Epilógus/Könyv

Gyorsan megírtam az epilógust is. Annyi mindent szeretnék elmondani...
Mikor kezdtem ezt a blogot nem számoltam volna 37(!!) rendszeres olvasóval, több mint 23 000 oldalmegjelenítéssel, és rengetegnyi pipával és kommenttel. 
Ez az első blogom, így nagyon féltem. De örülök, hogy vége, és hogy ilyen méltó módra tudtam befejezni. Közben elkezdtem agy új blogot is. Just be FREE néven. Harry a főszereplő, illetve Sophie. Akit érdekel nézzen be. ☺
Szóval nagyon-nagyon szépen köszönök mindent! Rengeteget tanultam és okosodtam! 
Puszika mindenkinek! A blogot nem törlöm ☺ ♥ Bármikor újra lehet olvasni Lizzy és Liam történetét. 

Kiss&Hug&Love: Lizzy 



Törökülésben ülök a nappali közepén, s izgatottan nézegetem a fényképeket, mikor hirtelen felkapom a fejem és a kameráért nyúlok.
-Liam! Gyere gyorsan! - kiáltom. - Lia felállt. 
A férjem a fényképezőgéppel a kezében rohan be a tágas szobába. Majd mindketten hamar forgatni kezdjük 9 hónapos kislányunk első lépéseit. 
-Gondoltad volna ezt? - húz magához és a hajamba puszil. 
-Három évvel ezelőtt még azt se gondoltam volna, hogy mi ketten újra együtt leszünk. Azonban te soha nem adtad fel. 
-Megérte. Most nézz rá - biccent Lia felé. - Tündérkém. 
Mosolyogva figyelem tovább, ahogyan Liam, mint apa játszik a 'Tündérkéjével'. 


Had ismertessem a helyzetet. Miután összeházasodtunk Liammel a dolgok váratlan fordulatot vettek. Ketten új házba költöztünk, és azóta nem veszekedtünk. Loi és Harry egy évvel később házasodtak meg. Elly és Niall a világot járja, mint friss jegyesek. Természetesen Zayn is elvette Perriet, Louis pedig boldogan él Eleanorral. Nekünk meg 9 hónappal ezelőtt megszületett a kicsi Emilia Payne. Örülök, hogy a dolgok így alakultak. Rettentően boldogok vagyunk. A One Direction megállás nélkül turnézik, és sokszor mi is velük vagyunk. 
Adnék egy tanácsot: "Az élet nehéz. Tapasztalatból mondom. Mindig állj fel és menj tovább azon az úton amin elindultál. Egy irányba..."

Hivatalosan is a blog: Befejezett. 

Hogyha könyv lenne: 

Szeretlek titeket! Búcsúzik: Eleanor Elizabet White, aka Lishiza, aka Lizzy :-* ♥

60. rész Forever? Forever.

Ide is elérkeztünk. Az utolsó rész telis-tele fordulatokkal. Vagy is eggyel. 
Remélem tetszeni fog! 
Most még nem szeretnék búcsúzkodni, azt majd az Epilógusban. :')
A lényeg, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm a 37 (!) rendszeres olvasót és a több, mint 23000 oldal megjelenítést. 

Ja és ne feledjük, hogy a történet főszereplője tegnap töltötte a 21-et. Nagyon boldog születésnapot is így utólag Liam James Payne. ♥ xx

Mos pedig: jó olvasást xx.
ui.: a nevemet megváltoztattam mától Lishiza vagyok :) 

Kiss&Hug&Love: Lizzy



Június 1.


Szemeim szikra szerűen pattantak ki, amint feljött a nap. Nem hittem el, hogy most megtörtént vagy csak képzelődök. Liam mellettem szuszogott. És tényleg megtörtént.
Azonnal felugrottam és a fejemet fogva néztem körbe.
-Mit csinálsz? - húzott vissza Liam. Mellkasára döntöttem a fejem. Próbáltam nyugtatni magam. Nem jó, hogyha az ember korán reggel egy kis szívrohammal kel. Belepuszilt a hajamba, majd megsimította az arcom. - Hiányoztál. - suttogta. Teljesen kirázott a hideg. A gyomrom görcsbe rándult, szívem meg összefacsaródott. Ő tudja, hogy ma itt hagyom?
-Liam... Ne! - ültem fel. - Hagyjuk. Ma elrepülök. Te is tudod.
-Mondhattad volna ezt tegnap is. De nem. Te "akartad". - beharaptam alsó ajkam. Igaza van. Én akartam. És tisztában is voltam mindennel. - Minek mész? Élhetnénk boldogan.
-Boldogan? - kérdeztem vissza. - Mondd, hol volt az elmúlt egy évünkben egy boldog pillanat?
-Ne mondj ilyet! - szólt rám. - Igenis boldogok voltunk!
-Aj, hagyjuk... - intettem le. Mérgemben felálltam, s összedobozoltam még pár ruhát.
-És most tényleg elmész?
Kiegyenesedtem, majd válaszoltam.
-Miért baj az? Hisz te is turnézni fogsz a srácokkal! Ugyan úgy elválnánk. Így könnyebb lesz. - akaratoskodtam.
-Könnyebb a múlt éj után? - emelte fel a hangját. - Ha neked ezután könnyebb lesz...
-Liam! Fejezd be! - kiáltottam.
-Ez volt neki kis dolog? - pufogott. Mi van? Kinek? Kérdő fejjel Liamre meredtem. Hirtelen kapcsolt.
-Miről beszélsz? - suttogtam. Enyhén sokkot kaptam.
-Peteről! - felelte. Nagyot sóhajtott, s felém fordult - Lizzy, én hívtam fel Petert, hogy adjon neked munkát. Miattam dolgozol ott ahol most. Miattam repülsz ma ki LA-be. Miattam van minden. - elkerekedett szemekkel vizslattam Liam tekintetét. Oh, tehát ez volt a nagy titok. Az enyhe sokkomból, durva sokk lett, a sírással küszködtem.
-Micsoda? - képedtem el. - Most csak hülyéskedsz... - reménykedtem benne, de Liam megrázta a fejét. - Liam. - tátogtam a nevét.
-Sajnálom. - vont vállat. - Nem akartam elmondani.
-Hogy mennél melegebb éghajlatra! - vágtam a fejéhez. Hirtelen szaladt ki a számon. Liam felvont szemöldökkel meredt rám. - Végig miattad volt? Tehát nem is a saját erőmből jutottam el idáig? - aprót biccentett. - Rohadj meg! - kiáltottam. A telefonomat megfogva rácsaptam az ajtót.
Teljesen kiakadtam, vagy inkább kikészültem. Végig azt hittem, magamtól vagyok ilyen jó. Hogy magamtól jutok ki LA-ba. És csak a véletlen folytán alakult így. Csodás.
A konyhába érve kezdtem érezni a nagy nyomás. 10 másodpercenként pillantottam rá a mobilomra. Őszintén mondom nem tudom mit vártam. Peter hívását, hogy mégse helyeznek át? Vagy esetleg azt, hogy az esküvőt lefújják?
Egyik se jött be. A szüleim hívtak. Megérkezek.
-Niall! - nyavalyogtam.
-Lizzy, szeretlek de a te szüleid! Nem mehetek ki eléjük... - válaszolta.
-Elly a barátnőd.
-Az egy dolog, na hess! - csapta össze a tenyerét. Kivonszoltam magam a szüleim elé. Egy erőltetett vigyorral fogadtam őket .
-Kislányom! - ölelt át anya.
-20 vagyok... - jegyeztem meg a "kislány" szó miatt. Majd megöleltem aput is. Betessékeltem őket a házba.
-Anya, apa! - bukkant fel Loi, s ő is megismételte azt amit ez előbb én. Míg ők üdvözölték egymást én visszarohantam a konyhába ahol Niall társaságában még egy bögre kávé, s pár szelet pirítós várt.
-Köszi - suttogtam Niallnek.
-Nyúzottnak tűnsz. - szólalt meg.
-Louis, ha leejted esküszöm kinn alszol a kanapén! - vágtatott át a konyhán Eleanor, a nyomában Louis-val. Pár óriás dobozt cipelt. - Díszek. - segített ki Eleanor. Az arcomból kiindulva biztos rájött, hogy kíváncsi vagyok. Biccentettem egyet, majd El Louis-val együtt tovább ment.
-Nincs kedved elmondani? - folytatta Niall, mire Perrie és Zayn érkezett meg.
-Hova rakjuk az evőeszközöket és a tányérokat?
-Kérdezd Harryt. - vont vállat Niall. Majd újból felém fordult - Na szóval?
Sokan voltunk. Sikítva elmenekültem volna. A nyomás, a zaj, az izgalom, maga a levegőben lévő pezsgés. Olyan volt mintha egy kötélen egyensúlyoznék. De a kötél se bírja örökké, egyszer elszakad.
Niall még mindig érdeklődve fordult hozzám. Mire kiböktem.
-Lefeküdtünk... És most megszakad a szívem. Baromira rossz érzés, hogy tulajdonképpen 20 órán belül elhagyom az országot. Itt hagyok mindent. Érted ezt Niall? - lassacskán kiakadtam.
-16 évesen jöttem el otthonról. Azóta meg sem álltam. Nekem mondod? - teljesen igaza volt. - Lizzy, maradj. Miért olyan fontos ez neked? Szerzek neked munkát! Bárki felvenne akinek ajánlanálak. Szerinted Liam, hogy csinálta? - hirtelen felszaladt a szemöldököm.
Hirtelen Niall felé kaptam a fejemet. Ezt meg honnan tudja? Honnan tudja, hogy Liam ajánlott, hiszen...
-Niall... Honnan tudtad, hogy Liam ajánlott? - böktem ki. Ledöbbentem. A szőke behúzott nyakkal elfordult, s felállt. A hűtőhöz ment, kivett egy dobozos Fanta-t, majd mohón vedelni kezdte. - Niall James Horan. Te tudtad? - kiáltottam. Lehunyta szemeit, s aprót biccentett. Ó, hogy...
-Itt mindenki összeszövetkezik ellenem? Ki tudja még? - könyörgő tekintettel, néztem rá. Tudni akartam. Niall nem felel. - Niall!! - ordítottam. Vészesen közeledtem felé szinte már ráléptem.
-Zayn, Louis, Harry, én és Liam. Csak ötünk. - nyögte. A vér megfagyott bennem.
-Zayn is? - kérdeztem vissza. Biccentett. - Nem hiszem el. - morogtam. - Végig hazudtatok! Végig! Zayn, Louis, Harry! - kiabáltam remélve, hogy mindegyik a konyhába jön. A tervem sikerült.
-Mi az? -harapott bele egy almába a göndör.
-Hogy mi az?? Semmi. - mosolyogtam - Csak azt kívánom rohadjatok meg. Rohadjon meg az egész banda, úgy ahogyan van - csaptam az asztalra és felsuhantam a szobámba.
A sírógörcs társaságában csomagoltam be az utolsó cuccaimat is. Fájt, nagyon fájt. A véres kés mellé csatlakozott egy golyó is. Egy pisztoly golyó. Rohadtul fájt. Minek kellett nekem idejönnöm? Minek utaztam Londonba? Ez túl sok.
-Lizzy - nyitott be Loi, mire automatikusan letöröltem a könnyeim. Megsimította a hátam, majd törökülésbe vágva magát mellém ült. - Sajnálom.
-Te is tudtad? - meredtem rá. Megrázta a fejét, ami egy kicsi megnyugvást adott. Láttam, hogy valami aggasztja. A nővérem, megérzem hogyha valami nyomasztja. - Gond van?
-Nincs. Vagyis... Nem tudom. - megdörzsölte arcát, ami hirtelen kivörösödött. - Nem tudom, hogy készen állok-e? Kevesebb, mint 5 órán belül megházasodok. Liz... - suttogta a nevem. - Nem tudom, mit csináljak.
"Mi van?" stílusban néztem rá. Nem akar feleségül menni Harryhez.
-Nem akarsz megházasodni? - kérdeztem.
-De, csak... Nem most. - rázta meg a fejét. - 22 vagyok. Harry 20... Nem akarom már most lekötni. Házasság, aztán gyerek vállalás, majd család. Nem ezt nem most. Képtelen vagyok rá... - a nővérem hihetetlenül gyorsan hadart. Nem tudtam követni, így megfogtam a vállát és egy kicsit megráztam.
-Loi! Nyugi. Most csak túlpörögsz egy kicsit. - végig gondoltam egy kicsit amit mondani akartam. Most nem a saját szemszögemet kellett mondanom. Loiról van szó nem rólam. - Harry szeret téged, és ezek után is szeretni fog. Történjék bármi is. A mai délután nyugodtan le fog zajlani, ne aggódj. - kimondva ezeket a szavakat szembesültem azzal, hogy mégis csak az én szemszögemről beszéltem. Francba. - Na - csaptam össze a tenyereim. - Eredj készülődni. Ez a te nagy napod! - mosolyogtam biztatóan.
-Köszönöm - ölelt meg szorosan. - Azért kár, hogy elmész. Valaki nagyon szomorú lesz. - suttogta a fülembe. Gyorsan reagáltam.
-Elly túléli. - nevettem jól tudva, hogy nem Ellyre gondolt.
-Idióta - rázta meg a fejét, majd mindketten elnevettük magunkat. Végül elhagyta a szobám.
Egyszerre voltam boldog és szomorú is. Eszembe jutott az álmom. Választanom kellett. A boldogság vagy a szomorúság. Loi, Elly, a szüleim és még ez az  idióta is hiányzott volna. Illetve a másik út, a csillogás, a rivaldafény... De mind ezt egyedül? Kinyitottam az előttem lévő dobozt, hogy belerakhassam az utolsó cuccaimat. Rögtön elállt a lélegzetem mikor megpillantottam a legtetején lévő Batman-es felsőt. Liamtől csórtam el. Mire észhez kaptam már végig is gurult az arcomon egy könnycsepp. Nem, ebből nem. Abban a pillanatban eldöntöttem valamit. A telefonomért nyúltam és vadul tárcsázni kezdtem.
-Lizzy örülök, hogy hívsz! Képzeld...
-Peter - szakítottam félbe. Még egyszer átgondoltam, s egy nagy levegő kíséretében elmondtam amit neki szántam. - Köszönöm a lehetőséget, de nem élek vele. Nem szeretnék csak kamuból Los Angeles-be utazni. Tudok róla, tudom, hogy Liam hívott fel, és köszönöm, de ebből nem kérek. Saját erőmből szeretnék feljutni egy híres céhez, nm pedig holmi befolyással. Szóval összegezve, nem vállalom a Los Angeles-i munkát. Itt maradok Londonba. - a végén kifújom minden levegőmet, várva a választ végig fut a fejemen, hogy mit tettem.
-Hm... - morgott bele a vonal másik részén lévő férfi. - Megértelek. Köszönöm a munkásságodat. Hát akkor szervusz. - azzal lecsapta a mobilt. Meredten bámultam magam elé. Most ez tényleg csak úgy levágta a készüléket? Ezt a pofátlanságot.
Olyan szabadnak éreztem magam, nagy kő esett le a szívemről. Már csak azt nem tudtam, hogy most akkor kicsomagoljam-e a dobozokat, vagy ne? Vagy egyáltalán mi legyen? Szóljak valakinek? Hirtelen Eleanor nyitott be.
-Csajszi, gyere készülődni! - mondta nagy mosollyal. - Mi ez a bágyadt tekintet?
-Semmi. - egy kisebb mosolyt erőltettem az arcomra. Úgy döntöttem nem mondom el senkinek. - Megyek. - pattantam fel.

