlek! -egy utolsó csók után (ami szintén hosszasra sikeredett) elindult a repülő felé- 
-Szeretlek! -kiáltottam utána. Liam lassan megfordult és elmosolyodott.
-Én jobban! -nevetett.
-Nem is igaz! -dünnyögtem- Én nálad jobban-jobban! 
-Vigyázz magadra és a tesóidra! Ja és... MARADJ ERŐS! -ez volt az utolsó szava hozzám. 
A repülő lassan elindult, és kikanyarodott a futópályára. 
Könnyes szemekkel néztem utána...
Felszállt... Elment... Én itt maradtam és most érzem, hogy vele kellett volna mennem! A látomások nem mindig teljesülnek be. Hülye vagyok! Mellesleg szétvet az ideg... De egy valami tartja bennem a lelket. Khm... valaki. Stay Strong... azaz maradj erős Lizzy...




Hát ennyi volt ez a rész ;)
Ne feledjétek el nekem megírni E-MAILben az ötleteket illetve szólni és jelentkezni a blogverseny kapcsán :D 


Pusziii: El