***

-Ideadnád a fésűt? - kérdezte Perrie.
-Nincsenek meg a hajtűk! - szaladgált Elly.
-Ennek így kell állnia?
A szobában egyre, s egyre nagyobb káosz uralkodott. Úgy éreztem megfulladok, hogyha nem megyek ki. Perrie kezébe nyomtam a fésűt, előkerestem a hajtűket és megnyugtattam Nessa-t, hogy igen annak a fránya ruhának úgy kell állnia. Majd kiszabadultam a nyüzsgésből.
A konyhába vettem az irányt, ahol levedeltem 2 liter vizet. Orrnyergemet masszírozva léptem ki a teraszra. A nyár meleg levegője csapta meg arcom. Egy évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy magam mögött hagyok mindent és ideköltözök. Azóta kész káosz az életem minden perce. Nem tudtam mit tegyek. Most hogy nincs LA mi lesz? Arról hallani sem akartam, hogy Liamel élek tovább egy fedél alatt.
Miközben elmélkedtem "Voldemort" lépett mellém.
-Hihetetlen, nemde? - kérdezte. Ágyékon rúgjam, vagy megüssem? Helyette hallgattam tovább. A következő pillanatban olyan szót bökött ki amire nem számítottam. - Bocsánat. - felé kaptam fejem. Bocsánatot kért? Sokadszorra... És mire megyek vele? Szemembe nézett, hetek óta talán először éreztem, hogy az őszinteség szól belőle. - Mindent sajnálok. Bárcsak maradnál... - torkomban nagy gombóc keletkezett. Maradok, de nem vele. Szívem azt súgta "maradj néma", de mint indig most eszemnek engedtem.
-Azután amit tettél? Hazudtál. Nem is kicsit. - böktem ki.
-Nem hazudtam, egyszerűen csak nem mondtam el valamit. - eszes. De ez konkrétan ugyanaz.
-Liam - sóhajtottam - Köztünk soha többet, az ég világon nem lesz semmi. Ma lemegy ez az esküvő, aztán...
-Mész Los Angelesbe. - hitetlenül elnevette magát, nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Jobb is így. - Csak magamnak okoztam a bajt ezzel az egész dologgal. - az ég felé emelte a fejét. Sírni fog, jaj csak azt ne.
-Ha most sírni fogsz esküszöm belelöklek a medencébe. - fenyegettem meg, mire újra elnevette magát. Megragadta kezem, s rákulcsolta az övét. Hüvelykujjával megsimította, majd elengedte.
-Sírtam én már eleget miattad, és van egy olyan érzésem, hogy ez fordítva is igaz. - barna szemei csillogtak. Mosolya pedig továbbra is ellenállhatatlan volt.
-Jól érzed. - bólintottam. - Egy szemét vagy. - suttogtam. A világ egy 180 fokos fordulatot vett.
-Ezt most miért kaptam? - hőkölt hátra. Felvont szemöldökkel pásztázta arcom.
-Mert tényleg az vagy. Gondolkozz. - megkopogtattam fejem, nem esett le neki?
-Csodás. - forgatta szemeit. - Te meg hisztis vagy! - vágott vissza gyerekes módra.
-Most komolyan ezt csináljuk? Ahh - lelegyintettem és nemes egyszerűséggel otthagytam. 
-Szeretlek! - kiáltotta utánam. Megtorpantam. Visszapillantottam rá. 
-Soha nem adod fel? - ráztam meg nevetve a fejem. 
-Soha. - mosolyodott el. 
Visszamentem készülődni.

***

-Azt hiszem, elkészültünk. - sóhajtotta Bella.
-Csodás. -bólogatott Eleanor.
-Lányok! - lépett be lihegve Elly. - Megjött a limuzin.
Nagyokat lépve, hogy rá ne lépjek szoknyámra, kiballagtam. Egy utolsót pillantottam a házra. Úgy éreztem valami meg fog változni. Valami nagyot fog fordulni.
-Menj már! - tuszkolt beljebb szeretett húgom. Végleg beültünk és az esküvő helyszínére mentünk.
A lélegzetem szó szerint elállt. Egy kastélyban esküdnek meg. Gyönyörű fények voltak és a dekorációról nem is beszélve, elképesztő.
-Aki megteheti - nevetett Perrie, jól tudván, hogy ő is jegyes.
-Na majd a tieden! - viccelődött Eleanor.
-Nehogy már itt legyen! - ámult el Elly. - Merre van Niall? - röhögött.
Örültem, hogy ők jól érzik magukat, én azonban még mindig nem voltam jól.
Tényleg csodás volt minden. A kastély kert, maga a belső rész, és a külső is. Szökőkutak, sövények, sóderes részek. A kilátás pedig... Huh... De... Olyan feleslegesnek éreztem magam.
A vendégek egyre többen lettek. Jöttek és jöttek. Kezdtem elveszíteni magam. Voltak ismerős arcok - Anne lépett be egy kifejezetten helyes pasival az oldalán. Gratulálok neki. Majd később a szüleim és Harry szülei is megérkeztek. Illetve a többi "ős" is. - de a nagy káosz szinte elemésztett.

Harry mosolygós arca tűnt ki a tömegből. Nevelő apjával beszélgetett, majd észrevette kétségbeesett arcom és elindult felém.
-Gond van? - suttogta, hogy mások ne hallják.
-Nem, csak nagy a tömeg. - feleltem. Bólintott és visszament fogadni a vendégeket.
2 óra telt el úgy, hogy konkrétan elvesztem a tömegben és alig találtam oda az öltöző szobába. A ceremónia perceken belül kezdődött. Mint a mesében, Harry ott várta az oltárnál Loit, az orgona elkezdődött míg mindenki felállt. A koszorúslányokkal szembe a fiúk álltak. Niall, Louis, Zayn, Liam és Harry pár haverja. Már pár perce ment, azonban a nővérem sehol. Eszembe jutott a szobámban folytatott beszélgetésünk. Nem fog kijönni, be kell érte menni. Elly kezébe nyomtam a virágcsokrom és egy kicsit felráncolva a ruhám  - hogy ne essek el benne - elindultam befelé.
-Lizzy! - kiáltott utánam Liam.
-Hagyd. - intette le Zayn. Ha valaki igazán ismer az ő.
-Loi! - toporzékoltam a szoba ajtaja előtt, mikor megbizonyosodtam, hogy be van zárva. - Engedj be!
-Hagyj! - hangjából kihallatszódott, hogy sírt. Betörjek? Vagy hagyjam... A nővérem.
-Nem hagylak! Annyit törődtél velem. Mikor padlón voltam és senki nem segített, te mindig ott voltál! Loi... - hangom meggyötört volt, és kezdtem annál a pontnál lenni, hogy én is elsírom magam. Mikor már majdnem feladtam a zár kattant egyet, és Loi ölelésébe zuhantam. Sminkje és haja tökéletes volt. Mégis könnyek csorogtak arcáról. Erősen megöleltem, nem engedtem szorításából. Ruhája gyönyörű volt. Ahogyan rásimult, elképesztő.
-Nem vagyok képes rá. - nyögte artikulátlanul. - Szeretem Harryt, de nem. Nem tudom...
Eljött az a pillanat, mikor nekem kellett a "nővérnek" lenni.
-Eloise White! - toltam el egy kicsit magamtól. - Ez a te napod! Senki és semmi nem ronthatja el, ki ke... - már majdnem kimondtam, mikor eszembe jutott, hogy ez nem az én helyzetem és most a szívnek több szava van, mint az észnek. - Loi, ahogyan érzed. - mondtam lágyabban. - Nem erőltetjük, ha nem akkor nem... A szív nem mindig enged, ezért is van az, hogy többen az észnek hisznek. - az utolsó mondatot, konkrétan magamról mondtam. Az én szívemből jött. És most nem az ész diadalmaskodott.
-Lizzy... - suttogta és megtörölte az arcát. - Köszönöm! - borult újra a nyakamba. Majd eltolt magától és kitárta az ajtót, mint egy hercegnő kilépett rajta. Egyenesen Harry felé közeledett én meg a nyomában loholtam. Visszaálltam a koszorúslányok közé, és figyeltem. Liammel összetalálkozott a tekintetünk. Óvatos mosolyra húzta száját, mire akaratlanul én is elmosolyodtam.
Mindenki várta a pillanatot, azt a bizonyos 'igen'-t.
-Harry Styles akarod-e hites feleségedül Eloise White-ot?
-Igen.
-Eloise White, akarod-e hites férjedül Harry Styles-t? - Loi tétovázott. Rám pillantott én meg biztatóan biccentettem egyet. Ám amikor a szája az 'igen' helyett a nem szót mondta ki, én is meglepődtem. Tudtam, hogy mit érez, hisz elmondta, de azt gondoltam, hogy...
A  vendégek egyként hőköltek fel. Mindenki forgolódni és beszélgetni kezdett.
-Harry nagyon sajnálom, de még fiatalok vagyunk! Én erre még nem állok készen! Nem akarlak 20 évesen lekötni. Menjünk élvezzük még egy kicsit az életet. - hadarta Loi, mire Harry elhallgattatta egy csókkal.
-Ugyanezt gondolom. Esküvő lefújva! - kiáltotta el magát.
Meglepettség, hitetlenkedés, pufogás. Leginkább ezek jellemzik az akkori helyzetet.
-Na nem! - lépett ki Liam a sorból. - Ha nem haragszik a kedves násznép,kihasználnám a pillanatot. - furcsállva néztem, ahogyan közeledik felém. Nagyobb, s nagyobb léptekkel, majd megfogja kezem. Szívem 200/perc-re gyorsult. - Elizabeth White, ezerszer és ezerszer elmondtam már. Szeretlek! - majd amint ez a bűvös szó elhagyta a száját a zakójába nyúlt, ahonnan kivett egy ékszeres dobozt,. Végül továbbra is fogva az egyik kezem féltérdre ereszkedett. A násznép úgy szint egyként sóhajtott fel. Akkor már tudtam mit akar. - Nem akarom, hogy Los Angeles-be menj. És mondták páran, hülye lenék, hogyha hagynálak elmenni. Elizabeth White, hozzám jössz feleségül?
Elkerekedett szemekkel álltam ott. Mindenki várta a választ. Nekem összeállt a kép. A sok látomás, hogy Liam valakit feleségül fog venni. Nem Anne volt, hanem én. A két út, már ott eldőlt, hogy melyikbe megyek be, mikor lemondtam Los Angeles-t. Egy irányt választottam.
Nagyot nyeltem és körbe pillantottam, majd az előttem lévő Liam szemébe néztem.
-Liam Payne, olyan vagy, mint egy rossz útvesztő. Minél jobban próbálok belőled kihabarodni, annál jobban beléd keveredel. - nagy levegőt vettem, és kimondtam. - Igen.
Az a perc, mikor mindenki ujjongani kezd. Felülmúlhatatlan volt. Eleanor szerintem "fangirlinget"kapott, úgy ahogyan volt. Elly és Perrie nem hittek a szemüknek. Loi Harry ölelésében csak tapsol és mosolygott. Louis Niall-el nevettek, már csak ők vannak hátra. Zaynre néztem, aki mindig is a legtöbbet jelentett nekem. Elismerően bólintott. 
-És most? - nevettem el magam. Liam felállt, s magához húzott. 
-Szülinapod óta tartogatom ezt a dobozt, benne a gyűrűvel. De akkor, január 12-én minden bezavart, így nem tudtam odaadni. És most szépen megesküszünk! A Los Angeles-i út pedig... TE döntesz. - végig simította arcomat, majd ráérősen megcsókolt. 
-Már rég lefújtam! Amúgy... Nincs ruhám - nevettem bele a csókunkba. 
-Mi? - tolt el egy picit.
-Nem megyek LA-be. És nincs menyasszonyi ruhám. - megragadtam Liam kezét és megszorítottam. 
-Azt kétlem! Már mint a ruhát... - szólt közbe Loi. - Csak gyere...
-Elnézést, egy kis türelmet kérnénk. - intett Harry a násznépnek. Engem meg elrángattak, ott hagytam Liamet ledöbbenve. 
Az öltöző szobába lépve, megláttam Loi kezében azt a ruhát, amit anno véletlen felpróbáltam az esküvői szalonban. 
-De Loi!
-Kuss! - intett le. - Van 3 perced, hogy felvedd! 
-Megáll az eszem! - fogtam a fejem. Könnyeimmel küszködve pedig belebújtam. - Van egy érzésem, hogy te ezt kitervelted. - suttogtam, miközben a nővérem a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
-A ruhát igen, azt, hogy te mész férjhez... Nos azt nem. Kész vagy! - lépett hátrébb. Elképesztő. - Gyönyörű lettél! Na de most irány kifelé! - Loi kiviharzott én meg belenézve a tükörben még megigazítottam a ruhát. 
Ez vagyok én Elizabeth White. Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont Ővele kötöm majd össze az életem. De az élet tele van meglepetésekkel és fordulatokkal. 
Belekaroltam apámba, aki közben mindent lerendezett Liammel. Egy biztató mosolyt intett felém, végül az orgona megint felcsendült. 
Olyan gyors volt minden, egyik pillanatban veszekedtünk majd  másikban az oltárhoz megyek.
Szinte visszhangzik a fejemen a két mondat.
-Liam Payne akarod-e hites feleségedül Elizabeth White-ot? 
-Igen. - nem tudtam mit érezzek. 
-Elizabeth White akarod-e hites férjedül Liam Payne-t? -vártam. Biztos akarom? Biztos. 
-Igen. - feleltem. És megcsókoltam azt az embert akit a világon mindennél jobban szeretek. 
Lehet valaki, más utat választott volna. De ez az én életem, itt csakis egy irányba mehetek. Mindig is szerettem. És szeretni fogom ezt az embert, akármennyit is veszekszünk. Egymásnak vagyunk teremtve

***

-Hé! Egy kis figyelmet kérnék! - szólalt fel Liam a vacsora után. - Köszönöm. Nos, Lizzy... Már annyiszor elmondtam, de tudnod kell, hogy tényleg hülye lettem volna, hogyha hagylak elmenni. Mióta ismerlek igenis beléd vagyok habarodva. Te vagy az igazi, és nem számít az a sok veszekedés, akkor is. Szeretlek! - csak figyeltem és figyeltem, ahogyan Liam a kis beszédét mondtam. Végül elsírtam magam. - És az se számít, hogy hisztis vagy. - nevetett.
-És az se számít, hogy egykor bunkó vagy és pimasz. - vágtam vissza. 
-Nos Mrs. Payne? - nyújtotta a kezét. - Szabad egy táncra? 
-Persze! - ragadtam meg. Mi másra, mint a Little Things-re lassúztunk. - Szeretlek. - fúrtam a fejem vállába. Abba a pillanatban felkapott és menyasszony pózban bevitt a kastélyba, egyenesen az ifjú párnak előkészített szobába. - Mit művelsz? - kérdeztem. 
-Azt amit mindig is. Csodállak és imádlak. - suttogta, ajkaink ismét egymásnak értek. 
-Akkor ez most örökké fog tartani? - lihegtem két csók között. 
-Örökké és még azon is túl. - felelete. 

Emlékeztek a történet eleji mondatomra? 
"Az a lány én vagyok! Elizabeth White, a kicsi Lizzy. Egyszer majd be tudom fejezni azt a mondatot. De ehhez elmesélem azt, hogy hogyan találtam meg a boldogságom. Hogy hogyan lettem a mindig boldog, vidám, gyorsan hadarós lányból, egy...egy... valaki. Maradjunk annyiban, hogyha követitek az életem, akkor megtudtok mindent..."

Kiegészítem. 
"Az a lány én vagyok! Elizabeth White, a kicsi Lizzy. És most be tudom fejezni ezt a mondatot. Hogy hogyan lettem a mindig boldog, vidám, gyorsan hadarós lányból, egy ugyanolyan csak ezerszer boldogabb lány? Nos megtaláltam az utam. Ez életem egy irányba vitt... Az út végén pedig Liam James Payne várt...

VÉGE.xx

Köszönöm, hogy velem tartottak ebben az egy évben. Hamarosan hozom az epilógust is! 

Puszi: Lizzy ♥

59. rész Won't go

És íme... (a tényleg) Utolsó előtti rész... Hosszú lett. Remélem tetszik majd. :)
Várom a kommenteket!
És hangsúlyozom... a 60. rész lesz a következő és egyben az UTOLSÓ része is a One Direction is my life-nak. :) <3
Hamarosan jelentkezek!


Kiss&Hug&Love: El xoxo <3




Június 1, az a nap ami fenekestül felforgatta az életem. Minden megváltozott. Június 1, a meglepetések napja. Június 1, az öröm és a bánat napja. Június 1, az esküvő napja. Vegyünk mindent sorjában. Kezdjük az előtte lévő nappal.


Június 30.

Niall és Elly (az elmúlt hét folyamán) ismét nyilvánosságra hozták, hogy együtt vannak. Konkrétan Harry rájuk nyitott "akkor". És, hát kiderült. Így Niall felajánlotta, hogy cserél Liammel. Azaz Liam lemegy Ellyhez, Niall meg feljön hozzám aludni. Egész éjjel vigyáz pózban voltam. A szöszi elterült az ágyon. Ilyenkor gondolkozok azon, hogy Elly vajon kibírja? Biztos.
-Niall! - suttogtam. Elsőre nem hallotta meg így újra próbálkoztam - Niall... Lelöksz az ágyról. Menj arrébb! - most mit csináljak vele? Az ötlet, miszerint oldalba rúgom balul sült el. A hülye fizikai törvények miatt én estem le az ágyról.
-Mi van? -ugrott fel.
-Persze amint leesek te felébredsz. - pufogtam. Nem a legjobb dolog, hogyha az embert letaszítják a saját ágyáról, mindezt korán reggel. - Tök mindegy. Ez volt az utolsó előtti éjjelem ezen az ágyon! Már csak a mait kell kibírnom - felálltam és leporoltam magam. Körbetekintve a szobában mindenhol dobozok voltak. Illetve bőröndök.
-Kár, hogy többé nem láthatlak! - ült fel Niall. Halványan elmosolyodtam.
-Niall, ugye tudod, hogy léteznek olyan eszközök amivel lehet tartani a kapcsolatot, még a föld másik feléről is. Telefon, Skype, és még ezer dolog. Ráadásul, nyaranta és karácsonykor hazajövök. Mellesleg, kilátogatok majd egy-két One Direction koncertre is. - mosolyodtam el teljesen, végül eszembe jutott a dolog hátránya. - Ha úgy alakul. - tettem hozzá automatikusan.
Niall azonnal észreveszi, hogyha rossz kedvem van és most is sikerült neki.
-Jaj, Lizzy. Figyelj - csusszant közelebb hozzám - Ezerszer jobb fiúkat is találsz. Ne foglalkozz vele. Inkább gyere együnk valamit, mert kilyukad a gyomrom. - gondoltam, hogy ide akar kilyukadni. Hiszen Niallről van szó!
-Felöltözök, rendben? - fordultam felé.
-Lent várlak. - azzal egyedül hagyott.
Nagyot sóhajtva hajoltam le az előttem lévő dobozból ahonnan kihalásztam egy fehér szoknyát és egy vörös csőtopot. Kezembe véve ezeket elindultam lezuhanyozni. Hamar lent voltam a konyhában, de Niall mégsem várt meg.
-Hé! - álltam meg előtte. Szó nélkül elém tolta a másik tányért amin palacsinta volt sok sziruppal. - Na azért! Hogyha nem csináltál volna nekem tuti egy életre megharagszok! - nevettem fel mire Niall is elmosolyodott.
-Idióta - nyelte le.
-És most mi lesz? - kérdeztem miután a szöszi felfalta az adagját. Beleböktem a villám az egyik palacsintába és a késsel lekanyarítottam egy kis darabot, majd a számba vettem.
-Én még éhes vagyok. - több se kellett nekem. Tudtam mit csinálok.
-Arra gondolsz amire én? - mosolyodtam el. És szerintem igen.
-Pirítós - csillant fel a szeme.
-És kávé - tettem hozzá.
Lepattantam a bárszékről, s bedugtam a kenyérpirítót. Belehelyeztem a kenyeret, s vártunk.

-Csini a ruhád. - jegyezte meg Niall.
-Kösz. Így utolsó nap beleadtam mindent. - konkrétan csak belenyúltam a kartondobozba, s kikaptam az első rongyot amit megfogtam.
Niall olyan, mint a bátyám. Mindent megtudok vele beszélni. Azonban a mai reggelen nagyon zötyögős volt a csevegésünk. Alig váltottunk pár szót, de az is értelmetlen volt.
-Ha ezt is elégeted kiírom twitterre, hogy: "@LizzyWhite ezennel hivatalosan is kinyilvánítalak a világ legrosszabb szakácsának. Hahaha."
-Én meg majd visszaírom: "@NiallOfficial én legalább próbálkozok a főzéssel és nem a csajom nővérén lógok egy rohadt pirítós miatt. Lol."

-Oké, most beégtem. - röhögött. Niallt el kellene vinni ilyen hang válogatásra, ahol felveszik a hangját, s azt nyomják be a vicces filmek alá. Tuti, hogy nem a filmen nevetnék. - De komolyan. - fogta a fejét miután már a második adagot égettem oda. - Ez a specialitásod. Mi van veled?
-Semmi - vontam vállat. Ezt tökéletesen értette.
Abban a pillanatban elővánszorgott az a személy akinek nem ejtjük ki a nevét. Nem nem Voldemort. Hanem Liam.
-Jó reg... - akadt meg. És nyelt egy nagyot.
-Haver - suttogta Niall - Csukd be a szád!
-...gelt! - furán összeráncolta homlokát, s végig simította kezét kidolgozott hasán. - Mi ez a szag? - ült le Niall mellé.
-Lizzy főz. - nevetett a szöszi.
-Miért nem használod a szakácskönyveket amiket karácsonyra kaptál? - jegyezte meg Humord Harold, vagyis Humord Liam.
Elengedtem a fülem mellett. Azt gondoltam, hogyha nem reagálok rá, akkor észre veszi mi a szitu.
-Hali! - jelent meg Elly. - Hogy aludtál? - adott egy ráérős csókot Niallnek.
-Kényelmesen. - felelte.
-Én annál kevésbé. - jegyeztem meg.
-Liam mellett aludni... Huh. Lizzy nem értem...
Mielőtt Elly befejezhette volna közbe szóltam.
-Én és ez - biccentettem Liam fele - soha többet nem alszunk egymás mellett! A legutóbbinál is gubanc volt - utaltam a pár nappal ezelőtti veszekedésünkre.
-Lizzy - szólalt meg Liam.
-Nem vagyok rád kíváncsi. A hülye magyarázatodra, hogy miért faltad fel Taylort, na arra meg végképp nem!! - miután Liam fejéhez csaptam a szavakat, rájöttem, hogy nem kellett volna.
-Ki mondta? - kérdezte döbbenten. Majd ideges tekintettel Niallra nézett. A szöszi válaszként megvonta a vállát.
Ajkaimat erősen összepréseltem. Nyelvem alatt forgattam a nevet. Nem akartam kibökni. Mostanság elég jó kijönnek. Azzal csak belekavarnék. Mély levegőket véve, kerültem Liam pillantását.
-Lizzy!! - kapta el a karom. Szorosan magához rántott, s a szemembe nézett. - Ezt honnan vetted? Ez... Ez nem igaz...
-Na én léptem! - állt fel Niall, aki természetesen tudta, hogy ki mondta. Ellyt megragadva vonultak be a húgomhoz.
-Jaj Liam! Legalább ne a szemembe hazudnál! - löktem el, de szorítása nem enyhült, így automatikusan visszakerültem karjai közé. Homlokunk és orrunk összeért. Itt kezdődött a mai kalandunk. - Elegem van belőled! - suttogtam csukott szemekkel. Tudtam, hogyha belenézek a barna szempárba, elgyengülök.
-Kicsim - suttogta. Erősebben szorítottam a szemeimet, s ajkamat. A szó hallatán libabőrös lettem.
-Nem járunk! - tettem hozzá. - Ne szólíts így.
-Nem érdekel - kezeit végighúzta a karomon. Ettől még jobban rosszul lettem. Bal kézfejében megpihentette az én jobb kézfejem. A másik karját pedig a tarkómra rakta.
Ő nyert. A barna szemek a gyengéim. Tapasztaltam azt amit régóta nem. A csókja ízét. Ugyanolyan édes volt, mint máskor. Magával ragadott. Egy pillanatra eltávolodott ajkaimtól. Megvárta, hogy mit reagálok. Lehettem volna dühös, kiakadhattam volna, ordíthattam volna. De nem tettem. Homlokomat nekidöntöttet az övének. Aprókat lihegtem, félve, hogy mi lesz. Lágyan visszacsókoltam. Nem lett semmi. Mikor észbe kapott elkapta fejét.
-Sajnálom - suttogta alig hallhatóan. - Nem tudtam visszafogni magam. - Kezeimbe vettem arcát, s letöröltem a rózsaszín szájfényt ajkairól. Majd lábujjhegyre álltam, hogy jobban elérjem és folytattam a csókunkat. Karjaival átkulcsolta derekamat, egy picit segítve az egyensúlyozást. Lábujjhegyen nehéz csókolózni. Ezt megjegyzem.
Hirtelen belenevetett a csókunkba.
-Már fel sem érsz? - mosolygott elképesztően pimaszul.
-Fogd be! - karoltam át a nyakát.
-Kérlek hallgattass el! - simította meg újból a karom és nevetve megcsókolt.
Ez emlékek lepörögtek előttem. Az első csókunk. Az első nyilvános megjelenésünk. Az első khm...khm... És az első szakításunk... Amit azóta is sokszor átéltem.
Elmémben vihar tombolt. Leálljak? Vagy hagyjam... Nem sokáig tétováztam.
Csókunkat egy füttyszó és egy krákogás szakította meg. Az előbbit Harry az utóbbit Loi adta ki. Harry óriási vigyorral az arcán veregette meg a vállam.
-Lizzy, mennünk kell, hogyha még időben el akarjuk intézni az esküvőt! - szólt Loi. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma Loival a belvárosba megyek. - Rómeó egy, - adott egy puszit Harrynek - Rómeó kettő - intett Liamnek is. - Későn jövünk. Rendeljetek vagy főzzetek. - a nővérem átgondolta a mondatát, s kijavította - Mint mondtam, rendeljetek valamit. Sziasztok!
Azzal a hátamat tolva, kilökdösött a házból.
Teljesen vörös fejjel ültem be Lia és Nessa közé, a hátsó ülésre. Előre pedig Eleanor pattant be.
-Ki vagy pirulva - intett hátra El. Loi résnyire húzta szemeit.
-A lovagjával pusziszkodtak. - mondta ki nemes egyszerűséggel.
Eleanor szája tátva maradt, s most már 180° fokban felém fordult.
-Ne... Ez komoly? Te és Liam? - arcára az öröm ült ki.
Meggy piros fejjel bólintottam, s a kezeimbe temettem az arcom. Louis barátnője meg sikított egyet.
-Együtt vagytok? El sem hiszem. Olyan régen volt, mikor...
-Eleanor! - állítottam le. Mert azért ez nem igaz. - Csak egy csók volt. Emlékszel? Holnap elutazok. Los Angeles. - soroltam. El lebiggyesztett szájjal vette fel a napszemüvegét.
-Értem - mondta.
A mellettem ülő két lány pedig egyszerre nevetett fel.
-Te és Liam? - kérdezte Lia.
-Nevetséges! - folytatta Nessa - Liam Taylorral kavar. - ösztönösen haraptam be alsó ajkaimat. Így tartottam a nyugalmam.
Míg a lányok nevettek rajtam, Loi hirtelen megállt.
-Lehet kiszállni! - mondta. Értetlenül néztünk felé. De hisz az út közepén állt meg!
Hirtelen lett csönd. Még mindig nem értettük.
-Na aki kineveti a húgom az kiszállhat és mehet tovább gyalog! - szólalt meg újból. Oh, most már értem.
Egy kicsi mosolyt erőltettem a szám sarkába.
-Nagyszerű! Én is így gondoltam. Máskor ne halljam meg. - fejezte be a nővérem és újraindította a kocsit.
Hálásan néztem a visszapillantó tükörbe. Loi egy aprót biccentett. Köszönöm. Jól tudja, hogy mit érzek Liam iránt. Még most is.
Miután kiszálltunk a kocsiból csillapodtak a kedélyek. Megrohamoztuk a belvárost. Ahányan voltunk annyi fele szakadtunk. Én a virágot mentem elintézni. Loi a lakodalmat egyeztette. Eleanor a díszítésben segédkezett, míg a két lány időpontot foglalt Loinak a köröm -és hajszalonban.
Legalább az egyikőjük segíthetett volna! Miért ketten intéznek egy olyan dolgot amit egy ember is eltudna?
Mikor beléptem a virágboltba, megcsapta az orrom a jellegzetes mézes illatt. Édes, csábító. Imádom.
-Lizzy! - köszöntött a virágbolt tulajdonosa. Rengetegszer jártam itt (gondoljatok az osztálytalálkozónkra), így szinte rokoni kapcsoltban vagyok Mrs Flower-rel. Ami nem meglepő, hogy a boltnak is Mrs Flower a neve.
-Mrs Flower! - üdvözöltem. - Hogy tetszik lenni?
-Tökéletesen. És te drágám? - kérdezett vissza illemből.
-Meg vagyok... - feleltem és legyintettem. Mrs Flower eléggé ismer. Ha legyintek akkor tudja teljes káosz van. - Az esküvőt jöttem leegyeztetni.
-Oh, persze. Máris! - Mrs Flower előverte az asztala alatt lévő kis füzetet és diktálni kezdte. - ... A csokor pedig...
-Liliom és orchidea - szakítottam félbe.- A kedvencem. - jegyeztem meg egy apró mosollyal.
-Pontosan. - mosolygott vissza rám. Nagyot nyeltem mikor megláttam azt a csokrot, amit Loi el fog dobni. Tudjátok, a sok nő odagyűlik a menyasszony mögé és sikítva várják, hogy az újdonsült feleség elhajítsa a kis csokrot. Amit egy szerencsés elkap és a mondás szerint, a társaságból ő fog legközelebb megházasodni.
Könnyek szöktek a szemembe.
-Minden rendben? - kérdezte a bolt tulajdonos.
-Öhm - dörzsöltem meg az arcom - persze! Csak elkalandoztam.
-Az a fiatal úr? - közelítette meg a témát óvatosan. Aprót biccentettem.
Le sem tagadhattam, hogy nem Liamen kattogok.
-Sejtettem. - bólintott.
-Mrs Flower, szeretném kérni, hogy mennyibe kerül ez a mindenség! - utaltam a virágokra.
A néni rám emelte tekintetét, s lerakta a tollat a kezéből.
-Ajándék! - suttogta - Tőlem.
-Nem, nem - tiltakoztam azonnal. - Ezt nem. Ilyen sok virágot lehetetlen, hogy csak úgy odaad. Kifizetem. Mennyi lesz? 400£? 500£?? - a táskámban lévő boríték után kezdtem kutatni, mikor Mrs Flower felnevetett.
-Ajándék. Jó előérzetem van. Azt hiszem megfelelő személy fogja a kezében vinni a nagy liliom-orchidea csokrot! - azzal felírta egy cetlire, hogy mikor hozza ki holnap a virágot. És átnyújtotta nekem.
-Hát akkor... Nagyon szépen köszönöm! - tekintettem hálásan a nénire.
-Lizzy! Gyere! - ölelt át - Aztán vigyázz a fátyolra! - suttogta a fülembe miközben megsimította a hátam. Hát oké... Biztos. Milyen fátyol?
-Viszlát Mrs Flower! - intettem, s kiléptem a boltból.
Fura egy néni az biztos. Azonnal üzentem Loinak, aki rá egy percre felhívott.
-Minden el van intézve. Perrie az imént hívott, hogy a torta is megvan. - hadarta - Olyan nyugodt vagyok most. - halványan elmosolyodtam.
-Nagy nap lesz a holnap. - mondtam.
-Az biztos! - vágta rá. - Na csörgök Elnek illetve a két Miss England-nak! A kocsinál várj!
-Oké. - kinyomtam és a táskám mélyébe süllyesztettem a mobilt.
Elbotorkáltam a kocsiig, és mivel a nővéremnél volt a kocsikulcs vártam. Neki dőltem a fehér BMW-nek és onnan kémleltem.
A nyári szellő emlékeztetett a tavalyi nyárra. Ilyenkor már be voltam zsongva. Izgatottan vártam azt  koncertet. Ha belegondolok... Minden úgy történt ahogyan azt elterveztem. Egészen a furcsa álmokig.
Ha visszagondolok ezekre kiráz a hideg! A legutóbbi pedig... Rejtély marad.
Kiveséztem a múltat. És csak ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy pár órával ezelőtt megcsókoltam Liamet. Te jó ég. Pánik szerű dolog motoszkált bennem. Visszacsókoltam. Megbántam. Holnap elmegyek. Liam hiányozni fog. Tudtam.
-Héj csajszi! - kiáltott nekem Eleanor. - Megjöttünk! - Loival, illetve a két Miss England-dal sétált felém. - Minden oké? - kérdezte miután nem reagáltam a szavaira.
-Aha, csak... - megakadtam és nevetve vállat vontam.
-Had találjam ki - kezdte Loi - Payne.
Az ajkaimba harapva bólintottam és beültünk a kocsiba. Mintha megérezték volna, hogy nincs kedvem beszélgetni. Az út csendesen telt.
Otthon lerúgtam magamról a telitalpú szandálom, s a nappaliba érve lehuppantam a kanapéra.
Kb. egy óráig bámultam a fehér plafont -aminek őszintén mondom semmi értelme nem volt, sőt még talán be is aludtam 10 percre - mikor betoppant Zayn. Jó volt látni. Az utóbbi időben mindig melegséggel töltött el a jelenléte.
Szó nélkül leült mellém.
Nagyokat pislogtam mire észrevettem, hogy Zayn szokatlan csendben van. Valamit mondani akart.
-Zayn? Gond van? - fordultam felé.
-Nem csak... - nevette el magát. - Furcsa, hogy holnap leszel itt utoljára. Sok mindenen átmentünk.
-Az biztos - néztem magam elé.
-Liz! - ha csak meghallom a nevem rövidített változatát kiráz a hideg. Csak Zayn hív így. - Valamit mondani akarok... - tudtam. Érdeklődve fordultam felé. - Tudom, hogy lehetetlen, de... Kérlek maradj!
-Zayn... - szívem összeszorult. Nem tehetem. -Liz. Ne miattam. - sütötte le szemeit, mire felvontam a szemöldököm - Liam miatt. Szüksége van rád!
-Persze, és szüksége van Annre meg Taylorra is... Chh... - pufogtam.
-Nem, nem... Ott voltam mikor a Tayloros incidens történt. Tudod mit láttam? - kérdezte. Megráztam a fejem és tekintetem Zaynre emeltem - Egy bekeretezett képet rólatok. Illetve egy L betűs nyakláncot. A nyakamhoz kapva észleltem, hogy az enyém rajtam van... Akkor meg?
-Neki is van egy? - húztam elő a medáljánál fogva.
-Ezek szerint. - vont vállat. - Szóval kérlek maradj! - könyörgött.
Számat elhúztam, furcsa volt Zayntől ezeket hallani.
-Ez volt az álmom. Híres divattervezőnek állni. Nem maradhatok! - szemeimet újból a padló felé irányítottam. Kezdett komoly lenni a beszélgetés.
-Jóvá akarom tenni. - suttogta. Értettem mire gondol. A kapcsolatunkra. Mikor megtaláltam a gyűrűt a zsebében. Életem egyik legszörnyűbb napja volt.
-Nem kell. - kezemmel megszorítottam a kézfejét. Arcát felemelte, s a szemembe nézett.
-Liz... - hangja bársonyos volt. - Köszönök mindent. A veled töltött idő egy percét se bántam meg! Ha lehetne újra élném pár pillanatát. És nagyon sajnálom amit tettem, de nekem Perrie az igazi. Ezt te is tudod.
-Persze! Én is köszönöm. - biccentettem. Kínos csend telepedett a szobába. Őszintén mondtam szorongtam. Jól éreztem magam Zayn társaságában, de valamitől tartottam. Valamit még mindig nem tisztáztunk Zaynnel. És jól tudom, hogy ő is ugyanezt akarja mondani. Csak nem tudja megfogalmazni. - Zayn... - kaptam fel a fejem. Barna szemeivel újra arcomat kezdte kémlelni. - Én szeretem. - böktem ki. - Mindig is szerettem... Egész végig, amióta ismerem. Olyan közel álltunk egymáshoz. És még most is... - vettem egy hatalmas levegőt, majd azzal a lendülettel ki is fújtam. - Szerelmes vagyok Liam Payne-ba!
Zayn óvatosan elmosolyodott, megragadta a karom és magához húzott.
-Szabad? - nevetett.
-Szingli vagyok - feleltem úgy szint nagy mosollyal. Azzal belepuszilt a hajamba.
-Megkönnyebbültél? - kérdezte.
-Aha, mondjuk... - terültem el a kanapén.
-Nehéz esetek vagytok! - csapott a homlokára. A többes szám miatt pedig azonnal felültem.
-Esetek? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Zayn... - tudtam, hogy tud valamit amit én nem. A pasik is lelkiznek? - Ti ugyanezt megbeszéltétek Liammel! - támadtam le. - Ti kis... kis, huncutok!
-Hé! Liz, nyugodj le! - nevetett. - Na jó, talán beszélgettünk. De, mint férfi a férfival! - védte magát.
-Aha - legyintettem. - Nem most jöttem ám le a szélvédőről... Na mit mondott? - csusszantam közelebb. A kíváncsiság majd megevett.
-Azt, hogy - hajolt közelebb - ha ezt nem hagyod abba belehajít a medencébe! - kiáltotta a fülembe. Kösz. - Fejezd be. Mi beszélgettünk, kettőnk között marad. A legjobb haverom, nem fogom elárulni.
-És én nem vagyok a legjobb haverod? - vágtam kiskutya képet.
-Jaj, Liz... Ne nézz így! - sóhajtotta. - Megszakad a szívem - pont ez volt a célom.
-Most megsértődtem. - fordultam el játszva a sértődöttet. Szemem sarkából azonban figyeltem a kétségbeesett barátom.
-Oké - sóhajtotta. Elkapta a karom, és az ölébe húzott. Ha nem tudnám, hogy csak barátok vagyunk félreérteném a helyzetet. Nem tudom mi ez, köztünk. Mintha a bátyám lenne. Kötődünk egymáshoz. - Na figyelj. Ismered Liamet. Tudod milyen kis érzékeny típus. Azonban mikor rányitottam a múltkor, mikor Taylorral...
-Jó, tudom... - nem akartam hallani arról a csajról.
-Nagyon maga alatt volt. Az utána lévő percek pedig még rosszabbak voltak számára. Kezdte megérteni, hogy miért féltetted annyira, hogy miért varrattad magadra azt a tetkót - lepillantottam a csuklómra ahol még mindig ott díszelgett a Stay Strong felirat. - Mindent felfogott.
-Uh... - sütöttem le szemeimet. Kellene egy utolsó esély. Egy utolsó, hogy mindent helyre hozzunk.
-Na szóval én ennyit mondtam. Többet nem vagyok hajlandó kotyogni. Ha ebből le tudod szűrni akkor oké, de én ennyi voltam. Ki engedsz? - kérdezte mivel még mindig az ölében feküdtem.
Szó nélkül felálltam és elengedtem.
-Zayn! - szóltam utána. - Kösz! - mosolyodtam el. Mire ő is megvillantotta tökéletes Colgate reklámos mosolyát.
-Szívesen. - azzal felment a lépcsőn.
Nekem meg még volt pár ruha amit el kellett dobozolnom. Így én is felrohantam a szobámban. Szerencsés létemre (haha) belerúgtam a küszöbbe. A lábujjam egy óriásit reccsent én meg egy orbitálisat ordítottam.
-Mi a franc? - szaladt ki Liam.
-Belerúgtam a küszöbbe - jajdultam a földön ülve. Tényleg nagyon-nagyon fájt.
-Istenem de szerencsétlen vagy - fogta a fejét nevetve.
-Most kiröhögsz? Igazából valami segítségre vagy bocsánat kérésre várok! - Liam arca hirtelen komolyodott el.
-Kérjek bocsánatot, mert belerúgtál a küszöbbe? Lizzy te nem vagy komplett! - akadt ki. 
-Nem! Nem, ne forgasd ki a szavaim. Kérj bocsánatot mert kinevettél. - győzködtem. Éreztem, hogy itt kezdődik valami. Valami aminek valami nagy lesz a vége. 
-Te hülye vagy! - azzal legyintett egyet és hátat fordított. Nem hagyhattam, hogy elmenjen. 
-Tudok a nyakláncodról! - kiáltottam utána. Liam megtorpant, ökölbe szorította a kezét, majd újból kiengedte az erőt, s megfordult. Arca nem árult el semmit. Tudta, hogy nem kellett volna elmondanom neki. - A L betű. - húztam elő az enyém.
-Tudom - suttogta.
-Ez cuki - nevettem el magam. Mire elmosolyodott és teljesen belepirult.
-Add a kezed - nyújtotta az övét, s felhúzott.  - Rá bírsz á... - még ki se mondta, már össze is rogytam Liam kezeiben. - Ennyire komoly?
-Nem tudom. Fáj. Meg zsibbad. Hülye küszöb. - szidtam a tárgyat.
Liam egy ideig vacakodott. Idegesen kapkodta a fejét.
-Na figyelj, beviszlek. - emelt fel.
-Nem kell! - kalimpáltam.
-Maradj nyugton, vagy beledoblak a medencébe. - és tényleg ő mondta. Azt hittem, hogy Zayn viccel. - Most miért vágsz ilyen képet? - kérdezte.
-Semmi, semmi. - tereltem a témát. - Amúgy Liam vigyázz a dobozokkal. El fogsz esni! - amint kicsúszott a számon ez a mondat, Payne és csúszott. Elértük az ágyat így én sikeresen ráestem. Az exem pedig rám. 
-Basszus! - nyögött fel. És félig feltápászkodott. Barna szemei radarként pásztázták arcomat. Éreztem szíve hangos dobogását. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Mi az? - nevettel el magam.
-Semmi, csak fura ez a szitu - szemeit továbbra se vette le rólam. - Gyönyörű vagy! - tűrte el a hajam. Kezét végig simította az arcomon. Beleborzongtam. Az utolsó éjszakám volt, és miveel éreztem, hogy ki kell használnom. Meg is tettem.
-Csókolj meg! - böktem ki.
-Mi? - hőkölt hátra Liam.
-Jól hallottad. Liam, ne játsszunk az érzéseinkkel. Semmi nem változott közöttünk. Csak...
 
Liam nem tétovázott. Hogy elhallgattasson, újból rám feküdt, s megtette amire kértem. Legurult rólam és most én kerültem felülre. Elkezdtük. Forró csókokkal halmoztam el, és úgyszint ő is. Nem bírtam magammal. Hogyha nem teszem meg, kész... belehalok. Lerántottam róla a pólót, majd az ölébe kapott. Hirtelen minden durvulni kezdett.
-Lizzy, Lizzy. - tolt ez magától. Homlokunk még mindig összeért. Kezeimet mellkasára helyeztem, onnan figyeltem mit mondd. - Nem lehet - lihegte két csók között.
-Liam... - suttogtam. - Én akarom! - hangsúlyoztam az "én" szót. Elnevette magát, s egy apró csókot lehelt ajkaimra.
Megtörtént aminek meg kellett. És itt a nagy BUMM.
Az utolsó londoni éjszakámon. Az esküvő előtt egy nappal. Lefeküdtem Liam James Payne-nal.
Tudtam, hogy ezzel magamnak okozok fájdalmat. Tudtam, hogy hiányozni fog... És mégis belementem.
A franc egye meg! Képtelen vagyok itt hagyni... Szeretem.

Köszönöm One Direction

Kedves One Direction!
Hol is kezdjem? Annyi mondanivalóm lenne. Nos akkor az elején...
Immáron 3 éve vagyok büszke Directioner.
Mikor meghallottam a What Makes You Beautiful-t, tudtam, hogy "ezek a srácok nagyon jók"! És mikor megnéztem a videóklipet, elállt a lélegzetem. De nem. Nem az ámulattól. "Ezek, hogy néznek ki? Miért ilyen göndör a hajuk? Ennek ferde a foga! Ennek egy kicsit barnább a bőre!! Ez pedig? Mi ezek? Lányok?" - ilyesmi mondatok jutottak az eszembe. És igen, az a misztikus szó is megfordult bennem: "melegek".
Próbáltam kerülni a zenéteket. Hát, nem sokáig bírtam. Ezerrel szólt a What Makes You Beautiful. Akkor elkezdtem újságcikkeket és netes fórumokat bújni. Mindent meg akartam tudni rólatok.
Nekem is van ám kedvencem. Liam James Payne. Hogy miért ő? Az egy furcsa sztori. "Akkor most válasszunk kedvencet! Melyikük néz ki a kevésbé legnevettségesebbnek?"
Liam volt az. Akkor még nem ismertelek titeket. Szóval csak úgy találomra választottam egyet közületek. De ezt majd később folytatom. Hol is tartottam? Ja igen...
Majd megismertem a Gotta be you-t. Emlékszem mikor elsőnek néztem meg. Harry haja, Zayn szemei, Liam mosolya, Louis komoly arca, és Niall különleges teleportáló képessége. Mert, hogy a többiek mind utaztak valamivel, vonat, motor, autó. Dehogy Niall hogyan került oda a tóhoz azt senki nem tudja. Talán nem is fogjuk...
Utánatok néztem. A One Thing-be azonnal szerelmes lettem. Elkezdtem az Up All Night albumot tanulmányozni. Voltak jó számok, SŐT! Alig tudnék kedvencet választani, mert nincs is!
Ha az Up All Night ilyen jó volt akkor a Take Me Home-ról ne is beszéljünk! A Live While We're Young volt a kedvenc klipem! Olyan "nyárias". Megjegyzem: eltüntek Liam fürtjei!!!
Oh Little Things. Életem egyik legszebb dala egy csodás videóklippel! Hozzáteszem: HOVA TŰNT LIAM HAJA?
Aztán jött a Kiss you, aminél további rejtélyek bukkantak fel. Zayn szőke hajtincse az egyik jelenteben még meg van, a másikban nincs. Louis és Zayn fürdőgatya cseréje... Niall hátán a "karcolások". Hm... És ami a legfeltűnőbb volt az Liam haja. Liam. Az én kedvencem haja! Megint rövidebb lett?? Szinte már kopasz! Persze rájöttem, hogy miért. Hiszen Louis-nak pedig piros volt. Nem, nem vörös, hanem piros. Ugyanis jótékonykodtatok Ghánaban. A szívem megszakadt a videók láttán. Ekkor már nagyon jól tanulmányoztalak titeket. Mindent tudtam! Látva a One Way or Another klipet jókat röhögtem és sírtem. Hihetetlen, hogy egyesek nem látják, mekkora szívetek van!!! Nagyon csodálom ezt.
Az idő telt-múlt. Díjak, exek, ex barátságok, új barátnők. Gondolok itt "Larry Stylinson"-ra illetve Danielle-re és Sophia-ra. Bevallom nem szerettem Dani-t mivel Liam-mel volt együtt. Majd szakítottak, újra összejöttek és ismét szétmentek. Ezúttal örökre... És itt szerettem meg Danielle Peazer-t. Az utolsó Payzer szakításnál.
Nyáron felröppentek a hírek miszerint Liam Payne újra foglalt. Majd mikor egy interjúban kijelentette, bennem összetört minden. És ez nem semmi. Jött a Best Song Ever, életem legeslegjobb klipje! Ezalatt éreztem igazán, hogy mekkora a Directioner family. Hiszen rekordot döntöttünk!! Megjegyzem: tegnap volt 1 éves. Ez a filmetek a This Is Us betétdala is! Igen a filmeteké. Augusztus 20. Életem legszebb és legrosszabb napja is. Zerrie eljegyzés augusztus 19-én!! És itt a This Is Us premierjén erősítették meg. Szóval boldog voltam. Élőben a neten követtem az eseményeket. Hihetetlenül büszke voltam rátok. Sokat pityeregtem. Beültetek a filmre és azután... Az after partyn... Először láttuk kéz a kézben Sophia Smith-et és Liam Payne-t. Szörnyű volt 1 hétig depressziós voltam. Nem beszélve Liam 20. születésnapjáról ahol... Hagyjuk. Mindenki tudja.
Az idő telt... Szeptember 5. Magyarországon a This Is Us!! Szeptember 6-án volt alkalmam megtekinteni a moziban. Hihetetlen egy film.
Aztán Új parfüm: Our Moment, új klip: november 3. Story of My Life. Életemben nem sírtam annyit egy videón se, mint azon. Új album: Midnight Memories. Díjak, díjak, díjak. 1Dday!! A 7 óra helyett 8 óra livestream lett. Ami fantasztikus volt.
Karácsonyra megkaptam a This Is Us-t és a Midnight Memories-t. Louis szülinapja... Huh. Majd január 12-én a szülinapomra még több 1D cuccal boldogodtam. Illetve a tudattal, hogy megint együtt ünneplek Zayn Malik-kal. Január 31. Midnight Memories. Pont színházban voltam. A nagy tömegben, füllhallgatóval a fülemben álltam és néztem a telómon a klipet. Ilyenkor hálás vagyok a mobilnetnek.
Az idő múlt. A szünetek a Take Me Home turné után befejeződött. Megkezdődőtt a Where We Are Stadium Tour. És egy fantasztikus klip. Április 18. You&I. PER-FECT! Majd még egy parfüm: That Moment. A WWA turné úgyszint fantasztikus! Kár, hogy nem lehettem ott egy koncerten sem. Amerikáról nem is beszélve. Beletörődök. Bejelentettétek az On The Road Again turnét. Amin remélom ott fog szerepelni ez a szó: HUNGARY. Hiszen még bővül.
Liam megtanított arra, hogy soha ne adjam fel az álmaimat. Legyek nyugodt, tiszta lelkű, céltudatos és szeressek mindenkit teljes szívemből.
Harry megtanított arra, hogy nem mindenki az aminek vagy akinek látszik. Megtanított, hogy ne mindig a saját fejem után menjek. Hiába írta meg a Don't Let Me Go-t... Még mindig nincs szóló karrierje.
Niall megtanított arra, hogy mindig minden helyzetben, nevessek. Ha rossz, ha nem. Mindennek a pozitív oldalát kell nézni.
Zayn megtanított arra, hogy ne törődjek az utálkozókkal. És bármikor le tudom győzni a félelmem. Mégha nem is tudok úszni és minden egyes klipben arra kényszerítenek, hogy vízközelbe legyek.
Louis megtanított arra, hogy legyek önmagam. Akármennyi is a korom, magamat kell adnom. Nem foglalkozva másokkal.
És végül... A One Direction megtanított arra, hogy élvezzem az életet.
Köszönöm:
Liam James Payne
Harry Edward Styles
Louis William Tomlinson
Zayn Jawadd Malik
Niall James Horan
Köszönök mindent...
Nekem mindig a lépcsőn ülő bolondok maradtok, akik most a csillagokban járnak:
Az okos, a hiú, a huncut, a cuki és a vezető.
Mindig emlékezni fogok rátok.
Louis vicceire.
Harry fürtjeire.
Liam mosolyára.
Niall nevetésére.
Zayn szemeire.
Minden egyes apró dolgotokra. Amik nem változtak, csak felnőttetek...
Fel...
Barátnők, menyasszonyok, feleségek, gyerekek...
És egyszer csak megszünik ez. De én mindig emlékezni fogok.
Egy valamit nagyon sajnálok. A sok veszekedést a Directioner family-ben. Harry, Louis és Eleanor miatt. Nincs értelme.
Legyetek kedvesek egymáshoz. És idézem Louis-t: "Ennek a fandomnak szüksége lenne Jézusra."
Remélem mindenki kiigazodik rajta.
Örökkön örökké Directioner maradok és nem felejtelek el titeket. Ez csak 4 év, mi lesz a 10.-nél?
Hát mi lenne??
One Direction...
Azt írtam tudok rólatok mindent... Még nem... Tanítsatok még!
Köszönöm ezt a 4 évet, mégha igazából csak 3 éve vagyok Directioner.
Elmondhatatlanul büszke vagyok.
"A banda aki elvesztette az X-faktort, de megnyerte a világot!"
Az egész világot.
Boldog 4. születésnapot srácok!
Kedves One Direction!
Köszönöm. Csak ennyi. Köszönöm.
Nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire szeretlek titeket!
Ui.: máskor angolul írom. Mert így tuti fix, hogy nem értetek semmit. :)

58. rész L&L

Hahhi!!
Jó hírrel jöttem. Kettővel is! :)
1. Itt a következő rész!
2. Terveim szerint 60 rézes lesz a blog! Tehát még 2 rész :) (egy még biztos lesz)

Nem húzom az időt. Köszönöm a pipákat és a kommenteket! Jó olvasást! :)

Kiss&Love&Hug: El xXx

 

Fáradtság, félelem, kín. Ez a három szó jellemzi az elmúlt éjszakát. Kb. 2 percenként riadtam fel arra, hogy valaki mocorog. Illetve, hogy megnézzem; az illető még ott fekszik-e mellettem?
Ott feküdt, kétségtelenül. Egész éjjel. Borzasztó érzés volt, mikor egy kicsit is hozzám ért. Puha bőre egészen kívánatos. Tetőtől talpig kirázott a hideg! Éreztem az illatát, teljesen görcsbe rándult a gyomrom. Mintha a vádlimból tépték volna ki az inakat.
Reggel mikor felkeltem, nyugodtan szuszogott. Az emelkedő, majd lesüllyedő takaró alól halk horkolás hallattszódott.
Ha belegondolok hányszor aludtunk így. A jövőhéttől pedig már egyszer sem lehet.
Ki tudja? A változások néha jók, néha nem. Loi hozzámegy Harryhez. Elly újra Niallel van. És LA-be költözök. Aki azt mondja, még ezek után is, hogy minden rendben lesz, azt esküszöm megfujtom egy kanál vízben!
Belebújtam a köntösömbe és lenyomtam a kilincset.
-Hova mész? - rekedtes hangja megremegtette a földet aladttam. - Már is utazol Los Angeles-be? - nevetett. Lassan felült és beletúrt kócos hajába. Miért? Miért van az, hogy minél jobban el akarom felejteni, annál jobban belém vésődik minden egyes kis dolga, és mozdulata?! Miért?
Megfordultam és elnézve fölötte válaszoltam.
-Még nem. Majd csak az esküvő után. - karjaimat összefontam magam előtt, s csak figyeltem.
Az exem lerúgta magáról a takarót és felállt. Szemeim mágnesként tapadtak rá. Kidolgozott teste és az egy szál boxer valahogyan elterelte a figyelmem. Átkozom azt az embert aki feltalálta a boxert és a kondigépeket.
Amint egy lépést tett felém beharaptam alsó ajkaimat. Ó anyám!
-Lemaradtam valamiről? Te is férjhez mész? - "szólt be".
-Viccesnek érzed magad? - szóltam vissza. - Loi esküvőjéről beszéltem. Amint lezajlik a ceremónia rohanok a gépre. Húzok el innen... Nem érdekel senki és semmi. - idegességemben ide-oda kapkodtam a fejem. Nem akartam folyton Liamet bámulni, de elvesztettem az önkontrolom. Szemeim nem mozdultak a fiúról. - Még ha ideragasztanának... Akkor sem maradnék..
Liam arckifejezése a mondatom hallatán sokat változott. Pimasz mosolyra váltott. Tudtam, hogy mi következik, mégsem futottam el.
Tett még néhány lépést felém, s óvatosan leemelte a kezem a kilincsről. Majd visszacsukta az ajtót. Mögém állt és végig húzta kezeit a karomon. Egy újabb késdöfés a szívembe.
Kezei megállapodtak a csuklóimon. Mélyeket lélegeztem. Mellkasam csak úgy emelkedett. Kezei újra útnak eredtek. Egyik a csípőmnél "parkolt le", míg a másik a hajamat babrálta. Háttal álltam neki így fogalmam sdm volt, hogy mit művel. Félre tűrte barna tincseimet és puszilgatni kezdte a nyakam. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Mire Liam másik kezét használva erősen magához rántott. Éreztem keményedő férfiasságát. Tehát még simán beindul rám. Úgy ahogyan Anne-re, Loira, és akár valamelyik kis vendégünkre?! Na nem.
-Miért csinálod ezt velem? - suttogtam alig hallhatóan. - Hányszor eljátszottuk ezt. Hányszor a csapdádba estem. Két kezemen nem tudnám megszámolni. Mégis... Minek ez?
Liam jobb kezével elengedte a csípőm és a fülem mőgé tűrte a hajam. Teljesen bele borzongtam!
-Szenvedsz? - suttogta.
Kínos helyzetben éreztem magam. Ha azt mondom neki, hogy igen akkor elkezd csesztetni, hogy miért nem vállalom fel az érzéseim. Ha pedig azt mondom, hogy nem, akkor folytatja...
-Nem éppen a legkellemesebb. - feleltem. Erősen összeszorítottam fogaimat, mielőtt még egy sóhaj elhagyta volna a számat.
-Most már tudod milyen érzés. Ugye? Szar. - pontosan tudtam, hogy mire értette. És igen... Szar volt. Liam ugyanezen ment keresztül mikor nem adtam neki több esélyt. Kínozta a puszta jelenlétem. Akkor én mit mondjak? Ahh...
-Sajnálom - nyögtem ki akaratlanul. Liam engedett a szorításon. Sóhajtott egyet és elengedett. Mikor már azt hittem vége a kínzásnak, újból magához rántott.
-Ennyi? - kérdezte és pimaszul elnevette magát. - Szánalmas vagy... Kis ringyó... - a szavak hallatán ökölbe szorult a kezem. Legszívesebb abban a pillanatban behúztam volna neki egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. De a szívem mást súgott. Ész vagy a szív. Az utóbbi mellett döntöttem. Kezemet ellágyítottam és... szívből pofoztam meg... Ész vagy szív. Mindkettő azzal végződött volna.
Kezem akkorát csattant az exem arcán, hogy abban a minutumban kirajzolódott a kezem körvonala. A véraláfutás kezdetét vette.
A belsőszerveim összefacsarolódtak. Mintha egy mihaszna mosogatószivacs lett volna a testem. Ami kezd vizes lenni. Könnyeim eső szerűen kezdtek potyogni. Fejemet értetlenül ráztam. Liam rám emelte szúrős tekintetét.
-Ribanc? - suttogtam. Alig hittem el. - Hiába volt az a pár hónap együttlét?
-Lizzy, nem úgy értettem... - kezdte. De nem hagytam annyiban. A szavakat csak úgy köptem.
-Most van fogalmad róla mit mondtál? Ennyit jelentek neked? Ja igen... Ha nem veled vagyok, akkor már egy szánalmas ribancnak számítok. Elárulom neked, Zayn, Louis, Harry és még Niall is, akivel nem is voltam együtt... Jobb nálad. Hogy jobb-e?? Egy milliószor... Persze az nem számít, mikor te harminc lányt fektettél magad alá két hónap alatt! De ha én nem akarom a kapcsolatot veled, akkor már ribanc vagyok. Liam... Undorító vagy. - éreztem, hogy szemeim felduzzadnak. Sós könnyeim pedig a pizsamámra hullanak. És akkor kimondtam azt a pár szót amik régóta nyomták szilánkosra tört szívemet. - Bárcsak soha ne találkoztunk volna...
Liam szemei elkerekedtek. Arcából hamar kiiramlott a vér, s porcelán színű lett. Ráült a döbbenet és... A csalódottság.
Sűrűn pislogott felém. Pasiból van, de tudom, hogy milyen érzékeny. Egy mély sóhaj után reagált.
-Hibáztam mikor leribiztelek. Te nem egy ribanc vagy... Annál rosszabb. Rád nincsenek szavak. - kolomp szerint ütötték meg a legérzékenyebb pontom. A sírásnak meg már mindegy volt. - Életem legszebb napja lesz, mikor elhagyod ezt a rohadt országot és a világ másik felére költözöl! - kiabálta a képembe. Mérgében egy óriásit ütött a falba. A csendet egy hatalmas reccsenés törte meg.
-A rohadt életbe! - "jajdult" fel. A vállához kapott.
-A kulcscsontod? - léptem hozzá közelebb.
-Mi közöd van hozzá? Menj és inkább pakolásszál! Ilyenkor fontos leszek?
-Csak megkérdeztem, hogy mi a bajod? - védtem magam.
-Te! - vágta rá. Szemeiből csak úgy sugárzott a rosszakarat. Szörnyű volt - Te... Te vagy a bajom! - elfordult, s kinyitotta az ajtót. - Eddig minden erőmmel azzal voltam, hogy itt tartsalak. De nem férünk el egy kontinensen... - suttogta és becsapta az ajtót.
Egyedül álltam a szobában teljesen megroskadva. Könnyeimből lassan tócsa keletkezett. Neki döntöttem a hátam az ajtónak, és hagytam, hogy lábaim ellazuljanak. Lerogytam a földre, arcomat tenyereimbe temettem, s hagytam, hogy a kín és a fájdalom elemésszen. 

*Liam szemszöge*

 

Hirtelen a vállamhoz kaptam. Sikeresen kiugrasztottam. Berohantam a szobámba, hogy felkössem a kezem valami sállal, vagy esetleg egy kendővel. És miután rendbe raktam magam, akkor esett le, hogy mit is tettem. Lizzyvel. Ok nélkül ribiztem le. Ok nélkül sértettem meg, és mégis... Ő okkal sír. Rettentően sajnáltam. A bűntudat csak úgy mardosott. Legszívesebben kiugrottam volna az ablakomból! Átvergődtem magamat a csupa csajos cuccokon - azért furdalt a kíváncsiság. Vajon miket tartanak a bőröndökben? - és leguggoltam az ágyam mellé. Ép kezemmel tiszta erőmből megrántottam a komódom legalsó fiokját. Az erő hatására a fiok kiesett, a benne lévő személyes tárgyaim pedig széthullottak. A fényképek alatt végre megpillantottam azt amit kerestem. Egy pici doboz. Felültem az ágyra és az ölembe vettem. A tartalma nem volt sok. De nekem mégis a fél világomat jelentette. Egy bekeretezett fotó, ami tavaly nyáron készült rólam és Lizzyről. Illetve egy L betűs nyaklánc. Nem, nem loptam el az exemtől. Kettő van. L, mint Liam és L, mint Lizzy. Soha nem mondtam neki, és most már nem is fogom. Hisz elmegy. Konkrétan elkergettem. Talán így jó. Lehet tényleg nem vérünk el egy kontinensen. Vagy ha mégis akkor kitör a III. Világháború. Ez a sok kétségbeesett kérdés. A mögöttem lévő ajtó csapódására kaptam fel a fejem. Taylor lépett be rajta. A kezemben lévő képet az ágyra dobtam és felpattantam.
-Oh... - torpant meg - Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagy. - előre lógó szőke tincsét csavargatni kezdte. - Mi történt a kezeddel? - lépett közelebb hozzám. Vörös, spagettipántos topja tökéletesen simult karcsú alakjára. Ezt még fokozta a combig érő fehér tűlszoknya, illetve, hogy teljes legyen az összkép... A mély dekoltázs. Egyre többször néztem végig rajta és valami dolog folytán megkívántam. Pasiból vagyok! A vörös a gyengém... Az alakjáról és az egyéb dolgairól nem is beszélve. És szőke! Elég szar napom volt. Ráadásul a Lizzyvel való veszekedésem után úgy éreztem, hogy 'minek nekem Ő, mikor itt van ez is?'. Erősen koncentráltam, hogy ne veszítsem el az uralmam. Alsó ajkaimba haraptam, de mégis megtörtem. Loi mondta, hogy Taylorral és Nessa-val vigyázzak, mert ők a pasifalók. Lia huncut, ő is az de csak "csendesen" (?). Bella pedig foglalt. Neki van barátja. Tay volt kéznél. Elkaptam a csípőjét és egy gyors mozdulattal a falnak döntöttem. Vadul neki estem ajkainak. Szívem egyre szaporábban dobogott. De nem Taylor miatt. Az agyam egyfolytában Lizzyn járt. Megkaphatok bárkit! Miért kellene nekem Ő?  Két kezemet a szöszi köré csavartam, majd felkaptam. Egyenesen az ágyhoz vittem, ahol gyengéden lefektettem. Megfosztottam szűk, vörös felsőjétől. Úgy ahogyan rólam is lekerült a fehér póló. Erősen a hajamba túrt, mire felnyögtem. Teljesen begerjedtem, ha Zayn nem nyit ránk talán le is fekszek vele.
-Khm... - pattantam fel. - Taylor - biccentettem. A szöszi kezébe kapta a felsőjét és kitipegett. Az ajtó csapódás után Zayn teljesen kikelt magából.
-Mi a francot művelsz? Neked teljesen elmentek otthonról? - kiáltotta, s a kiáltás furcsa kézjelek kísérték.
-Csajozok. Szabad ember vagyok. - vontam vállat (ami rettentően fájt). Zayn elröhögte magát és folytatta a fárasztó, semmit sem érő agymosást.
-Csajozól? A szomszéd szobában pedig ott van álmaid nője! Miért mást fektetsz le? Komolyan a vak is látja, hogy titeket még mindig vonz valami... Valami ami semmi áron nem akar elmúlni!
Nagyot nyeltem az 'elmúlni' szó hallatán. Zayn mindig is a legjobb haverom volt. Akkor is mikor rohadtul utáltam. Minden titkomat pontosan tudja, és kívül belül tökéletesen ismer. Ezért is ultra gáz mikor neki van igaza.
-Nézd - sóhajtottam - Lehet, hogy van valami közöttünk. De most már csak volt. Az előbb volt egy durva vitánk. Totál ki vagyok!
-Ezért faltad fel Taylort? - vágott közbe.
-Mi? - vontam fel a szemöldököm. - Nem! Mit gondolsz?
-Hát, tudod... Csak úgy vigasz miatt estél neki a csajnak. Hogy elfelejtsd Lizzyt. - nyögte ki.
-Dehogy! Amúgy, ha pedig azért lett volna, akkor mi van?
-Semmi. - Zayn higgadt ember. Nehezen lehet kihozni a sodrából, ellentétben velem. Aki másodpercek alatt robban.
-Akkor meg? Azzal vagyok akivel akarok. Nem érdekel Lizzy!
-Liam - tette Zayn a kezét a fájós vállamra. Mire felszisszentem.- Mi van?
-Semmi, megütöttem. - feleltem egyszerűen. Semmi bajom. Vagyis van, de rohadtul nem érdekel. Amúgy ha Zayn törődne velem feltűnt volna neki a bekötözött kezem.
-Na... Hol is tartottam? Ja... Liam, legalább ne hazudnál magadnak... Vállald már fel, hogy szereted! - akaratoskodott. Nagyon elegem volt. Mindenki ezt hajtogatja nekem. "Vállald fel!" De minek vállalnám fel azt ami nem is igaz? Vagyis, nem is, részben nem igaz?
-Nem szeretem! Ki nem állhatom azt a csajt!! A faszért nem értitek meg, hogy elegem van belőle! Kepesztettem érte, és rohantam utána. Vagy 40-szer próbálkoztam, és visszautasított. Hiába minden! Akármennyire is nagyon szeretem, ő nem szeret viszont... - ordítottam. Utolsó mondatom után hirtelen néztünk össze Zaynnel. Furcsa dolog kezdett el belülről mardosni. Szívem ezerszer gyorsabban vert, mint máskor. Homokomon gyöngyözni kezdett az izzadság. Tenyereim és bőröm égett. Minden testrészem lángolt ahol egyszer Lizzy hozzámért. Számban megjelent csókja jellegzetes édes íze. Szégyenkezve pillantottam Zaynre.
-Csak ennyit akartam hallani. - bólintott. - Liam James Payne, te leszel a világ legnagyobb idiótája, hogyha elengeded ezt a lányt! - azzal megfordult és becsapta az ajtóm.
Kezembe vettem az ágyon lévő fotót. Arra eszméltem, hogy könnycseppek jelennek meg a kereten és a keret üvegén. Erősen a hajamba túrtam. A tárgyat pedig tiszta erőmből neki vágtam az ajtómnak. Az üveg benne több ezer darabra törött, a keret is elrepedt, a fotónak semmi baja sem lett. Ez volt a lényeg. 
Nem nem lehet. Nem szerethetem. Nem akarom szeretni! Úgyis elmegy. Vérig (vagy még tovább is) sértettem. Hogy maradna itt egy ilyen kegyetlen, szánalmas emberrel? 5 perccel ezelőtt estem neki az első lánynak akit megláttam. Igaza volt Zaynek, Taylor csak vigasz volt. És most kezdem átérzem, hogy miről is beszélt folyton Lizzy. Hogy mitől félt mindig. Ettől. Képes vagyok egy szőke miatt így elveszteni a fejem. Hihetetlenül szánalmas vagyok. És még én sértegetem azt a lányt aki az életemet jelenti. Hiába tagadom, szeretem. Nagyon...
Felálltam, s felvettem a padlón heverő gyűrődött képet. Zsebrevágtam és mielőtt még kiléptem volna a szobámből erősen megdörzsöltem az arcom. Nem akartam, hogy a sírás látszódjon.

*Lizzy szemszöge*

 

Görcsberándult gyomorral, felduzzadt szemekkel és égő vörös fejjel ültem fel a konyha pultra. Harry megállás nélkül vigasztalt.

-Na? - toppant be Niall Louis-val együtt.

-Rossz a helyzet - suttogta Harry. Ezek azt hiszik, hogy én süket vagyok?

-Nincs semmi gond! - dünnyögtem. - Fiúk, nagyon kedvesek vagytok, de hagyjuk. Semmi értelme. Mintha Zaynre hallgatna... Amúgy mit tudunk tenni ellene? Utál engem. Meg is mondta. És most már én is egyenesen undorodok tőle! Hiába fogjuk unszolni, nem fog elmenni orvoshoz. Olyan makacs! Rendesen belevert a falba.

Zayn abban a pillanatban ért le a lépcsőn. Nagyot sóhajtva ült le közénk.

-Meg sem említettem neki. De tényleg nagyon megzúzta. - beharapta alsó ajkait. Ideges. - Srácok, aggódok miatta. Arra léptem be, hogy Tayloron fekszik. Szinte felfalták egymást!

Elengedtem a fülem mellett. Szívem ökölnyire szorult össze. De nem érdekelt. Azt csinál amit akar.

-Ki az a Taylor? - nézett furcsán Louis.

-A szőke - feleltem egyszerűen. Egyszer csak egyszer barnával lenne dolgom!! Mindig a szőkék. (Jó Anne barna, de gondoljunk Kate-re vagy az eladó lányra a Mc Donald's-ban)

-Melyik? - kérdezett tovább Lou.

-A nagyobb mellű - szólt bele Harry. Mindannyian felé néztünk - Mi van? Valahogyan el kellet neki magyarázni! - jogos.

-Ajj Lizzy - nézett rám Zayn, letöröltem a könnyeim és egy puszit nyomott a homlokomra. - Annyira sajnálom - ölelt át.

-Ölelééés!! - kiáltotta Niall és ő is rám vetette magát, ahogyan Harry és Louis is.

-Köszi srácok! - mosolyodtam el.

Jól esik, hogy még vannak emberek akiknek fontos vagyok. Őszintén szokatlan volt ott ülni a négy fiúval. Egyformák, mégis külömböznek. Egyediek. Van vicces, komoly, szívtiptó, jőszívű. És persze a makacs, szívtörő. Hölgyeim és uraim, ez a One Direction! 

57. rész Before the wedding

Sziasztoook!! 
Nos nagyon úgy tűnik, hogy ez az utolsó előtti rész. :c Próbálok még kihozni magamból 2-t, de szerintem már csak egy lesz... Plusz az Epilógus. Készüljetek fel, a One Direction is my life-nak... hamarosan... VÉGE!
Na de még nem sírunk!! Hiszen követni kell Lizzy életét! ☺ 
Így a végére még beraktam nektek 4 mellékszereplőt! 
Remélem tetszeni fog a rész.
Hamarosan jelentkezek az utolsó résszel. Addig is legyetek jók, ha tudtok...(a többi nem számít, mert ugyebár vége van a sulinak ☺)
Komizzatok, és pipáljatok, most tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre 
Ja és 35-en vagyunk ^^ nagyon köszönöm! ♥


Kiss&Hug&Love: El ♥



"A szél süvítő hangja csapta be az ablakot. Mint a nyárfalevél, úgy rezzentem össze. Egy keskeny folyosón találtam magam. Az út végén fény volt. Hirtelen dobogást hallottam. Lassan megfordultam, lovak vágtáztam mögöttem. Egyenesen felém. Megijedtem és futni kezdtem. A folyosó végén a fény ketté nyílt. Két irány volt. Döntenem kellett, az idő sürgetett. A lovak, pedig vészesen közeledtek. A bal oldali alagútban emlékképek voltak.

Emlékek a nővéremről, a húgomról, Zaynről, Louis-ről, Harryről, Niallről és Liamről. Sorba ugrottak be a jobbnál jobb pillanatok. Loi különös, és gyors változása, az hogy milyen segítőkész és kedves lett egy srác hatására. Elly kibontakozása, a csendes kislányból hölgy lett. És ez ki is mutatja. Niall bohó nevetése, és csiszolatlan viccei, na meg az arca mikor megkóstolja a főztöm (szegény). Louis őszinte mosolya és szíve. Mindig kimondja, hogy mit gondol, illetve barna, kusza hajtincsei, amiket imádok. Harry smaragdzöld szeme, ami úgy csillog, mint a nap. Huncut gödröcskéi és a pacsijai (?) amiket Niallel rendez le. Hülye viccek. Zayn barátsága, a vele töltött idő. A tanácsai, a viccei, az őszintesége. Az, hogy mindig számíthatok rá, akkor is mikor tudom, hogy rohadtul haragszik és a világ másik felére kíván. Ő mindig itt van nekem. És végül Liam. Az érintése, ahogyan puha kezével végig simítja a karom. Kiráz a libabőr. Ahogyan átölel és belepuszil a hajamba. Megfogja a kezem és rákulcsolja az ujjait. Óvatosan átkarol, majd egy puszit nyom az arcomra. Gondoskodik rólam, féltve óv és...szeret. Forró csókja ami éget. Erővel ölt fel, és megnyugtat. Szinte lángolok.

A másik irányban pedig a csillogás. A rivaldafény. Én, mint híres divattervezőből lett modell, vonulok végig a vörös szőnyegen. A gyönyrű vörös ruhámban autogramokat osztogatok és pózolok a paparazziknak. Majd több tucatnyi sztárral beülök a moziba az Éhezők Viadala 3 premierjére. Elképesztően csábító.
Választanom kellett. A siker, pénz és csillogás, vagy a barátok, család és öröm. Nagy teher ereszkedett a szívemre. Fájt és szinte a mélybe rántott. Mielőtt még választani tudtam volna, a lovak elértek, eltapostak..."


Sikítva ültem fel az ágyamon. Hajam vizesen tapadt az arcomra. Zakatoló szívvel álltam föl és a biztonság kedvéért becsuktam az ablakom. Megdörzsöltem az arcom, a kín amit el kellett viselnem kifárasztott. Egy újabb álom. Csak egy szörnyű rém álom volt. Nem tudtam választani, és mi lett a vége? Eltapostak, belefulladtam a teherbe. Nem bírtam tovább.
A fürdő felé vettem az irányt, gondoltam egy hideg zuhany segít rajtam. Azonban zárva volt az ajtó. Hosszas szöszmötölés után elhatároztam, hogy átmegyek a másikba. Mikor hirtelen kinyílt.
Liammel találtam magam szemben. Teste és haja még vizes volt. Széles mosollyal köszöntött. Megpróbáltam nem a szemébe nézni, túl akartam lenni ezen az egészen. És csak követni az álmom... Ki LA-be.
-'Reggelt.
-Neked is. - suhantam el mellette.
-Hé! - kapta el a karom. Éles pillantást vetettem remegő karomra. Az álom miatt volt. Nagy megrázkódtatás ért. Az exem idegesen nézett rám - Minden oké? - enyhített a szorításon.
-Aha. - fogtam rövidre.
-Hallottam mikor sikítottál. - suttogta.
-Rosszat álmodtam. - Liam bólintott és elengedett. Bementem a fürdőbe, és bezártam magam után az ajtót. Hátamat neki döntöttem, s lerogytam. Miért ilyen nehéz az élet? Mi ez a nagy sietés? Vészesen közeledik az esküvő, én pedig itt sírok...
Erőt vettem magamon, lerángattam a Batman-es pólót magamról illetve a francia bugyim, s beálltam a hideg zuhany alá. Jól esett forró testemet egy kicsit lehűteni. A zuhany után felöltöztem (szokásos fehér farmer, bővült a gyűjteményem, immáron 11 darabom van belőle. Illetve egy kék, pánt nélküli póló), majd fogat mosta és némi vakolatot raktam magamra. Bár nem segített semmin, sőt úgy néztem ki mint egy kiéhezett, fáradt zombi.
Az agyam megállás nélkül kattogott. Mi van most közöttünk? Liam olyan, mint egy rossz útvesztő. Minél jobban próbálok belőle kihabarodni, annál jobban bele keveredek...

*

A fénylő aszfaltot figyeltem, miközben a lányok jól mulattak a kocsiban.

-De nem - tiltakozott Eleanor - Az úgy volt, hogy odament hozzá és szó nélkül ráírta a telefonszámát csaj kezére.

-Hát nálam nem így dobta be magát. - fújtatott Elly. Mi van?

-Azok a csajozós dumák - csapott a homlokára Perrie - "Édesebb vagy, mint a Beyoncé parfüm." Komolyan ki mond ilyet?

-A dumája nem számít, értelmes legyen. Lehessen vele beszélgetni, megértő, féltve óvó pasi kell. Ő pont olyan... - folytatta a húgom.
Összezavarodottan pillantottam hátra fele a három lány szinte egyszerre fordult felém.
-Pasik - legyintett a volán mögött ülő nővérem. - És csajok.
Néhány percig kínos csend volt, csak a kintről bejövő hangokat lehetett hallani. Agytekervényeim most sem nyugodtak. Elly miért nem akarja elmondani, hogy ki az a pasi? Mitől fél?
Gondolkozásomat Loi szakította félbe.
-Barack rózsaszínre gondoltam. - mosolygott. És felém pillantott - A ruha. Tudjátok miért titeket hoztalak el ide?
-Mert a fiúk unnák az egészet. - felelte egyszerűen Eleanor.
-Igaz - nevettünk - De nem pontosan... Szeretném, hogyha ti lennétek a koszorúslányok az esküvőmön.
Akkor hallottam utoljára ilyen sikítást, mikor One Direction koncerten voltam. Az az tavaly.
Egyszerre szakadt ki négyünkből.
-Ez komoly? - kérdezte magas hangon Pezz.
-Persze.
-Jujj, ez milyen izgalmas lesz! - tapsikolt El. Ilyenkor nem is lehet rájuk ismerni. Azok a One Direction barátnők, akiket minden Directiner bálványoz, ott sikítoztak meg tapsikoltak a kocsiban.
Azonnal kezdetét vette az "esküvőre megyünk, jaj de jó lesz, készülődnünk kell" hadjárat.
-És lesznek szexi kísérőink is? - dobta fel Eleanor a bizarr kérdést.
-Még szép! Hiszen pont van 4 pasink. mindegyikőtöknek egy. - nevetett Loi.
Hirtelen kirázott a libabőr. Végig futott rajtam ez a 4 pasis dolog. Eleanor és Louis, Perrie és Zayn, Elly és Niall (???), és... és... én és Liam?
-Mi az, hogy 4 pasi?  Az oké, hogy Louis, meg Zayn, de Niall és Liam? Elly gondolom nem akar Niallel lenni... - érdeklődtem. Éreztem a hátamban, az ülésen keresztül Elly térdét. És abban a pillanatban minden összeállt. A titokzatos SMS-ek és telefon hívások. A bezárt szobaajtó. A sok értelmetlen kiabálás. És... Niall hirtelen felbukkanása. Illetve ez a "páros" sztori. Tudtam. Niall és Elly együtt van. Persze! Hogyne lennének együtt? Ha utálnák egymást valamelyik már rég halott lenne. Vagyis erre tudok következtetni azután, ahogy legutóbb elváltak.
Elly térde egyre jobban nyomta a gerincem. Ezek szerint a többiek nem tudnak róla. És eddig én sem tudtam. Ki kellett valamit találnom az Elly és Niall téma elterelésére. - Most megmondom... Nem fogok Liammel az oldalamon kísérni téged! - háborodtam fel.
-Lizzy, csak a kedvemért! - könyörgött Loi, s leparkoltunk a kocsival.
-Semmi pénzért! Miért téged se erőltetünk, hogy olyanhoz menj hozzá akit utálsz? Igaz? - fontam fel a szemöldökömet.
Loi a szemembe nézett. Tudja mit érzek pontosan Liam iránt (ez azért gáz, mert még én sem tudom). A nyakamon lévő L betűs nyakláncra pillantott. És elnevette magát.
-Persze, olyannal akit utálsz... - ezt szánta a téma végső mondataként . Felvette a napszemüvegét, majd kiszált a kocsiból.
Idegességemben a nyaklánchoz kaptam aminek a köve szinte pink volt. Lehetetlen. Lehetetlen, hogy szeressek egy olyan embert, mint Ő.
-Nem jössz? - kiáltott be Perrie.
-De. - pattantam ki a kocsiból.
A pláza felé közeledve egyre jobban azt akartam, hogy végre vége legyen ennek az egésznek. Ennek az egész esküvős felhajtásnak.  Miért tart olyan sokáig?
Beérve az plázába megcsapta a bőröm a hideg levegő, egy kicsit felébresztett. Már pedig én akkor sem fogok Liammel "párban lenni". Akkor sem ha belepusztulok! 
-Amúgy rajtunk kívül még lesznek koszorúslányok? - érdeklődött Eleanor. Jó kérdés. 
-Igen. A régi barátnőim. Összesen nyolcan lesztek. - régi barátnők? Jaj csak azt ne... Kegyetlenek! Képzeljetek el még úgy 2 szőke és 2 barna hajú lányt, akik 25 cm tűsarkúban és térd fölé érő miniszoknyában, illetve csőtopban tipegnek. 3 cm körmökkel és melírozott hajjal. Nem beszélve a csokibarnaságukról és a 4 kg sminkről. Nos egykor Loi is ilyen volt. És tavaly mikor kijött utánam, egyszerűen megváltozott. Ők öten voltak a LCSLBM fogat. Azaz Legtutibb Csajok és Legjobb Barátnők Mindörökre csapat. Taylor Ford, Lia Roberts, Vanessa Hill, Bella Silverman és az én szeretett nővérem Eloise White.
-LCSLBM? - kaptam fej a fejem.
-Általános óta barátnők vagyunk. Az esküvőmre csak meghívom őket! - válaszolta. Ezek szerint ők. Hurrá. - Na de menjünk, mert soha nem végzünk!
Az esküvői ruha bolt kész ámulat volt. Mindenhol csillogó, szikrázó szebbnél szebb ruhák. Még jó, hogy csak öten voltunk. Ugyanis mind az ötünk más fele rohant és másmilyen fajtájú, színű ruhát cibált. Ellynél egy türkiz színű félvállas ruha volt, Perrie a liláknál vacillált, El valami vidámabbat (?) akart, ezért a sárgáknál ragadt le. Loi ugye barack rózsaszínt szeretne. Én pedig valahogyan elkeveredtem, és a 'menyasszonyruha' részlegen kötöttem ki. 
Gyönyörű fehér ruhák mindenhol. Égköves, szalagos csodák. Bárcsak én viselhetném az egyiket. 
Kezemet végighúzva a ruhák vállfáján megakadt a szemem egy igen gyönyörűn. Hosszú fehér uszályú, pánt nélküli ruha, aminek a mellrésze égkövekkel van kirakva. És természetesen tűl borítja. 
-Miss White! - engem szólítottak - Oh szóval már választott is! Csodás. Akkor erre tessék felpróbálni. - hadarta és be hessegetett az egyik próbafülkébe. Választott? Mi? 
-Öhm... Igazából, ez egy félreértés... Nem én... - magyarázkodtam. 
-Addig nem hallok semmit míg magán nincs a ruha! - fogta be füleit (?) az eladó. Hát oké.
Egy kicsit félreértett. Nem én vagyok a menyasszony. Igaz én is White vagyok, de csak egy koszorúslány... 
A ruha nagyon tetszett, de tudtam, hogyha felpróbálom, nem fogják rólam tudni lerángatni. Addig nem akartam esküvői ruhát próbálni, míg nem én vagyok a menyasszony. De hát, ha egyszer már ott voltam, belebújtam. 
-Rajtam van - kiáltottam. - Hahó? - az eladó szőrén szárán eltűnt. De meg kell neki mutatnom különben biztos, hogy kivágja a hisztit.
Kiléptem a próbafülkéből és abban a pillanatban megpillantottam magam az óriási fali tükörben. Visszafojtott levegővel álltam ott. A könnyeimmel küszködve. Miért nem én hordom, majd ezt? Mit tettem? Ja, igen... Totál elcsesztem a kapcsolatomat. Nem vagyok egoista (talán egy kicsi), de az a ruha nagyon jól állt. Szívesen igen mondtam volna benne.
Rossz érzés fogott el. Hirtelen szédülni kezdtem. Egy látomás. 

"Rózsaszirmok áradatával együtt az oltárhoz sétálok. A magassarkúmban, gyönyörű hajkoronámmal, illetve ezzel a csodás ruhával. Apám kíséretével. A koszorús lányok mind boldogan intenek felém, Loival (!) együtt. L betűs nyakláncom, csak úgy csillog a napfényben. És akkor a vőlegény megfordul... Kezét nyújtja felém, de a nap elvakít, s az álom szétfoszlik..." 

Mire észbe kapok a lányok és az eladó is a szobában áll. 
-Öhm... Nem akartam - dadogtam - ...én csak...
-Lizzy! - kapott a szája elé Loi - Tudod, hogy mennyire gyönyörű vagy? - a kezében lévő kiválasztott ruhát Elly kezébe nyomta és odajött hozzám. - Ilyenkor kívánom azt bárcsak neked jött volna össze... - könnyeimet nem tudtam sokáig bent tartani, és úgy gondolom egy ilyen eseményen nem is lehetett volna. 
-Szívesen viselném. Csak nincs mikor. És nincs ki elvenne. - nevettem el magam. 
-Lizzy - tette Pezz a jobb kezét a bal vállamra - Ez a Liam egy oltári nagy seggfej lesz, hogyha hagyja, hogy elmenj Los Angeles-be. 
-Már most az! Hogy nem vesz észre téged? - javította ki Eleanor. 
Idegességemben és Liam nevét hallván szorosan összepréseltem ajkaim.
-Leveszem a ruhát - döntöttem. 
-Várj! - kapott el Elly - Csak had fényképezzünk le, hátha egyszer szükséged lesz a ruhára... 
-Igaza van. Na gyere vissza! - parancsolta Loi.
Rossz kedvel és megzuhanva vánszorogtam vissza.
-Na mosolyogj már! - vágott hülye fejet Perrie, hogy elnevessem magam. Hát ha az volta a célja, hogy szétröhögjem magam, akkor sikerült. 
-Most már tényleg leveszem. Egy perc... Vagy fél óra. - mosolyogtam. 
-Végre jókedve van. - hallottam hátam mögül Loi hangját. A fülkéből is tisztán lehetett hallani a lányok trécselését.
-Komolyan nem értem Liamet, ha szereti akkor miért hagyja elmenni? - értetlenkedett Perrie.
-Makacs, nagyon makacs. Vagy csak egyszerűen fél, hogy Lizzy nem viszonozza. - felelte El. Elkészültem, míg megigazítottam magamon a pólóm, addig tovább hallgatóztam. 
-De Lizzy igenis szereti. Csak az Istenért nem akarja bevallani magának. - szólalt meg Elly - Tisztában van az érzéseivel, de egyszerűen képtelen elfogadni azt, hogy Liam dolgai után még képes őt szeretni! 
Ezek hallatán olyan düh öntött el. Nagy lendülettel elhúztam a függönyt és Ellyre meredtem. 
-Nem szeretem! Ki nem állhatom. És igen tisztában vagyok az érzéseimmel. Utálom Őt! Azok után még szeressem? Persze... Eljátszotta a lapjait... És nincs több esélye. PONT! - kiáltottam és mérgemben visszavittem a ruhát - Ezt pedig soha többet nem akarom látni! 
A boltban lévők ámulva figyeltek engem és a kis színjátékom. 
-Az Istenit Liam Payne! - fogta a fejét a nővérem és belépett a fülkébe.
Közben elmentem én is megnézni a koszorúslány ruhákat. A lila, türkiz, sárga, barack rózsaszín kilőve. Maradt piros, mindenféle neon szín, hánytatós rózsaszín, mocsár zöld (no comment)... Ezerféle tarka ruha. És a vajszín. Ami nekem nagyon tetszett. Így azokat vittem megmutatni.
Loi ruhája csodás volt. De szerintem az amit én próbáltam egy fokkal jobb.
-Nos? - kérdezte az egyik stylest.
-Csodás! - kezdte El.
-Mesés! - tette hozzá Pezz.
-Mint egy álom! - hitetlenkedett Elly.
-Szerintem megtaláltuk a ruhát. - mosolyogtam Loira.

-Megvan. - bólintott és neki is kicsordult az első könnycseppje. Ám amikor vendégek érkeztek, azonnal letörölte.
-Nocsak csajszi! - hallottunk egy hangot. Az ötösfogat másik négy tagja. - Jó látni! - mutatta meg 1000 wattos mosolyát Taylor.
-Nagyon perfie vagy! - indult meg Loi felé Nessa
-El sem hiszem, összeházasodsz! - mondta 8 oktávval magasabb hangon Bella
-Harry Styles-szal! - sikította el magát Lia. És akkor mindannyian Odafutottak megölelni Loit. Szívszorító jelenet volt. Tartottak találkákat, de soha nem lesz ugyanaz a banda, mint régebben volt. És elkezdődött az egéritatás.
-Én pedig azt nem hiszem el, hogy itt vagytok! - csodálkozott Loi. - Oh igen bemutatom nektek Eleanor Caldert, Louis Tomlinson barátnőjét. Perrie Edwards-ot, Zayn Malik menyasszonyát, a kisebbik húgomat akit ismertek, Ellyt, és a nagyobbik húgomat Lizzyt. Ők négyen lesznek veletek együtt a koszorúslányaim.
-És a ruhák? - persze a legfontosabb kérdés tőlük. 
-Khm! - köhintettem és meglóbáltam a kezemben lévőket. - Én ezekre gondoltam. 
-Nem rosszak, sőt elegánsak és csajosak! - vette ki a kezemből Bella. 
-Menjünk próbálni - intett Nessa.
A lányok elindultak engem viszont elkapott Loi.
-Hé. Köszi! - suttogta.
-Ez a dolgom. Ha egyszer már Los Angelesbe megyek a Seventeen magazinhoz - így odaszúrtam. Akkor se maradok. Majd én is elmentem próbálni.
A ruhák úgy szint csodásak voltak. Nagyon jól passzolt ránk. 
-Akkor drágáim... - kezdte Loi - A csajoknak megvannak a ruhái! - sikította, és egyszerre tört ki belőlünk az öröm. - Oké nyugi. Remélem, hogy a srácok meg tudják oldani.
-Ahogy ismerem Louis-t felvesz egy szürke melegítőt, egy fehér szakadt pólót, és belebújik, majd a deszkás cipőjébe. Természetesen zokni nélkül. Ő így intézné el. - mesélt Eleanor. 
-Zayn pedig kikötött csokornyakkendővel rohangálna ide oda, de a haja rendben lenne. - jegyezte meg Perrie.
-Mázlink hogy Liam ott van. - jegyeztem meg mire mindenki felém fordult. És csak akkor esett le, hogy mit is mondtam. Behúzott nyakkal ballagtam a kocsihoz. 
Miért van ez? Tényleg nem tudok kiigazodni az érzelmeimen? De hisz, érzem...vagy nem érzem. Oh a francba!

*

Nem tudom, hogy a nővérem, hogyan gondolta azt, hogy majd elszállásoljuk a barátnőit. Minden szobába van valaki. Bár ha nagyon erőltetjük akkor össze tudjuk húzni magunkat. A földszinten Loi-Harry, Elly-Niall (!), Zayn-Perrie. Az emeleten El-Louis, Liamhez beküldjük Annet vagy Taylort (oda van érte). És az én szobámban is elférünk. Plusz a pihi szoba a padlástérben.

-Dobjátok le a cuccaitokat. Később elrendezkedünk. Gyorsan beakasztom a ruhákat a gardróbba... - hadarta Loi.

-Várj! Harry ott meglátja! - szólt Lia.

-Oh, igaz... - a nővérem átgondolta a dolgokat és felém fordult. - Lizzy...

-Add - forgattam a szemeim. - Valaki segítsen beakasztani. - Így kerültek az én szobámba a ruhák. 

Elly segített őket felcipelni. Néma csöndben akasztottuk fel a ruhákat. Itt az idő! Meg kell tőle kérdeznem.

-Együtt vagy Niallel? - jelentettem ki olyan nyugodtan, mintha csak azt mondanám, "kérlek hozz nekem egy pohár vizet". 

Elly lehajtott fejjel pislogott. Majd felnézett rám.

-Miért nem mondtad el? - léptem közelebb. 

-Nem akartam, hogy megtudjátok... Féltem, hogy hogyan reagálsz. - nyögte ki. - Robbansz, mint a bomba, hogyha nem az van amit te akarsz. Most is miért nem vagy képes Liammel sétálni? 

-Mert... - hirtelen megakadtam. Úgy tűnik én sem tudtam, hogy mit akartam. Miért van ez a nagy színjáték? A vak is látja, hogy még van valami köztünk, és, hogy örökre lesz is. Egyszerűen képtelenek vagyunk örökre lezárni ezt a témát. Nem tudunk továbblépni. - Mert, nem akarok úgy elmenni, hogy ráemlékezzek. Arra, hogy vele kísértem oda nővérem az oltárhoz. El akarom felejteni... De...

-Képtelen vagy. - fejezte be helyettem Elly a mondatot. - Ennyit akartam csak hallani. Látod mennyivel könnyebb az igazat mondani, minthogy a hazugságot? 

És tényleg. Hihetetlen, hogy mindig Elly ébreszt rá az ilyen dolgokra. Van esze az biztos.

-Na most meg azt mond meg, hogy hogy a fenében jöttél rá arra, hogy Niall megint velem van?! - terelte a "Liam" témát.

-Hát - nevettem - nem volt nehéz...

Miután elregéltem Ellynek is a furfangosságom, lementünk a nappaliba. A srácok is megérkeztek. Jó volt látni, hogy milyen büszkék magukra, hogy képesek voltak öltönyt venni, női segítség nélkül.

-Ennyit a nőkről! - húzta ki magát Harry.

-Mi pasi ezerszer jobban megoldjuk - pacsizott le Niall, Hazzal.

-Öhm srácok... - kezdtem - Nem akarlak elszomorítani titeket, de reggel 9-kor indultatok el és délután 4 óra van... - a mondatomra, miszerint a nők gyorsabban vásárolnak, mindenki nevetni kezdett.

-Ennyit erről! - tette a kezét Liam a vállamra. Kirázott a hideg. Lassan pillantottam oda. Egy mosollyal ajándékozott meg. 

-Jaj igen! Srácok bemutatom nektek a legjobb barátnőimet. Taylor Ford, Lia Roberts, Vanessa Hill és Bella Silverman. - a lányok a maguk módjára megölelték a fiúkat. És eltopogtak onnan. - Itt az ideje kicuccolni. - dobta fel Loi. - Oké Lizzy kérlek segíts nekem lent elrendezkedni. 

Persze megint én segítsek. Egyszer élek, tehát segítek. Elraktunk pár ruhát. "Párat". Rohadtul kidöglöttem. (És a munkahelyemre be sem tudtam menni. Igaz ezen a héten "áthelyezésen" vagyok, tehát nem is kell) Sokáig eltartott ezért, gondoltam, vacsi nélkül ágyba fekszek. Utam egyenesen a fürdőbe vezetett (csoda, hogy szabad volt), forró vízzel lezuhanyoztam, magam köré csavartam a türcsim és a szobámba mentem...volna.

Amint benyitottam egy ismerős személy fogadott.

-Te mi a francot csinálsz itt? - fogtam magamon jobban össze a türcsit.

-A lányok kitúrtak - ült fel Liam.

-Na nem - forgolódtam, kerestem a kiutat - Nem alhatsz itt! - továbbra is idegesen szorongattam a törölköző szélét és kapkodtam a fejem.

-Mért nem? - állt fel.

-Csak! Mert nem járunk, nem alkotunk párt, nem vagyunk együtt. Érted vagy elmutogassam? 

-Nem vagyok hülye. Kösz. - mosolygott rohadt pimaszul. Oh. Istenem. - Lizzy csak 1 hét. Loi miatt bírd ki kérlek.

Hosszas rágódás után meggyőzött. 

-Loi miatt. És ettől még nem felejtem el, hogy mit tettél. Elfordulnál? 

-Mi? - nézett furán.

-Fel szeretnék öltözni!

-Megáll az eszem - nevetett és elfordult. 

Az a fájdalmas érzés, mikor tudod, hogy az ágy másik felén fekszik... Az szőrnyű. Nagyon fájt... Nem érhettem hozzá. Nem karolhatott át. Ahh Liam Payne olyan vagy, mint egy rossz útvesztő. Minél jobban próbálok belőled kihabarodni, annál jobban beléd keveredek...

Remélem tetszett a rész ♥
Hamarosan jelentkezek.
Itt megtalálhatjátok Loi barátnőit: